EMLÉKTÁBLÁK NYOMÁBAN

In memoriam

Major Tamás

(Pozsonyi út 40.)

Jól emlékszem a Színművészeti Főiskola tanévnyitó ünnepségeire, amikor mi: növendékek az Ódry-Színpad nézőterén ültünk, tanáraink meg a színpadon. Major Tamás pedig szavalt, leginkább József Attilát, s mindig olyan kitörő sikerrel, hogy lábainkkal dübörögve honoráltuk teljesítményét.  Aki nem kedvelte, az is elismerte tehetségét.

Major Tamás, Kossuth-díjas színész, rendező, színházigazgató Újpesten született 1910. január 26-án és Budapesten halt meg 1986. április 13-án.

1930-ban a Színművészeti Akadémián szerzett oklevelet, és a Nemzeti Színház 1931-ben szerződtette.

Pályája kezdetétől baloldali volt, tagja volt a Független Színpadnak. Mint antifasiszta kulturális műsort rendezte a Vigadói Esteket. Színészi képessége lehetővé tette, hogy komédiától a tragédiáig változatos szerepkörökben lépjen fel.

1945-1962 között a Nemzeti Színház igazgatója volt, majd főrendezője. 1947-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1983-ban alakult Katona József Színház társulatának alapító tagja. Közben volt országgyűlési képviselő volt (1949-1953 között és 1958-1971 között.

Színházi működése emlékezetes. A Nemzeti Színházban első szerepe 1938-ban Molière Tartuffe-jének címszerepe volt.

Kiemelkedő alakításai:

Moliere: Tartuffe (Tartuffe)

Rahmanat: Viharos alkonyat (Polezsajev professzor)

Madách: Az ember tragédiája (Az Úr,Lucifer)

Shakespeare: Othello (Jago)

A vihar (Caliban)

A velencei kalmár (Shylock)

Hamlet (Hamlet)

III. Richárd (III.Richárd)

Macbeth (Macbeth) Lear király (Lear király)

Volpone (Corbaccio)

Goldoni: A fogadósné (Forlipopoli márki)

Ibsen: Nóra (Krogstad)

Németh László: II. József (II.József)

Shaw: A szerelem ára (Cocane)

Drźić: Dundo Moraje (Dundo Moraje)

Brecht: Puntila úr és szolgája, Matti (Puntila úr)

Osborne: A komédiás (Archie Rice)

Csurka: Döglött aknák (Moór)

Spiró: Az imposztor (Wojciech Bogusławski)

Csokonai: Az özvegy Karnyóné (Kuruzs)

Bulgakov: Iván,a rettentő (Rettegett Iván)

Főbb rendezései:

Shakespeare: Vízkereszt

A windsori víg nők

Hamlet

Szeget szeggel

Rómeó és Júlia

Téli rege

Gorkij:Jegor Bulicsov és a többiek

Brecht:Galilei élete

A vágóhidak Szent Johannája

A szecsuáni jólélek

Goldoni: Két úr szolgája

A chioggiai csetepaté

Filmszerepei:

Erkel (Kölcsey Ferenc, 1952)

Merénylet (Halmágyi, 1960)

Mit csinált felséged 3-től 5-ig? (narrátor, 1964)

Miért rosszak a magyar filmek (Póczik, 1964)

Nem (lakásügyi előadó, 1965)

A kőszívű ember fiai (Baradlay Kázmér, 1965)

Kár a benzinért (igazgató,1965)

A tizedes meg a többiek (Albert (Kovács Dezső), 1965)

Egy magyar nábob (Griffard, 1966)

Hideg napok (Grassy ezredes, 1966)

A múmia közbeszól (Fáraó, 1967)

Egy szerelem három éjszakája (Lajos, főpincér, 1967)

Egri csillagok (Szulejmán, 1968)

Szemüvegesek (Náray, 1969)

Az oroszlán ugrani készül (Kálmán, 1969)

Alfa Rómeó és Júlia (beteg, 1969)

A gyilkos a házban van (házmester, 1971)

Fekete macska (jogász, 1972)

Régi idők focija (Kerényi úr, 1973)

A Pendragon legenda (James Morvin, 1974)

Déryné, hol van (Jancsó, öreg színész, 1975)

Circus maximus (Bárdos, 1980)

Ripacsok (Dr. Molnár Géza, elmeorvos, 1981)

Mephisto (Oskar Kroge, 1981) Szerencsés Dániel (nagypapa, 1983)

Az új emberré válás

Az éles napfény áthatol a mély vízen és az ablakon. Pápua-Új-Guinea partjaihoz érkeztünk. Tengeren, folyón és szárazföldön utazó turista a pápuák földjén érintetlen törzsi világba érkezik.

Méteres nagyságú képmástálat készít a rekonstruátor. Emberi képmások faragványai toldják meg a kenu formájú tárolóedényt, melyet rituális célokra készített vörös festék keverésére használnak.

A múltkereső fáradhatatlanul dolgozik. Energiaforrásai kiapadhatatlanok.  A vízbontással nyert hidrogén robbanásai által nyert energia megszűnése esetén azonnal megállna, s törlődne benne minden tárolt információ. De az agyhalál is visszafordíthatatlan.

A korlátlan mennyiségű hidrogénenergia az emberiség újjáteremtője lesz. A tengerjog érvényben marad, a néhány száz kilométer széles part menti felségterületen kívül a világ tengerei mindenki számára azonos haszonélvezeti jogot biztosítanak. Nemzetek lobogói alatt működő bázisokon a vízből nyert hidrogén kitermelése újra egyenlő esélyt az embernek. Afrikai, indiai, ázsiai, dél-amerikai fejlődő országok és az elmaradott régiók, az addig energiamonopólium miatt előnyöket élvezett országok mellé fel tudnak zárkózni. S megteremtődik a lehetőség az emberré válás megrekedt folyamat után az új emberré válás elindulására. A IV. évezredben. Az új gondolkodás lényeges eleme lesz, hogy az ember nem veszi el a másét, ha neki is van bőven. A genetikai torzulás, mely az emberre addig jellemző volt: átöröklések hosszú folyamában tűnik el. A terheltségeket, betegségeket hordozó gének sorsára jut: generációk múltán eltűnik, vagy hordozói kihalnak. A folyamatot a génsebészet tudja gyorsítani.

De térjünk vissza a múltba!

- Egy reggelen felébredtem, s úgy találtam, hogy híres vagyok – mondja

Byron, a költő.

A megelevenedő ókori római birodalom idejében Julius Caesar is szólhatott volna így: ám ő egy reggelen fölébredve azt érezhette, hogy meg fogják ölni. Az emberi teljesítmények lerombolhatatlan fellegvárához számtalan örök éltető építőkövet hozzátéve – a rómaiak hódításokkal szerzett birodalma is felbomlott. Embert keresztre feszíthettek, egymással végeztethették ki a foglyul ejtett embereket: napjaik akkor is, emiatt is, meg voltak számlálva. Az idő számukra lassan ketyegett, későn vették észre a múlásban végzetüket. Kíméletlenül pereg a történelem számlálója: gigantikus épületeiket lassan eltemeti a por, a romokon valami más, nem biztos, hogy új születik. Szellemük,

Műveik viszont biztosan örök életűek maradnak, mint egyiptomi, mezopotámiai, perzsa, kínai, babilóniai, görög elődeiké.

Pápua földi tartózkodásom közben honvágy gyötört. A hazai hajnalok friss szele mintha hívott volna.

Megváltja-e Krisztus e világot?

(Kr. u. 1-50)

Profán kérdésem sértheti a vallásos emberek érzelmeit. E korban, amelybe érkeztünk, még fel lehetett volna tenni következmények nélkül e kérdést, a későbbi korokban már egyre kockázatosabb lett volna, hogy azután a katolicizmus türelmetlensége eretnekségért máglyán égessen el minden másképp gondolkodót.

A kultúra nagy lángjai kialudtak, parányi gyertyák égtek csupán „sötét” évszázadokon át feszületek lábainál, s még másfél évezred múltán is az égő emberi testek orrfacsaró bűze, az emberi tudatlanság és agresszivitás s a kegyetlenség látványa sokkal erősebb, mint a felcsapó lángok gyújtotta fény.

S újra sötét gyászlepel került az emberi tudás már terített asztalára.

Aki titokban mégis torkoskodni merészelt, hátrakötötték a sarkát is, s az inkvizíció kezére került: a kínzókamrákban pedig még azt is bevallotta, amit az ördög se tudott kitalálni.

A keresztes hadjáratok idején gazdagodó Velence csak szállította a keresztes lovagokat, végül már gyermekeket is a halálba, hátha az istennek tetszőbb lesz. Nem lett.

Az aztékok mesterfokon tudtak kegyetlenkedni, s élő emberi testeket „trancsírozni”, hitük szerint teljes természetességgel, s fel sem vetődik a kérdés, hogy Mengele, majd későbbi bolsevik leszármazottai vajon akkor az aztékok vagy az inkvizítorok átváltozásai?

Inkább az emberi paranoia töretlen kultúrtörténete?

Már Démokritosz észrevette:

- Mi emberek a legfontosabb dolgokban az állatok tanítványai vagyunk…

Krisztus fulladásos halála a keresztfán gyötrelmes, a látvány maga is

elképesztő.

Halálával megváltotta világunkat?

A XX. századi világégések után most úgy érzem: nem.

Lehet, akik hisznek, s akik jók, azokat igen.

Buddha keleten már többszörösen reinkarnálódott: tanítása terjedt, hatását országhatárok sem torlaszolhatták el.

A római katonák nem tudtak erről: kivégezték Krisztust.

Mózes kőtáblába vésett intelme is hiábavalónak tűnik fel, pedig oly tiszta, egyszerű, és megjegyezhető:

- Ne ölj!

Az Írás is tiszta, mély s felemelő.

Saulusból is Paulus lesz a damaszkuszi úton, ahol a mai Szíriában

meghatódva álltam. Most bazársor borítja a karavánút kis szakaszát, ahol Pál megvilágosodott.

Görögül írja majd leveleit zsidókhoz, rómabeliekhez és még sokakhoz, s görögül írják evangéliumaikat Palesztinában: Máté, Márk, Lukács, János…

Mátéé a kiérlelt írásművészet: hite s lelkének kifinomultsága oly magaslatokra emelkedik, mint a katedrálisok.

A Szentírás keletkezése óta fűti, rajongásig fokozza a művészek szenvedést, gyászt, szeretetet és halált mennyekig emelő tisztaságát. Mi mégsem változtunk: Krisztust alighanem ma is keresztre feszítenénk.   Humanista elolvashatja a Mein Kampfot, csak humanistább lesz; szadista a Szentírás olvasatával szadistábbá válhat, mint volt, s az írás igazsága még az inkvizítorokat sem menti fel.

A tények: tények.

Utazásunk emberi múltunkban még így is tanulságos lehet: következő állomásaink a magyarok honfoglalásáig mindig ötven évet tekintenek majd át.

A történelem oldalai ezen a képzeletbeli website-on gyorsan peregnek, s az entert ott nyomhatjuk meg, ahol nekünk tetszik.

Keresőprogramunk az azonos oldalakat egymás mellé rendezi, s talán bizarr, de megfontolásra ajánlható összefüggéseket vehetünk észre.

A civilizációnk története ugyanis mintha mindig újra és újra azonos jelmezben adná szerepét, átfestett díszletekben, és mindig új közönség előtt.

Mintha az elődök elfelejtették volna elmesélni a már látottakat.

In memoriam

Krúdy Gyula

(Margitsziget)

Kosztolányi Dezső írta róla: „ Az élet gazdagsága az övé, az a kincs, hogy mindent másképpen lát, mint a többiek… Ez a világ, amit ő álmodik, a bánatos, egyszerű frizurájú nőkkel, a kisvárosi alakokkal, a legendás hercegekkel, máris mese és történelem, a szemünk elől sóhajt el innen…”

Krúdy Gyula író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás mestere  Nyíregyházán született 1878. október 21-én és Budapesten halt meg 1933. május 12-én.

Megnézem az óbudai Krúdy emlékházat is, hogy jobban áttekinthessem életét és pályáját.  Apja, id. Krúdy Gyula dzsentri volt, jómódú ügyvéd, anyja, Csákányi Julianna cselédlány. A házaspár tizedik gyermekük születése után, 1895-ben házasodtak össze. Krúdy Gyula elsőszülött gyermekük volt, s törvénytelen gyermeknek anyakönyvezték. Az elemi iskolát 1883-1887 között szülővárosában, a gimnáziumot 1887-1888 között Szatmárnémetiben és Podolinban – 1888-1891-ben, majd ismét Nyíregyházán -1891-1895 között végezte. 1895 júniusában itt érettségizett. Először Debrecenben, majd Nagyváradon volt újságíró.

Az érettségi idején írta: „Az apám – büszke, nagyralátó ember – azt hitte, hogy majd követ leszek Párizsban. Az anyám szolgabírót szeretett volna nevelni belőlem. Egy napon aztán megszöktem a háztól. Beálltam hírlapírónak Debrecenbe. Öreg tanárom, Porubszky Pál egy hét múlva értem jött: legalább az érettségi vizsgát tegyem le elébb”; „Hírlapírónak szöktem el a szülői háztól, vidéki színésznőbe bolondultam, boldog voltam, művész voltam, ittam, mulattam, szerettem, nem is tudom, hogy mi történt velem…”

Húsz éves sem volt, amikor első novelláskötete Üres a fészek és egyéb történetek megjelent. Írt a Nyugatnak is. Országos hírű és közönségsikereket elérő író a Szindbád-sorozat és az 1913-ban megjelent A vörös postakocsi c. regénye megjelenése után vált. 1899-ben feleségül vette Spiegler Bella tanítónőt, akinek írói neve Satanella volt. 1900-ban született Gyula fia, 1902-ben Ilona, 1907-ben Mária lánya. 1914-ben, a háború kitörésekor átmenetileg hazaköltözött családjához. Vidéken előfizetőket gyűjtött Összegyűjtött Művei Singer és Wolfner által tervezett kiadásához. 1916-ban megkapta a Székesfőváros Ferenc József irodalmi díját. 1918-ban kiköltözött a Margitszigetre. 1919-ben nagy riportot készített A kápolnai földosztásról.

Feleségétől elvált és Várady Zsuzsát vette feleségül s megszületett kislánya, Zsuzsanna (1919-1992).

„Vastag, kerek tollszárral, hegyes tollal, diósgyőri árkusokra rótta apró gyöngybetűit. Még mindig napi 16 oldalt, Jókai teljesítményét szabta ki magának. Hosszú, gyötrelmes órákig tartó munkája közben csak néha állt meg. Ekkor karjait, ujjait tornásztatta, ropogtatta, s rágyújtott ki tudja hányadik Stambul-cigarettájára” – emlékezett lánya, Krúdy Zsuzsa.

Pályája kiemelkedő a XX. századi magyar irodalomban. Műveiben a késői romantika, a modern, impresszionisztikus elemek és a realizmus elemeit keverte, s sajátos, egyéni stílusú társadalom- és lélekábrázolás alakított ki.

Diáktársaival 1892-ben alapította meg a Nyíregyházi Sajtóirodát. Első novellája a Szabolcsi Szabadsajtóban ugyanebben az évben jelent meg. 1893-ban riportsorozatot közölt a Pesti Naplóban a hipnózisról. 1895-ben a Debreceni Ellenőr, majd három hónappal később a nagyváradi Szabadság munkatársa lett. Riporter és korrektor volt. 1896 májusában elhagyta Nagyváradot, hazament, végül Budapestre költözött. Szeptemberben a Képes Családi Lapok novellapályázatán első díjat nyert. 1897-ben havonta hét-nyolc novellája jelent meg. Az Egyetértés és a Fővárosi Lapok közölték műveit.

Népszerű író volt, az igazi ismertséget egy párbaj hozta meg számára. 1911-ben, egy borozóban egy vagdalkozó huszártiszttől könnyedén elvette a kardját, s lovagias gesztussal átadta egy hölgynek. Ettől kezdve legendák keringtek kivételes testi erejéről, a nőkhöz fűződő kapcsolatáról, hetekig tartó mulatozásairól.

1925-ben irodalmi működésének 25. évfordulóját ünnepelték. Újra előfizetőket gyűjtött, ezúttal az Athenaeumnál készülő tízkötetes életmű-válogatásra, nem sok eredménnyel. Hatvany Lajosnál vendégeskedett Bécsben.

1926-27-ben már tíz éve lappangó betegsége úgy legyengítette, hogy a Liget-szanatóriumba került. Szívbetegség, nehéz légzés, gyomor, máj és tüdőbántalmak gyötörték. Történelmi tanulmányokat gyűjtött a Három királyhoz. 1928-29-ben ötvenedik születésnapján Krúdy-estet tartottak a rádióban, tízkötetes gyűjteményt adtak ki új kiadásban. Nyáron féloldali szélütést kapott, amelyből viszonylag gyorsan felgyógyult. A világgazdasági válságra hivatkozva könyveit nem jelentették meg.

1930. január 18-án Baumgarten-díjat kapott, de akkor már nagyon el volt adósodva. Az élet álom című kötetét saját költségén kellett kiadnia. Szigeti lakását felmondták, május 28-án családjával Óbudára költözött, a Templom utca 15-be.

1931-32-ben szegényes körülmények között élt. Rászokott újra az italra. 250 font ajándékot kapott Rothermere lordtól. 1932 júniusában hitelezői csődeljárást indítottak ellene, s vagyontalansági esküt tett. Nyár végén újra kórházba került, sokat szenvedett, de valamennyire rendbe jött, s hazatért Óbudára. 1933 tavaszán állapota rosszabbodott. Szíve, gyomra, mája alig működött már. Kilakoltatási végzést kapott, az áramot is kikapcsolták. Lakbérhátraléka 360 pengő volt. Fizetni nem tudott, végrehajtók zaklatták. Május 12-én, hajnalban hunyt el, 55 éves korában.

Művei:

Üres a fészek (1897), első novelláskötete

Az aranybánya (1900), regény

A podolini kísértet (1906), regény

Szindbád ifjúsága és utazásai (1911), novelláskötet

Francia kastély (1912), regény

A vörös postakocsi (1913), regény

Palotai álmok (1914), regény

Szindbád: A feltámadás (1915), novelláskötet

Aranykéz utcai szép napok (1916), novelláskötet

Őszi utazások a vörös postakocsin (1917), regény

Napraforgó,(1918), regény  Asszonyságok díja, regény (1919)

N. N., regény (1920)

Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban, regény (1921)

Nagy kópé (1921), regény

Hét bagoly (1922), regény

Az utitárs (1922), regény

Valakit elvisz az ördög (1928), regény

Boldogult úrfikoromban, regény (1930)

Az élet álom (1931), elbeszéléskötet

A kékszalag hőse (1931), regény

A tiszaeszlári Solymosi Eszter (1931) regény

Purgatórium (1933), kisregény

Rezeda Kázmér szép élete (1933), regény

Krúdy fiatalkori olvasmányélménye volt a keleti mese- és novellagyűjtemény, az Ezeregyéjszaka, s ennek hatására választotta Szindbádot novellái hőséül.  A Hét Bagoly regénye a XIX. Században játszódik, Pest, a Belváros és a Ferencváros kocsmáiban. Az Asszonyságok díja Krúdy egyik legfurcsább regénye, melyet több írói megoldása miatt szinte “posztmodern” műnek vélhetünk. “Démon, aki az egész világ felett uralkodik, egy napon Pestre jött, és a temetésrendező házában lelt búvóhelyet” – írja Krúdy a mű első mondatában.  A Boldogult úrfikoromban c. műve első kiadás tanúsága szerint a regény már 1929-ben elkészült. Krúdy korában értő olvasókra és bírálókra nemigen talált, mert történet vezetése, stílusa eltért a megszokottól.

Indonézia tizenháromezer szigete ékszerként teríti be a koralltengert: Ázsiától a Csendes-óceánig ötezer kilométeres hosszúságban. Évszázadok óta bonyolódik a tengeri kereskedelem India és Kína között a Malaka-szoroson át, de Maluku mesés fűszerszigete is vonzotta az indiai, arab, holland kereskedőket. Napjainkban Borneo (Kalimantan), Szumátra, Celebesz ((Sulawesi), Bali, Lombok, Java, Irian Jaya számtalan természeti és kulturális látványossága várja a turistákat.

Amikor Budapestről Singapore-on átutazva – s ott is körülnézve – Bali repülőterén Denpasarban az első lépéseket megtettem: a paradicsomi idill, amely körülölelt, olyan volt, mintha Indiába, Ázsiába, és a Csendes-óceániai-szigetekre egy időben érkeztem volna. Hindu művészetet, építészetet, szobrokat, festményeket, lélegzetelállítóan szép faragásokat, zenét, táncokat, drámai jeleneteket a Ramajánából, gamelan zenekarokat, festői, trópusi tengerpartokat, szörfölésre alkalmas hullámokat, búvárkodásra csábító lagúnákat, masszázsra és más testi gyönyörökre invitáló balinéz hölgyeket találtam.

Szállodai sofőrünk, Johand, protestáns hitre tért – már nem emberevő –  Irian Jaya-i pápua megjegyezte:

- Sehol a világon nem jártam még, de tudom, hogy Isten a paradicsomot Balin teremtette.

Állításával nem vitatkoztam, itt, Balin, békésen megférnek egymással a hinduk és isteneik: Brahma, Visnu és Siva, a keresztények és az iszlámhivők, akik a Korán tanúsága szerint a paradicsomban majd csordogáló patakokkal átszelt zöldellő kerteket kapnak jutalmul Allahtól.

Megérkeztünk a szállodánkba: Kuta központjában az Ida Hotelbe, mely egy ápolt parkban: pálmafák, hibiszkuszok, oleanderek, mangófák, orchiedák között emelkedő épületegyüttes, s a szobák körülveszik a kertet. A park közepén helyezkedik el a bambusznáddal fedett, oldalt nyitott étterem és kávéház, s a mellette kialakított, pálmafák által beárnyékolt úszómedence, melynek közepén parányi „szigeten” hibiszkuszok, amarilliszek pompáznak.

A mahagóni bútorokkal berendezett szoba egyik ablaka a kertre nézett, az épület székekkel, asztallal berendezett tornácára, melyre öreg mangófa lombkoronája borult. A tornác mennyezetén békés gekkók pihentek, s csak akkor mozdultak, amikor moszkitót pusztítottak el.

Indonéziában csak olyan szobát szabad kivenni, amelynek környezetét gekkók védik a moszkitóktól.

Balin többségben hinduk élnek, hétköznapjaik is gyakran ünnepnapok: látványos rituálékkal. Éppen a Ganungan ünnepnapjai kezdődtek. Ültünk a reggeli mellett, papaya-, ananász-, kiwi-szeletekből összeállított gyümölcssalátát kaptunk először. Nyoman Juniawan balinéz hindu fiatalember, a recepció vezetője lángvörös hibiszkuszt helyezett el feleségem hajában, a szálloda női alkalmazottai a kerti házi oltárt és az istenszobrokat díszítették, öltöztették fel.

A Ganungan: a győzelem napja. Az ünnep a keresztények karácsonyához hasonlítható, az utak mentén többméteres, virágokkal teleaggatott bambuszfákat állítottak, az oltárokat – a templomokon kívül minden házban volt egy – gyümölcsökkel, élelemmel teli fonott kosarakkal rakták tele. Virágok, aranyló drapériák díszítettek mindent. A szálloda kertjében a legszebb viseletet Ganesa, az embertestű, elefántfejű isten kapta, akit mindig patkány szállít. Ganesa a hindu istenhármasból – trimurti- Siva gyermeke.

Úgy mesélik, hogy Siva hosszú útról tért haza és felesége, Parvati ágyában egy fiatalembert talált, akinek a fejét azonnal levágta. Amikor megtudta, hogy saját gyermekével tette ezt : jóvá szerette volna tenni tettét, de Ganesát csak előző életének képében életre kelteni.

Siva – akit a lingam, a phallikus szimbólum jelképez- számos újjászületése, reinkarnációja ismert. A balinézek számára Ráma alakjában való újjászületése a legnépszerűbb. A Ganungan napjai Ráma győzelmének ünnepe. Ráma feleségét, Sitát Lanka (ma Ceylon) uralkodója Rawana elrabolta, de Ráma Hanuman majomisten hadseregének segítségével elfoglalta Lankát, és kiszabadította Sitát. A történetet elbeszélő Ramajana. a balinéz hinduk legszentebb könyve. A Mahabharata, mely három és félezer éves, és hétszer vaskosabb epikus költemény, mint az Iliász és az Odüszeia együtt: tehető – értékítéletük szerint – a Ramajana mellé. A Mahabharata a Kurava és a Pandava testvérek gyűlölettől átitatott évtizedes háborújuk története, drámai helyzetekkel, mint a shakespeare-i Rómeo és Júlia, ahol a veronai Montague- és a Capulet- ház között feszülő ellentét követelt véres áldozatot. A Mahabharata fontos eseménye, hogy Visnu reinkarnációjának tekintett Krisna lett a Pandava család tanácsadója, s a Pandavák kerültek ki győztesen az ádáz küzdelmekből.

A Ramajana hősei, szereplői a balinéz építészet, szobrászat, festészet, kézművesség, a tánc- és bábművészet ismétlődő alakjai. A kecak a legismertebb a táncok között, gamelan – gongok, orgonasípokra hasonlító bambusztörzsek összehangolt ütögetéséből pentaton zenét varázsoló – zenekar kísérete nélkül, amelynek során a félmeztelen férfiak kórusa „chak-a-chak-a-chak” ritmus kántálásával Hanuman majomisten katonáit jelenítik meg, amint kiszabadítják Ráma hitvesét, Sitát. A tánc nagyon látványos a tenger partján, ahol a horizont a háttér, és a lemenő nap a világítás.

Bali szigete a hindu szentélyek, a teraszos művelésű rizsföldek, kókusz- és banánfák, mangófák, tűzfák, színekben pompázó virágok földje: vulkanikus hegyekkel, zöldellő völgyekkel. Ulu Watu hindu templom együttes az Indiai-óceán partján dacol az idővel, sziklára épült főtemplomának lépcsőin kapaszkodnak fel az áldozati ételeket, virágokat fejükön cipelő hivők és a bejáratnál száriba öltöztetett turisták. A Besakih templom együttes évszázados épületei a szentként tisztelt Agung vulkán völgyében húzódik. Amlapura és Klungkung városai őrzik a múlt fényes hindu királyságainak palotamaradványait. Ubud városa konzerválja leginkább a hagyományos balinéz életformát, a párás klímában zöldellő dús trópusi erdők között emelkedő ódon hindu épületek belső udvarain mindenütt templomok, a helybéliek szakrális tárgyakat készítenek, az utcákon barong táncot járnak, hogy elűzzék a rossz szellemeket, akik a tengerről érkeznek.

A jó lelkek a hegyekben lakoznak.

Balin a temetési szertartások: színes, látványos és „izgalmas” események. A halott lelkét, aki visszatér teremtőjéhez, mindennel ellátva készítik fel a hosszú útra. Celebesz (Sulawesi) szigetén Tanatoraja lakói temetési szertartásaikban a balinézekén is túltesznek: állatáldozatokat mutatnak be, bőséges halotti torok megtartása után a leölt állatok lelkén utaztatva képzelik halottjuk lelkét a teremtőhöz utaztatni a végtelenül hosszúnak vélt úton.

Jáva

Reggelenként felcsendül a müezzin hívó szava Bali szigetén is, s az „Allah Akbar” imára szólítása visszhangzott a Hotel Kuta Aman Gati úszómedencéje körül. A víz tiszta és hűvös volt: úszásra alkalmas. Reggeli után asztaltársaink: német pszichológus, Szumátra szigetéről elszármazott batak felesége és hosszú, fekete hajú kislányuk, Zita társaságában beszéltük meg élményeinket.  A német család a nyári szabadságukat mindig itt kezdik Balin, ebben a szállodában. Azt javasolták, hogy Jáva szigetére ne a Garuda légijáratával repüljünk, hanem buszjegyet vegyünk a Safari társaság „super executiv” járatára. Délután három órakor indultunk Bali fővárosából, Denpasarból. A Mercedes busz ugyanolyan, mint bármelyik busz: de ebben húsz utast helyeznek el. A hűtött légterű panorámás busz kényelmes ülőhelyei gombnyomásra fotelágyakká alakíthatók át. Kiosztják a takarókat, a légkondicionálás miatt ezekre szükség is van.

Malaysiától Singapore-ig, itt, Délkelet-Ázsiában a jólét egyik szimbóluma: alaposan hűteni, s télikabátban ülni repülőtéri tranzitban, buszon, szállodai hallban. Az ember arra vágyik, amiből hiányt szenved? Tengerészkadétként

sok helyen  megfordultam a világban, Szumátra szigeténél Belawan kikötőjében egy hétig álltunk horgonyon,  és a dajak, batak helybéliek képesek voltak egy almáért egy füzér banánt a fedélzetre cipelni. Soha annyi banánt nem evett senki a tengerészek közül, mint akkor.

A Safari meglehetősen gyors járat: sportteljesítménynek is elfogadható a busz illemhelyének meglátogatása. A steward dobozos jegelt teát, süteményeket szolgált fel, három óra múlva Bali szerpentines tengerparti útjain elérkeztünk Gilimanuk kikötőjébe, innen komp vitte át a járműveket és az utasokat a Balit Jávától elválasztó tengerszoroson Banyuwangi kikötőbe, s a busz Jáván folytatta útját. A be- és kihajózást, a tengeri átkelést a Denpasar Yogjakarta (Bécs-London) közti távolságot tizenhét-húsz óra alatt tette meg a busz.

Baliról Jávára érkezve egy másik ország tárult a szemünk elé. Az emberek iszlámhívők: dzsámik, mecsetek minden településen, nagyobb az utcai forgatag, harsányabb az élet. Az éghajlat melegebb és párásabb.

Indonéziában csak két hétig tart a nyári szünidő az iskolákban, itt, Jáván sok gyermek él: iskolás lányok és fiúk egyenruhában, gyalogosan vagy kerékpáron százával lepték el az utcákat. Iskolába mentek, onnan jöttek, szünetben az utcán játszottak.

Egyenruhás kisiskolások mindenütt! Jáva! A kép így rögzíthető.

Az ország maga vulkanikus szigetek tucatjaiból áll. A busz elhaladt a híres Gunung Bromo vulkanikus hegy lábainál. Az aktív vulkán kráterének háromszázötven méter mélységében fortyogott a láva. Szumátra és Jáva szigetei között terül el Krakatau, 1883-ban legutolsó kitörésekor több tízezer embert pusztított el, a föld mélyéből feltörő pokoli zajt Indonéziában és Ausztráliában sok ezer kilométer távolságban is hallották, a felbőszült tengerhullámok Anglia partjait is elérték. A Krakatau néhány éve ismét kitöréssel fenyegetett.

A Safari járata rótta a kilométereket. A megvásárolt jegy két letéphető szelvényt tartalmazott: az egyik ingyenes vacsorára volt érvényes, a másik megérkezés után a társaság taxijával ingyenes szállításra a nekünk tetsző szállodához.

Hajnalodott, amikor megállt a busz egy országúti pihenőhelyen. A vacsora bőséges volt, az étterem tiszta, a svédasztalról halat, csirkét, polipot, rákot, kagylót, töltött tojást, gyümölcsöt, italokat vihettünk kiválasztott asztalunkhoz.

Yogjakarta Jáva kulturális központja a Gunung Merapi háromezer méteres vulkanikus hegység lábainál. A városban és Jáván nem bemo (mikrobusz) a közlekedési eszköz, hanem a becak (háromkerekű bicikli), s sokkal olcsóbb minden, mint Balin, és elképzelhetetlenül olcsó a világ más turisták által látogatott térségeihez képest. Yogjakarta két kedvelt szállodákkal és szórakoztató negyedekkel bőségesen ellátott kerülete: a Sosrowijajan és a Prawirotaman. Az utóbbi egyik sétálóutcájában a Guest House Makuta szálloda kertre néző, pálmafáktól, kiwi fától árnyékos és hűvös, melegvizes és fürdőszobás apartmanért négy dollárt kértek – alkudni nem is lett volna illendő – s a bőséges reggelit a tornácon, a szobák ablakai alatt elhelyezett asztalokon szervírozták. A tornác, melynek mennyezetén békés gekkók tanyáztak és pusztították el a moszkitókat, úgy vette körül a kertet, mint egy középkori kerengő a kolostorudvart. A szomszédos Metro Guest House szálloda úszómedencéjébe át lehetett járni, az Internet Café éjjel-nappal nyitva volt: lehetett írni, szörfölgetni, e-mail-t küldeni. A szálloda negyedekben egymást értél a jobbnál jobb éttermek, szórakozóhelyek, turistairodák. S nehezen lehetett volna olyan helyet találni, ahol egy dollárért nem tudott volna az ember ételt rendelni.

Jáva a mahagóni és más trópusi fákból és bambusznádból készült bútorok hazája. Sehol máshol ennyi műhely, üzlet, s ennyi tökéletesen megmunkált mahagóni bútorcsoda, mint Yogjakartában és Solo városában. Valószerűtlen, hogy száz dollárért ízléses, formatervezett mahagóni fotelt lehet vásárolni,

hajózási export cégek képviseletei pedig száz dolláros köbméteráron vállalják a fuvart óceánjárókon Európába.

Yogjakarta utcái a becakosok birodalma. Bemo, becak, taxi vezetője jutalékot kap attól a kereskedőtől, akihez az utast viszi, ha az utas vásárolt. A kereskedők felírják az összeget,és hónap végén fizetnek. Adakozóbb lelkűek azonnal. A Korán is írja, hogy zakatot (adományt) kell adni a rászorulóknak: a jutalékrendszer kialakulásának ez az alapja.

Adi nyílt tekintetű, értelmes ember. Választékosan fejezi ki magát angolul, jobb körülmények között tanulhatott volna és többre vihette volna. Apja is becakos volt, szegényesen éltek, az új indonéz kormány áttelepítési programja keretében költöztek a szülei Szumátrára, ahol térítésmentesen rizsföldet és bungalót kaptak.

- Soha többé nem látom már őket! – mondta, s könnyek gördültek a szeméből.   Indonézia nagy ország, India, Kína, az Egyesült Államok után a lakosok számát tekintve a negyedik legnagyobb. Szumátra északi csücskétől, Aceh városától – melyről már Marco Polo és készített feljegyzéseket – Irian Jaya déli határszéléig, Papua-Guinea-ig ötezer kilométer a távolság. Ebben

a nagy kiterjedésű országban a helybéli szegényebb sorsú indonézeknek az utazgatás és családlátogatás elképzelhetetlen.

- Ha lenne egymillióm, két becakot vennék! Egyet bérbeadnék kétezerért, a másikkal keresnék!

Százhúsz dollár befektetés kellene tehát számára ahhoz, hogy vállalkozása sikeresebb legyen.

A hinduk Ceylonból és az indiai Gujarat tartományból érkeztek évszázadokkal ezelőtt Jávára, s olyan emlékeket hagytak maguk után, mint a budddhista fellegvár: Borobudur, mely Angkor Wat, Perszepolisz, az ókori görög, egyiptomi, római, azték, inka és maya kultúrákkal együtt említhető. Prambanan és Dieng Plateau hindu templomai az indiai Jaipur, Agra, Benáresz (Varanasi) és

a buddhista Szárnáth emlékeit idézte fel bennem.

Borobudur – szankszrit nyelven Buddha kolostora a hegyen – ezerháromszáz éves temploma egy masszív szimmetrikus sztupa (szentek ereklyéinek elhelyezésére épített buddhista szentély), mely egy sétára is alkalmas mandala (szertartásokban használatos sematikus világábrázolás).

Prambanan kilenc templomának mindegyike mestermű: a hindu istenhármas: Brahma, Visnu és Siva tiszteletére emelt évezredes templomok buddhista és hindu építészeti- és díszítőelemeket ötvöznek, a templom együttes a jávai hindu és buddhista királyságok egyesülése után épült.

Dieng Plateau hindu templomai a hindu papok szolgálati helye volt, vulkanikus hegyek között húzódó épületmaradványok között fortyog a „kőzet”, kén szagú bűz terjeng a rizsteraszokon. A krátertavak fölött húzódó teraszok hamuját humusszal termővé teszik, emberfeletti erővel hordják fel kosarakban a a rothadó növényi hulladékot, locsolják a teraszokat, termelik a rizst, kukoricát, krumplit, dohányt, banánt, teát.

Mintha az Andok lejtőire érkeztünk volna!

Jávai tartózkodás után Balira tértem vissza.

IRODALMI MŰHELYEM ABLAKÁBA KITESZEM A TÁBLÁT:

“NYÁRI SZÜNET MIATT AUGUSZTUSBAN ZÁRVA!”

- ÉS MERRE CSAVAROG MEGINT?

- SZINGAPÚR ÉS BALI.

- S KI LESZ A BOLTBAN?

- SENKI!

- MI LESZ ENNEK A VÉGE?!

Az emberré válás befejezetlensége

Kavargott, zúgott a víz a fejünk felett a Salamon-szigetek partjainál. A szigetvilág a legkevésbé ismert és látogatott térsége a világnak. Barátságos, intelligens szigetlakói, a fejvadászok leszármazottai segítőkész emberek.

A rekonstruátor bambuszból, nádból, fakéregből készült, fehér, vörös és kék színekben pompázó kalapmaszkkal ajándékoz meg. Mintha gyermekkorunk töklámpását tartanám a kezemben, melyekkel ijesztgettük egymást.

A múltkereső jövőképünk felvázolására is igénybe vehető. Tudománytörténeti elemzések alapján készíti kombinációit a várható felfedezésekről. Konrad Lorenz írt könyvet a civilizált emberiség nyolc halálos bűnéről, melyhez sorolta az élő rendszerek működészavarait, a túlnépesedést, az élettér elpusztítását, az érzelmek fagyhalálát, a genetikai hanyatlást, a tradíció lerombolását, s az atomfegyvereket.

A III. évezredtől a halálos bűnök által kialakított helyzet tarthatatlanná válik. A kollektív tudattalanba fojtott bűnök lelki betegségek formájában egyre nyomasztóbban kerülnek felszínre. Az emberiség lelkiismerete elemi erővel szólal meg. Mozgalmak indulnak a bioszféra megmentésére. Kimeríthetetlen hidrogénenergia áll már akkor már az ember rendelkezésére, s hozzálát a mesterséges ózonréteg kiépítéséhez. Belátja, hogy a történelem a tönkretételek, a rombolások, a pusztítások és a leigázások hordaléka lett. Az emberré válás folyamatába genetikai vírus került. Az ember felismeri a program hibáját, s a változtatás elkerülhetetlensége soha addig nem tapasztalt világegységet formál. Olyan ellenféllel áll már akkor szemben az ember, melyről tudja, hogy végleges pusztítását és meghódítását eredményezi majd. Legfontosabbá a tudományos kutatások válnak. Honvédelmi feladattá alakul a tudományos megismerés gyorsítása. 3001-ben fedezik fel a fekete dobozt. Tíz év megfeszített nemzetközi összefogás teszi lehetővé a félmillió éves kiszolgáltatottság megszüntetését. A kutatók a fekete doboz működésének minden folyamatát megismerik. Vízbontó telepek létesülnek: a korlátlan mennyiségű, hidrogénből nyert energia birtoklása lesz az első lépcső az új emberré válás folyamatában. A nemzetközi közlekedés földet átszelő alagutakban történik. A világmetró járatai összekötik a föld ellentétes pontjain fekvő államokat is. A megépített új ózonréteg alatt csak a turizmust szolgáló, környezetet kímélő repülőgépek közlekedését engedélyezik. Mekka, Medina, Jeruzsálem, Benáresz és más zarándokvárosoknál is látogatottabb lesz a Mariana-árok városközpontja. A víz alatti turistavárosok is sokak kedvelt kirándulóhelyeivé válnak. A III. évezred küszöbétől évszázadokig tartó sokkos állapot azt mutatta, hogy az embert megállásra késztette a XX. század. A világháborúk, az atomrobbantások, az emberré válás befejezetlensége. Az egyre nyilvánvalóbbá vált ökológiai katasztrófa, az elviselhetetlenné erősödött klímaváltozás, a bioszféra pusztulása visszavonhatatlanul jelentette félmillió év csődjét. Nemzetközi egyezmények után az új emberré válás feltétele genetikai korrekciók beiktatása lesz.

Balsac karizmatikus alakja áll előttem a múltkereső alagútjában.

- Az emberek meghajolnak – mondja Balsac – a lángész hatalma előtt,

gyűlölik, iparkodnak megrágalmazni, mert osztozkodás nélkül harácsol, de ha kitart, meghajolnak előtte.

Nagy Sándor és a görögök világhódító tevékenységének elemzésekor meg is állapítható Balsac igazsága. A nagy hadvezér tanítványa hódító elődöknek: nem hitt tanítómestereinek, hogy azoknak se sikerült a világot leigázni, és leigázva tartani. Nagy Sándor kitartott, meg is hajlottak előtte birodalmak, azonban mindössze harminchárom éves volt, amikor orrgyilkosság áldozata lett. Követői az utána pergő kétezer-ötszáz évben újra és újra próbálkoznak majd.

Mi most már előre tudjuk, hogy hiába. És mindez mennyi véráldozattal jár majd! Elfogadhatatlan érvelés, hogy a fűszerborsot nem ismeri meg Európa, ha a keresztes lovagok nem hozzák magukkal. Gyilkolás nélkül bármelyikük megtehette volna békés utazóként. Behozták a burgonyát Dél-Amerikából, s ez a kedvelt táplálék megsokszorozta Anglia és Európa lakosságát, s még többen indultak a messzi gyarmatokra hódítani.

Dzsingiz kán nem tudta felégetni egész Európát, a szultánoknak sem sikerült eltüntetni a föld színéről a keresztényeket, az inkvizítorok sem tudták máglyán elégetni az akkor másként gondolkodókat… A felsorolás folytatása maga lenne a történelem.

A letűnt kultúrák torzók a művelődéstörténet színpadán. Itt egy ókori római színház oszlopsora a szíriai sivatagban, mint egy végtag, ott egy babilóniai szobor a homokban, mint egy fej, Egyiptomban a piramisok, mint egy váll, a perzsa építésű Tadzs Mahal, mint egy szív, a Húsvét-szigeti szobrok, mint könnyek, Buddha, Mózes, Jézus, Mohamed követőnek szentélyei, mint szemek, Mozart, Bach zenéje, mint lélek… de sehol az egész! Az embert ebből csak elképzelni lehet.

Ma éjjel salamon-szigeti asszonyom csókból, ölelésből szőtt fátylat borított rám.

Emléket hagyok itt…

Ezt írta Horatius ódájában: „Emléket hagyok itt, mely ércnél maradóbb…” Jövőbe látása nemcsak személyére igaz, de korára, a görög-latin kultúrára, a római világbirodalomra is.

Látnoki képessége már akkor így fogalmazott, amikor Róma az akkori világ ura: „Rómát magát önnön hatalma dönti meg”. Igaz, Julius Ceasart már megölték, s Krisztust 44 évvel korábban keresztre feszítették. Az előző századokban már megépítették a vízvezetékeket, háborúztak a keltákkal, legyőzték Hannibált, Scipió átkelt Afrikába, megszervezték a provinciákat, majd Caesar halála után Antonius, Ovtavianus, Lepidus második triumvirátusa következett. Egyiptom, Britannia is behódol. Germania, Dácia provinciák jönnek létre, még Kínába is követeket küldenek. Hispániában, Galliában és Júdeában felkelések törnek ki, a palesztinait leverik, a zsidókat széttelepítik.

Emlékezünk, mit is hagytak ránk örökül a sumérok?

- Elmégy és elveszed az ellenség földjét – eljön az ellenség és elveszi a te földedet.

A történelem, melyet Horatius lángelméje fölismert, újraírja önmagát.

Gótok, frankok betörése fenyeget, Dioclatianus feloszlatja a birodalmat, Constantinus egyesíti, Konstantinápoly lesz a birodalom székhelye, s ekkor a hunok betörései veszélyesek, végül vandálok pusztítják el Rómát.

S ez így zajlik majd egészen napjainkig!

A beduin sivatagokban még a teve is értetlenül nézelődik Palmyra romjai között.

Pedig ámulatból ámulatba estem itt, szír földön, Palmyra római város fényűző múltat felidéző díszleteiben, melyek még a Forum Romanum élményét is meg tudták sokszorozni bennem.

Színház, fürdők, paloták s Palmyra romjai mögött évente a sivatagi tevefesztivál, a vágtató tevék, a harcias beduinok kiáltásai a római hajtóversenyek hatását is felülmúlják.

A látvány háttere a múlt fényes torzója.

Eképp áll előttünk a világtörténelem is. Egészében: torzó.

A világ érintetlen része talán csupán a Galápagos, ez a kis sziget őshüllőivel,  természet alkotta archaikus szépségével figyelmezteti civilizációnkat, hogy az ember romboló és építő ösztöneinek most már harmóniába kellene kerülnie.

De nagyot szaladtunk most időben előre.

Julius Caesar ravatala mellett Shakespeare keserű szavakat mondat Antoniusszal:

- A rossz, mit ember tesz, túléli őt; A jó gyakorta sírba száll.

S e bölcsesség mindmáig él kétezer éve változatlanul.

Vergilius, Ovidius, Cicero és a halhatatlanok példája, Alexandria, Róma

nagyjai, a hippokratészi orvosi iskola római követői állítják helyre a humánum egyensúlyát.

A latinok fényessége borul örökre végtelen horizontunkra s utunkra, mely a végtelen vizeken vezet az emberi tudás szigetei között.

Elveszem, tőlem is elrabolják

Bámultam az óceán üde kékjét, s nem vettem észre, hogy Vanuatu partjaihoz érkeztünk, Dél-Óceánia  legfiatalabb országába. Az Új-Hebridák térsége őriz még valamit  történelmünk ősiségéből: Tanna szigetén a fűszoknyát és a mezítelenséget, vadon élő lovakat, háborítatlan vadont, buja természetet.

A rekonstruátor óriási, három és fél méteres, stilizált emberformájú tamtamot hozott az emlékek tárából az emlékek múzeumába. Az Új-Hebridák társadalmában az emberek lépcsőfokról lépcsőfokról haladnak felfelé a ranglétrán. Egyszer valamennyien álltak a disznóról elnevezett grádicson, s a feljebb kerülés szertartásos ünnepén körbe-körbe táncolják az ütésekre túlvilági kongású tamtamot. A kannibalizmus hagyatéka lenne tehát Óceániában az embernek „long pig” azaz hosszú disznóra való  elkeresztelése?

- Érdek nélkül semmi sem jön létre – jut eszembe Hegel igazsága, s a mindig

reagáló múltkereső már jeleníti is elém a német gondolkodót. Kíváncsi voltam arra, hogy a Szellem fenomenológiája című munkájában kitért-e az emberi teljesítmények megítélésére.

- Az, ami előző korszakokban a férfiak érett szellemét foglalkoztatta, a

gyermekkor ismereteivé, gyakorlatává, sőt játékaivá süllyedt le, s a pedagógiai haladásban megismerjük majd a világ műveltségének minden árnyékképben utánarajzolt történetét – állapította meg Hegel.

Mai elemzésünkben a hódító asszírok felemelkedése és bukása a múltkeresés tárgya. A hegeli helyzetfelismerést alkalmazva látható, hogy a kisgyerek elveszi pajtása játékát, hogy tőle is elvegyék. A asszírok sorsa sem alakult másképpen. Elvettek, hódítottak, de nagy hatalmú örököseik az őket leigázó méd és perzsa törzsek lettek. S gördült tovább az „Elveszem, tőlem is elrabolják” ősi történelmi társasjáték megszámlálhatatlan fordulója.

Társasjáték az éjszaka is. Vanuatu elbűvölő asszonya, mint egy virág, illatozva feküdt mellettem. Lehet nem körüldongani? Nektárát nem megízlelni?

Méz sehol a kerek világon nem teremne, ha igen.

IN MEMORIAM

KOVÁCS MARGIT

(Pozsonyi út 1.)

Az emléktábla megtekintése után újra meglátogatom szentendrei múzeumát, hogy megismerjem életét, pályáját, műveit. Járva a termeket jól látható, hogy műveit a szépség szeretete és a virtuóz technika jellemzi.

S hogy művészetének középpontja az ember.

Kovács Margit kerámiaművész Győrben született 1902. november 30-án és Budapesten halt meg 1977. június 4-én. Magyarországon és külföldön folytatta tanulmányait. Jaschik Álmostól grafikát, az Iparművészeti Iskolában 1924-1926 között porcelánfestést tanult. Ezután, 1928-ig Bécsben tanult Herta Bücher kerámiaműhelyében. Majd a Staatschule für Angewandte Kunst tanintézetben, Münchenben folytatta kerámiaművészeti stúdiumait, s közben szobrászhallgatóként plasztikai formálást is tanult. 1932-ben-ben Koppenhágába utazott tanulmányútra. 1933-ban a Sevres-i Porcelángyárban a samottos figura és a porcelán zsánerfigurák mintázásának műhelytitkait sajátította el. Az 1930-as évek elején terrakotta kisplasztikák, reliefek, és korongolt dísztárgyak alkotásával kezdte művészi pályáját. Alkotásait dekoratív ornamentális díszítményekkel gazdagította, s a fényes fedőmázzal borította, s megkezdte a matt máz használatát is. Az 1950-es években a hétköznapi élet egy-egy eseményét ábrázoló kerámiákat alkotott. Egyéni stílusú nagyméretű figurákat kezdett készíteni. A hatvanas és hetvenes években kedvenc terrakotta anyagáról samottra váltott, s expresszív mintázással, tömbös formázással egyre inkább a mitológiák, a mesék és mondák világa érdekelte. Rendkívül gazdag életműve, egyedülálló művészete rangos helyet jelölt ki számára a magyar kerámiaművészetben.  1928-ban önálló kiállítása volt egy budapesti galériában, s ettől kezdve érett, ismert művész lett. Megrendeléseket kapott köz- és magánépületek díszítésére, faliképek, domborművek készítésére. Egyik legjelentősebb egyházművészeti alkotása a győri Szent Imre templom portálja (1939-1940), de ő készítette az 1937-es Párizsi Világkiállítás magyar pavilonja nagyméretű, Budapest a Duna királynője c. kerámia dekorációt.

1948-ban az elsők között tüntették ki Kossuth-díjjal. Sok állami megbízást kapott. Sikeres kiállítások és díjak bizonyítják magyarországi és külföldi elismertségét.

Kiállításai:

1928: Csoportkiállítás. Budapest Nemzeti Szalon 1930: IV. Nemzetközi Iparművészeti Kiállítás, Monza. Elismerő Oklevél 1933: IV. Triennale, Miano. Ezüstérem 1936: V. Triennale, Miano. Aranyérem 1937: Világkiállítás, Párizs.

Fontosabb művei:

Korongos (1929)

Szent György (1935)

Kuglófmadonna (1939)

Ádám és Éva (1941) Nővérek I. (1942)

Bort, búzát, békességet (1942)

Pólyázó Madonna (1942)

Királykisasszony (1944)

Bárányos király (1944-1945)

Corpus (1948) Anyám (1948) Szoptató (1948)

Leánykérés (1948)

Almaszedés (1952)

Kenyérszegő (1952)

Fonó (1953)

Lakodalmas kályha (1953)

Fésülködő dáma (1957)

Párkák (1958)

A nagy család (1962)

Halálasszonyok (1968)

A mag (1969) Cantata Profana (1969)

Állandó kiállításai:

Kovács Margit Állandó Kiállítás (Győr, Apáca u. 1.)

Kovács Margit Múzeum (Szentendre, Vastagh György utca 1.)