SZAPORODJATOK ÉS SOKASODJATOK! Szerelmek II.
SZAPORODJATOK ÉS SOKASODJATOK!
Szerelmek II.
3. Érintés Memphisben 
(i.e. 2452 – Egyiptom)
Boldog voltam és vidám. Írnok a korlátlan hatalmú fáraó birodalmában. Emlékszel, kedvesem, amikor Memphisben megismertelek? Nemes és tiszta volt szerelmünk, forró szenvedély!
Nyilvánvaló volt, hogy Kheopsz, az isteni helytartó, maga is isten: Hórusznak, a napisten fiának leszármazottja, oly isteni erő, mellyel földjeink termékenységét és nyájaink szaporulatát biztosította. Életében palotájából, halálából pedig sírtemplomából árasztotta szét ezt az erőt. Valamennyien tisztában voltunk azzal is: mennyire fontos a fáraó holttestének megóvása balzsamozás útján, és elhelyezése mennél nagyszerűbb sírtemplomban, mert Egyiptom termése annál dúsabb lesz, mennél pompásabb az a sírtemplom, amelyből a fáraó holtteste csodálatos áldását az egész országra szerteáraszthatja. A fényességes Kheopsz körül forgolódott a csekély létszámú uralkodók tekintélyes köre, s ránk írnokokra hárult a memphisi palotában működő központi hivatalok, a közigazgatás, az adóügyek és a munkások ellenőrzésének irányítása. Közrendűek százezrei, parasztok, jog szerint Kheiopsz földjét művelték, s ezért terménnyel és munkával tartoztak. Az udvarnál kézműveseket foglalkoztattunk. Rezet, ónt, nemesfémeket az udvartartás biztosított. A birodalomban fényes pompában és gazdagságban éltünk. Meghódítottuk Kheopsz piramisának építéséhez, Gízában. A fényességes Kheopsz a Núbiából érkezett, az építéshez felhasználandó alapanyagok Gízában irányítását bízta rám s fogadnom kellett a núbiai kormányzónkat személyes látogatásakor. Leányával, Veled, érkezet, s amint megpillantottalak először, emlékszel, csak néztünk és bámultunk egymás szemébe.
- A fáraó felesége nem ilyen szép! Az ő oldalán lenne a helyem! – gondoltam, s amint ott álltunk, te megérintettél. Arcomat illatozó kezeddel. S az érintésed szerelmeseddé tette.
Memphisi házamban égtek a fáklyák, kiléptünk a fürdőből, zen e szólt első éjszakánkon, s te ott álltál márványtiszta testeddel, s csak csókoltuk, öleltük egymást, mintha mindig is ezt tettük volna.
Kheopsz halála után ott álltunk a gízai piramis tonnás kövei előtt, a sírbolt csúcsa az egekig magasodott. Befalazták a bejáratot, megrendülve a búcsútól, egymást átkarolva indultunk memphisbe. Tested illata s a vágy, mely hatalmába kerített fogalmaztatta velem:
- Édes balzsamom lettél, kedvesem!
4. Álom Atlantisz szigetén
(i.e. 1500)
Boldoggá tett a szerelem. A lóversenytéren pillantottalak meg először, szerelmem. Igazi atlanteusz voltál. Szemed csillagként tündökölt arcodon. Apám hajóépítő műhelyébe egyre gyakrabban látogatott egy dúsgazdag kereskedő Mínosz szigetéről. Hajókat, gályákat vásárolt. A mínosziak is szigetlakók voltak, mint mi, gyakorlott hajósok, az atlanteuszok viszont a hajóépítésben is jeleskedtek, hatalmas flottáink és virágzó tengeri kereskedelmünk legendás hírű volt. Mérnökeink, építőink, kézműveseink szép házakat emeltek a természeti kincsekben bővelkedő, fában, fémben, kövekben gazdag szigetünkön, Atlantiszon. A mínoszi, apám tervezőirodájában, miközben a tervrajzokat raktam a helyükre, egyszer csak hozzám fordult és megszólalt:
- Boldog vagyok, amikor apja házában megfordulok, és a kisasszonyt láthatom.
véért keres fel bennünket ilyen gyakran, és nemcsak a gályáink érdeklik?
- A gályái tökéletesek, uram, de a leánya a legtökéletesebb. Mindent megadnék, hogy elnyerjem a kezét.
Csak rád gondoltam, szerelmem, amint a lovon ülsz és nézel engem. Rémülten tekintettem apámra.
- A leányom kezét én nem árulom, csak a gályáimat.
- Ó, igen, én se úgy értettem, de boldoggá tenne a kisasszony már azzal is, ha megismerhetném. Sétálna velem a szigeten?
S én valami belső hang késztetésére igennel feleltem. Mintha te hívtál volna. Kiléptünk a házból, a kikötőben teljes felszereléssel várakoztak a háromsorevezős gályák. A mínoszi igazából figyelemre méltó férfiú lehetett volna számomra, ha nem szerettem volna már régen beléd. Figyelmes, udvarias volt, nem is értettem miért nem talált eddig asszonyt magának Mínosz szigetén.
- Paradicsomi szépségű ez a sziget – szólalt meg. – Pompás hegyek védelmezik az északi széltől. A mindenütt ápolt rétek, tavak, folyamok, gyümölcsfák, kertek – nézett körül.
- Mínosz talán nem ilyen kedves a szívének?
- Ott születtem, de az igazi otthonom a tenger, a végtelen vizek, a gályáim fedélzete, ahol élek.
A királyi palota felé vettük utunkat, s amint megálltunk a szökőkutak előtt a dúslombú fák alatt: téged pillantottalak meg, amint éppen kilovagoltál a királyi palotából, s felénk vágtattál. Fölkaptál a nyeregbe és röpítettél, mintha Posziedon lettél volna.
- Szeretlek, kedvesem! – mondtad. – Apád házából jövök. Megkértem a kezed.
-S megkaptad? – kérdeztem.
- Mínoszival ment el, de minden vágyam, hogy atlanteusszal térjen haza.
- Szeretlek! Szeretlek! – kiáltottam.
- Valami baj van? – kérdezted, s mi egymást ölelve feküdtünk ágyunkban.
- Különös álmom volt.
- Mi?
- Megkérted a kezem.
- Ebben nincs semmi különös, tényleg megkértem, és el is vettelek – mondtad nevetve, és csak csókoltad térdem hajlatát, bokámat, testemet. Hogy beleremegtem.
(A 14 részes sorozatot írta Polgár Ernő)