SZÍVJATOK GÁZT! CYKLON B-T!

(A képen Szálasi és Hitler. Arcukat nem szeretném látni)

„Mocskos zsidók!” megszólítással napokban irodalmi blogomra kommentező megismételte most már „gázos” sorait, melyet – bizonyára – más portálra szándékozott eredeti elképzelései szerint elküldeni.

Miközben sorait olvastam, Schopenhauer sorai jutottak eszembe:”…Nyilvánvalóan elkövetett hibáinkat ne iparkodjunk önmagunk előtt mentegetni, szépítgetni vagy kisebbíteni, ahogyan tenni szoktuk, hanem ismerjük be őket, és állítsuk teljes nagyságukban világosan szemünk elé, hadd tehessük föl szilárdan magunkban, hogy jövőre elkerüljük.”

Akit egyszer megmart az eb, ugatásától is fél – tanultuk a Talmudból. S olvastuk Széchenyitől, hogy: „Hallgatni, mikor beszélni kell, szintoly nagy hiba, mint beszélni, mikor inkább hallgatni kellett volna.”

Most hallgatni már nem lehet!

Ezreket, százezreket megöltek. Embereket, akik soha nem tértek vissza, gyermeket, akiket édesanyjuk soha nem látott többé, férjeket, akik soha többé nem ölelték feleségeiket, asszonyokat, akik már nem lehettek többé anyák.

A következő évszázadok történelemkönyvei a Soá embertelenségeit együtt fogják talán említeni Bhatu-kán, Dzsingisz-kán kegyetlenkedéseivel, a középkori boszorkányüldözésekkel, Sztálin megtorlásaival, a kitelepítések szenvedéseivel is.

Nemzeti lelkiismeretünket – nem gondolja? – hogy terheli a zsidók elhurcolása?

De azért – szeretnék higgadtan írni – az egész magyar nép nem felelős a deportálásukért. Az egész szlovák nép sem felelős a felvidéki magyarok kitelepítéséért. Az egész német nép nem felelős a II. világháborúért. Az a török turista, akivel a Váci utcában találkozunk, nem tehető felelőssé az évszázados török hódoltságért, a japán utazó sem vonható felelősségre Távol-Keleten és a Csendes-óceániai szigetvilágban a II. világháborúban elkövetett kegyetlenkedésekért. Angolok, spanyolok, portugálok – nem izraelita vallású gyarmatosítók, „szívjatok gázt” kommentező – eszközeikben nem válogatva gyilkolták gyarmataikon a bennszülötteket, rabszolgákat hurcoltak el és egész szigetvilágokat hódítottak meg. Az angol, a spanyol és a portugál nép mindezekért kollektíven még sem felelős. Mert nincs bűnös nép, csak eltévedt ideológia, melyet mindannyiszor magunkban kell legyőznünk, nem írom, hogy kedves „Szívjatok Gázt! Cyklon B-t!”, kommentező.

(Képet mellékelek: Szálasi látogatása Hitlernél (mögötte Ribbentrop és Kemény Gábor nyilas külügyminiszter.

Képaláírásom idézet a Talmudból:

MONDD MEG, KIVEL TÁRSALOGSZ, S ÉN MEGMONDOM, KI VAGY.”

S most következzenek a KOMMENT sorai:

(részletek a névtelen „gázos”kommentező leveléből)

Véleményét kifejező megszólítással kezdődő levelét, blogom olvasója, „kimoderáltam”: Közzéteszem azonban néhány felvetését, miközben leszögezem, hogy blogom a magyar zsidóság nemes, felemelő tetteivel, nagyszerű személyiségeivel szándékozik foglalkozni.

Miért nem – kérdezi ISMÉTELTEN ÉS GÖRCSÖSEN a „mocskos ge.. Rákosi, Gerő.. és a sok tetves” múltját és gazemberségeit ismertetem?

Megtették történészek, a hibákat, bűnöket leírták.

Blogom profilja más. Meggyőződésem, hogy a micvákat – tevőleges és tiltó parancsolatokat – be nem tartó magyar zsidók tettei, ahogy Ön mérlegre kívánná tenni, nem lehet, ha meg is tenném, gyanúm, hogy Justitia mérlege a jó, az építő, az alkotó, a nagyszerű magyar zsidó Nobel-díjasok „javára billenne”, s nem „más irányba”.

A kollektív bűnösség elvét elvetve őszintén bevallom Önnek, hogy személy szerint nekem fáj, hogy hibákat, bűnöket – a zsidó halacha (törvénytár) szerint – zsidónak tekintendő személyek elkövettek.

De nézzük most már meg „szalonképessé moderálva” mit írt nekem a mocskos zsidókról, „Szívjatok gázt! Cyklon B-t” kommentező?

*

„Charles Dickens Twist Olivér-jének 13. fejezetében megjegyzi, hogy a zsidó Fagin kimeríthetetlen forrása volt a színjátszásnak és az álruháknak.

“A kommunista összeesküvés nem zsidó tagjai Chambers és Hiss voltak… Mindenki más zsidó volt és velünk jött a pokolba.”

Richard Nixon elnök mondása 1971-ben, ahogy följegyezte a Fehér Ház hangszalagja, s ahogy a Nemzeti Levéltárban megtalálható. “Jogos azt a nagyszámú zsidót kritizálni, akik, különösen a bolsevik forradalom utáni első évtizedekben együttműködtek a szovjet kormánnyal más népek üldözésében.”

A princetoni zsidó professzor Arno Mayer jelentős könyvében “Miért nem sötétedett el az ég?” azt állítja, hogy az Oroszországi német támadás azért történt, hogy megsemmisítse a bolsevi (szovjet kommunista) ideológiát. Nyugaton biztosan nem a németek voltak az egyetlenek, akik úgy látták, hogy “Szovjetoroszország a zsidóság diktatúrája”.

1920. február 8-án egy fiatal brit író hasonló megfigyelést írt le az Illustrated Sunday Herald-ban:

“Nem lehet eltúlozni a nemzetközi és nagyrészt ateista zsidók szerepét a bolsevizmus kialakításában és az oroszországi forradalomban.”

Ezt Winston Churchill írta. Noha lelkét később sokkal többért adta el, mint harminc ezüst, analízise a szovjet kommunizmus eredetéről: igaz.

Churchill meglátása kifejezi, hogy a zsidó kommunisták bűnei, melyeket németek és oroszok ellen követtek el, bosszúvágyat ébresztenek az áldozatokban:

“A szovjet intézményekben a zsidó többség még meglepőbb. A terror rendszerének túlnyomó, ha nem tényleg az összes részét zsidók képezték, a különbizottságok az ellenforradalom leverésére zsidókból, némely esetekben zsidó nőkből álltak.”

“Ugyanez az ördögi zsidó többség volt jelen Kun Béla rövid terrorrendszerének idején. Ugyanez volt a helyzet Németországban (különösen Bajorországban), amikor ez az őrület ideiglenesen uralkodni tudott a legyőzött német népen.”

“… a tény, hogy sok esetben a bolsevikok általános ellenségessége zsidó érdekeket és zsidó imahelyeket megkímélt, ahhoz vezetett, hogy a zsidókat Oroszországban gazemberekkel azonosították, akik most hatalomra kerültek… Fölösleges említeni, hogy az orosz nép keblében intenzív bosszúvágy gyűlt össze.”

(Vége a Churchill idézetnek –írja Ön).

“… egy levél, melyet XII. Pius küldött 1919-ben a Vatikánnak, amikor még Eugenio Pacelli bíborosnak hívták, és Münchenben volt pápai nuncius: jelenti helyettesének kellemetlen élményeit bolsevik forradalmárokkal, akik terrorizálták a katolikus papokat és a német polgárságot. A levél úgy írja le vezetőjüket, Max Lievent, mint “Oroszt és zsidót”. A levél ír Lieven úr társairól is: “Mind zsidók”. Pacelli bíboros írása a zsidó kommunistákról aligha volt egyedi 80 éve.”

(New York Times, 1999 november 3. )

Chaim Bermant, ezt írja a zsidó Chronicle -ban (1991 augusztus 30-án ): “A kommunizmus számolta föl a gyűlölt cárt, a kommunizmus mozdította el a gátakat a zsidók elől, megtiltotta az antiszemitizmust, a kommunizmus az, amely legalábbis az első napokban megnyitotta az utat a zsidók előrehaladása előtt.”

Joseph Sobran, a politikai elemző kimutatja, hogy a kommunizmus ilyen “nemzetiségi részének” kimutatása megnehezíti egy kedvelt történelmi hazugság terjesztését, idézünk tőle “.. a kommunizmus etnikai története valószínűleg megnehezíti annak a szokásos “érzelgős zsidó történelemszemléletnek” a fennmaradását, amely szerint a zsidók mindig és mindenütt a nem zsidó előítélet és üldözés áldozatai.”

Lenin, akinek anyai nagyapja –írja nekem -, Izrael Blank zsidó volt, azt mondta, hogy a zsidók a legjobb forradalmárok: “Az ügyes orosz majdnem mindig zsidó vagy van benne zsidó vér.”

(Dmitri Volkogonov Lenin: Új életrajz, 112 oldal).

Lenin ügyes volt és forradalmi is. Valószínűleg sajátmagáról beszélt.

Wayne McGuire, a Harvard Egyetem kutatója ezt írja: “Lenin zsidó volt az izraeli visszatérési törvény szerint: Zsidó nagyszülője volt. Úgy tűnik, hogy Lenin nemcsak zsidó volt, de zsidó rasszista és soviniszta is, noha eszméit erről a veszélyes témáról erősen a háttérben tartotta, valószínűleg azért, mert ezek erőteljes ellentétben álltak a marxizmus föltett általánosságával. Lenin zsidó rasszista volt, aki előszeretettel adta zsidóknak a ‘szellemileg legkihívóbb föladatokat’. Beismerte, hogy a kommunista terroristák élcsapatának legalább 50%-a zsidókból állt.”

Lenin kijelentette: “Kiirtjuk a burzsoáziát, mint osztályt.” Bűntársa, Apfelbaum (Zinoviev) ezt mondta: “A forradalom érdekei megkövetelik a polgári osztály fizikai megsemmisítését.” Kik alkották ezt a polgárságot? Biztosan nem zsidók. Trotzki egy tippet adott azonosításukra egy 1937-es interjújában egy New Yorki zsidó újságnak a Daily Forwardnak: “Minél tovább él a romlott polgári osztály, annál barbáribb lesz az antiszemitizmus mindenütt.”

Burzsoázia (polgárság) volt a zsidó kódszó a nem zsidóra. A kommunisták hatalomra jutása után az első törvényerőre emelt törvény az antiszemitizmusra mondott ki halálbüntetést.

(Izvesztyija, 1918 július 27-én).

Kommunista zsidó parancsnok mondta: “könyörtelenül, kivétel nélkül százasával fogjuk ellenségeinket megölni. Legyenek ezrek; saját vérükbe fullasztjuk őket. Lenin és Uritzky, Zinovjev és Volodarsky véréért, folyjon a burzsoázia vére – több vér! Amennyi csak lehetséges!” (Krasznaja Gazeta, 1918, szeptember 1).

A zsidó bolsevikok a politikát a nem zsidó veszély ellenőrzés alatt tartásának tekintették. Első hajtóerejük a keresztények, főleg a paraszti polgárság gyűlölete volt. A keresztény parasztság rendszeres kiirtását, mint afféle férgekét Lenin 1918 nyári támadása indította el, majd az 1921-es kényszer éhen halasztás folytatta, melyet a nyugati történetírás szeret elhallgatni.

Az angliai, londoni “zsidó Chronicle” 1999. szeptember 3-i irodalmi melléklete szerint a zsidó kommunista író, Isaac Babel jelen volt a szovjet kommunisták gyűlésén, “A zsidók gyűlése Vinogradov komisszárral tárgyalt, aki lelkesen mondta: ‘Hatalmon vagytok. Minden a tietek. Babel írt a zsidók “leplezetlen gyűlöletéről is a lengyel dzsentrik iránt”.

A “zsidó Chronicle” szerint Babel írt a kommunista “Red Trooper” c. lapnak is, és egy vele rokon szovjet komisszár elmondta, hogy hogyan akarnak bánni a kozákokkal: “A forradalmi görbe először meg akarta szabadítani a kozákokat sok magukba szívott előítélettől, de a központi bizottság egy karcsapással fogja kitörölni őket”. Babel nem mond véleményt arról, hogy mennyi az esélye a kozákok sikeres kiirtására, akik „előítéleteket szívtak magukba”, amely valójában szépítő kifejezés a bűnös antiszemitizmusra.

“A húszas évek végén és a harmincas évek elején Babelt tartották a legjelentősebb szovjet irodalmi tehetségnek. Az 1934-es első írókongresszuson mondott beszédében hűségéről és alázatáról biztosította a forradalmat, a kormányt és az államot. Még Sztálin irodalmi stílusát is dicsérte.”

Történetében “A rabbi fia” Babel egymás mellé állítja Lenin és Mózes Maimonides rabbi képét. Megjegyzi, hogy a kommunista iratok szegélyén gyakran vannak “héber szövegek”.

Valentin Rasputin, a szibériai regényíró ezt írta 1990-ben:

“Azt hiszem, hogy ma a zsidóknak itt Oroszországban felelősséget kellene érezniük azért a bűnökért, hogy forradalmat csináltak és annak következményeiért. Felelősnek kellene érezniük magukat a terrorért, amely a forradalom alatt és különösen a forradalom után volt jelen… Bűnük nagy. Folyamatos kampányt folytattak a paraszti osztály ellen, akiknek földjét brutálisan államosították, és akiket könyörtelenül legyilkoltak.”

Alekszander Szolzsenyicin életrajzírója elmondja, hogy milyen volt orosz gyerekként a zsidó kommunista elit gyerekei közt lenni: “Tízéves korában gúnyolódó úttörők keresztet véstek a nyakára, és több mint egy évig gúnyolták emiatt. Szolzsenyicin fiatalemberként olyan egyetemisták között volt, akiknek szülei magas állásokban voltak. Az úttörők és a Komszomol tagjainak többsége, legalábbis Rosztovban, zsidó gyerekek voltak…”(Michael Scammell, Szolzsenyicin: Életrajz, 64 o.).

A nemzetközi hírügynökség, RNS híre szerint (újranyomta a “The keresztény News,” 1996 január 8-án 2. oldal), “A keresztény papságból kb. 200 ezer főt, akik közül sokat keresztre feszítettek, megskalpoltak és más módon kínoztak, öltek meg a korábbi Szovjetunió kb. 60 évig tartó kommunista megszállása során, jelentette egy orosz bizottság hétfőn (1995 november 27-én),… 40 ezer templomot romboltak le 1922 és 1980 között…”

Itt van a világtörténelem „legemberírtóbb” politikai mozgalma, amely a legnagyobb koncentrációs táborokat és a legborzalmasabb rabszolga munkarendszert hozta létre a huszadik században, amelyben keresztények millióit mészárolták le (A Gulag koncentrációs táborrendszer méretéről C. Andrew és O. Gordievsky írt: “KGB: A történet belülről” c. művében és a New York Times- ban 1990. október 22-én (82. oldal). A táborokból egyet sem őriztek meg az utókornak. A legtöbbet már régen szétverték különleges katonai egységek (ld. Michael Specter, “Hideg emlékeztető”, New York Times, 1994 december 3.)

A mozgalom legfelső fokain zsidó kommunisták álltak és … a háborús bűnöket ez a teljesen kóser rendszer követte el… és nem nevezi meg azokat a személyeket, akik a rendszer működtetői voltak.

Auschwitz ott van mindenki nyelve hegyén, de ki hallott Kolymáról, Magadanról, a Solovetsky szigetekről és a többi pokoli szovjet központjáról az emberek megsemmisítésének Kelet-Szibériában? Ki látott könyveket és filmeket embermilliókról, akik dolgoztak, megfagytak és éhen haltak a Fehér tenger – Balti tengeri csatorna építésénél, amely fölött a zsidó tömeggyilkos, Genrik Jagoda győzedelmes és kolosszális szobra tornyosult?

A tömeggyilkosság zsidó kommunista korszaka eltűnt a történelemben…

Szovjet marhavagonban való deportálások több mint fél millió észt, lett és litván keresztény érintettek, akiket a Gulágra deportáltak. A Baltikum lakosságának 12%-át vagy Szibériába deportálták, vagy a szovjet zsidó titkosrendőrség helyben ölte meg őket. Ki tud erről? Ki törődik ezzel?

(A bolsevik időben a szovjet kommunista párt 52%-a volt zsidó, noha zsidók a teljes lakosság 1.8 %-át tették ki- írja levelében (Stuart Kahan, a Kreml farkasa, 81. oldal)

Következő listám –írja – néhány zsidó kommunista vezért és gyilkost sorol föl

V.I. Lenin

Leon Bronstein (Trotsky): a szovjet vörös hadsereg főparancsnoka.

Grigory Apfelbaum (Zinovjev): végrehajtó-bizottsági tag, szovjet titkosrendőrség Solomon Lozovsky: képviselő szovjet külügyminiszter.

Maxim Wallach (Litvinov: szovjet külügyminiszter.

Yuri Andropov: a szovjet KGB igazgatója, később a Szovjetunió legfelsőbb diktátora.

Jacob Sverdlov: a Szovjetunió első elnöke, elnöke a cári család lemészárlóinak – nőké és gyerekeké- a Nagy Katalin cárnőről elnevezett városban, Jekatyerinburgban (melyet 1924-ben a gyilkosok tiszteletére Szverdlovszknak neveztek el)

Jacob Yurovsky: a szovjet biztonsági rendőrség parancsnoka. Yurovsky vezette azt a gyilkos brigádot, amely végrehajtotta Szverdlov parancsát és lemészárolta a cári családot, beleértve a cár lányainak halálra bajonettezését is. Az Ipatyev ház, ahol az alagsorban folyt a mészárlás, érintetlenül állt 1977-ig, amikor az akkori idő helyi kommunista elnöke, Borisz Jelcin elrendelte annak lerombolását, nehogy az a zsidóellenes érzelmek szentélyévé váljon.

Lazar Moiseyevich Kaganovics: Sztálin fő tömeggyilkosa, milliók halálát rendelte el, és a keresztény emlékhelyek és templomok nagybani lerombolását, beleértve a Megváltó Krisztus nagy katedrálisáét is. Amikor a katedrális romjai között állt, Kaganovics ezt nyilatkozta: “Oroszország anyácskát ledöntöttük. Fölhasítottuk szoknyáját.” (New York Times, 1995. szeptember 26. ).

Mikhail Kaganovics: A nehézipar megbízott képviselője, a rabszolgamunka felügyelője, Lázár fivére. Róza Kaganovics: Sztálin szeretője, Lázár nőtestvére. Paulina Zhemchuzina: A központi bizottság tagja, a szovjet külügyminiszter, Molotov felesége. Olga Bronstein: tiszt a szovjet cseka titkosrendőrségnél, Trotzki nővére, Kamenyev felesége.

Genrikh Yagoda: A szovjet titkosrendőrség feje, tömeggyilkos. (A zsidó költő, Romain Rolland, a Nobel díj nyertese, himnuszt írt Jagoda dicséretére)

Matvei Berman és Naftaly Frenkel: A Gulág haláltáborok alapítói.

Lev Inzhir, a szovjet haláltáborok szállítási ügyeinek és adminisztrációjának komisszárja. Boris Berman: a szovjet titkosrendőrség végrehajtó tisztje és Matvei fivére. K.V. Pauker: a szovjet NKVD titkosrendőrség működésének vezetője.

Firin, Rappoport, Kogan, Zhuk: haláltáborok és a rabszolgamunka komisszárjai, ők felügyelték a dolgozók tömeges elhalálozását a Fehér Tenger- Balti tengeri csatorna építésénél.

M.I. Gay: parancsnok , szovjet titkosrendőrség. Slutsky és Shpiegelglas: parancsnok, szovjet titkosrendőrség. Isaac Babel: tiszt , szovjet titkosrendőrség.

Leiba Lazarevich Feldbin (Aleksandr Orlov): parancsnok, szovjet Vöröshadsereg; tiszt , szovjet titkosrendőrség. Feldbin volt a vezetője a szovjet belügyi rendőrségnek a spanyol polgárháborúban. Ő felügyelte a katolikus papok és parasztok lemészárlását Spanyolország.

Yona Yakir: tábornok , szovjet Vöröshadsereg , tagja a központi bizottságnak. Dimitri Shmidt: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Yakov (“Yankel”) Kreiser: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Miron Vovsi: tábornok , szovjet Vöröshadsereg.

David Dragonsky: tábornok , szovjet Vöröshadsereg , a Szovjetunió hőse. Grigori Shtern: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Mikhail Chazkelevich: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Shimon Kirvoshein: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Arseni Raskin: képviselő – parancsnok , szovjet Vöröshadsereg. Haim Fomin, Brest-Litovsk parancsnok , szovjet Vöröshadsereg. Minden száz közül legalább egy szovjet tábornok zsidó volt (Canadian Jewish News, 1989 április 19 ).

Olyan tábornokoknak, akik maguk nem voltak zsidók, gyakran zsidó feleségük volt. Ilyenek voltak Voroshilov marsall, Bulganin marsall, Peresypkin marsall és Pavel Sudoplatov tábornok (Sudoplatov keresztény vezetők százait gyilkolta le, többek között az ukrán katolikus érseket, Teodor Romzhát). „zsidó feleség “biztonsági rendszabály” a politbüro tagokra is kiterjedt, mint pl. Andrei Andreyev és Leonoid Brezhnev.

Sergei Eisenstein: olyan kommunista propaganda filmek rendezője, amelyek a keresztény parasztokat (kulákokat) förtelmes, pénzéhes parazitáknak ábrázolják. A kulákokat később irtották. (például Eisenstein „Bezhin Meadow” c. filmje).

KOMZET: bizottság a zsidó kommunisták letelepítésére azokon a földeken, melyeket az Ukrajnában meggyilkolt keresztényektől vettek el, alapította az amerikai zsidó befektető Julius Rosenwald.

Ilya Ehrenburg, szovjet propagandaminiszter és németellenes gyűlöletirodalom terjesztője az 1930-as évektől. Ehrenburg arra bujtogatta a szovjet Vöröshadsereg katonáit, hogy német civileket erőszakoljanak és öljenek meg. Egy német nő jelentése szerint Ehrenburg kárörömmel nézte az előrehaladó szovjet csapatokat és a “rossz időket a szőke boszorkányok számára”.

A szovjet csapatoknak írt brosúrájában Ehrenburg ezt írta: “.. a németek nem emberek.. Semmi sem szerez nekünk nagyobb örömet, mint a német hullák.” (Anatol Goldberg, Ilya Ehrenburg, 197 olad.). Goldberg egyetért azzal, hogy Ehrenburg, “…mindig gyűlölte a németekat…most, hogy háború volt, régi előítéletéből kovácsolt magának tőkét. ” (ugyanott, 193 oldal).

Egy másik brosúráról, melyet a Vöröshadseregben osztogattak, amikor a katonák Danzig felé közeledtek, ezt írja egy történész: “A csapatoknak brosúrák millióit dobták le Ilja Ehrenburg üzenetével és Sztálin aláírásával: „Vöröshadsereg katonái! Öljétek a németeket! Öljetek meg minden németet ! Öljetek! Öljetek! Öljetek!” (Christopher Duffy, Vörös vihar a Birodalom előtt (=Red Storm on the Reich)).

A szovjet vezetőség elismerte, hogy Ehrenburg az egész német nép kiirtását szorgalmazta ( Pravda, 1945.április 14) [A Pravdának jiddis nyelvű kiadása is volt, Einikeyt címmel] Ehrenburg Lenin díjat kapott és Sztálin díjat. Iratait az Izraeli Yad Vashem ‘Holocaust’ Múzeumra hagyta.

Solomon Mikhoels: szovjet propagandakomisszár. Szovjet film propagandisták: Mark Donsky, Leonid Lukov, Yuli Reisman, Vasily Grossman,Yevgeny Gabrilovich, Boris Volchok és Lillian Hellman (régi filmjeit ma is bemutatja az amerikai televízió)

Nikolai Bukharin: Lenin vezető gondolkodója. Samuel Agursky: komisszár. Karl Radek: központi bizottsági tag. Mikhail Gruzenberg (Borodin) komisszár. A.A. Yoffe: komisszár. David Ryazanov: Lenin. tanácsadója. Lev Grigorievich Levin: orvos, ő mérgezte meg Sztálin ellenségeit. Lev Rosenfeld (Kamenev): központi bizottsági tag. Ivan Maisky: Nagybritannia szovjet követe Itzik Solomonovics Feffer: szovjet titkosrendőrségi komisszár. Abraham Sutskever: szovjet partizán-terrorista. Mark Osipovich Reizen: szovjet propagandista, három Sztálin díjat kapott. Lev Leopold Trepper: szovjet kémszolgálati tiszt.

Kun (Kohn) Béla: Magyarország fődiktátora 1919-ban. Kun később Sztálin vezető terroristája volt a Krím félszigeten. Kun követője Rákosi Mátyás, zsidó kommunista, Magyarország keresztényeinek tömeggyilkosa. A zsidó Telegraph Agency jelentése szerint 1997. május 14-én, a zsidók “… kulcsszerepet játszottak a kommunista hatalom Magyarországi bevezetésében. Az 1950-es évek brutális elnyomása idején a rendszer öt fő vezetője zsidó volt (Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Vladimir, Hegedüs András, Vas Zoltán, Nyers Rezső, Piros László, Aczél György és sok társuk…) ”

Zakharovich Mekhlis: Sztálin fő kivégzője. Henrykas Zimanas: A Litvániai kommunista terroristák vezetője, keresztények mészárosa.

Moshe Pijade (néha Piade-nek írják): parancsnok a Jugoszlav kommunista Néphadseregben. Tito fő mészárosa, horvát keresztények százezreit végezte ki. Pijade később a Jugoszláv kommunista parlament elnöke volt. A jugoszláv kommunista néphadseregben legalább tizennyolc tábornok volt zsidó. The jugoszláv kommunista párt erőteljesen támogatta a zsidó harcosok palesztinai fegyverszállításait az 1940-es években.

A háború utáni Lengyelország teljesen zsidó uralom alatt állt, mint a titkosrendőrség vezetője, a kínzások mestere, Jacek Rozanski, a politbüro parancsnoka Jacob Berman és a komisszárok Minc, Specht (Olszewski) és Spychalski. Ők katolikus lengyelek tízezreit gyilkolták meg vagy deportáltak Kolymára és más sarkköri haláltáborba.

A zsidó kutató, John Sack szerint sok lengyel úgy vélte, hogy “zsidók irányították az állambiztonságot. A hivatal vezetője Jacob Berman volt, egy zsidó, és majdnem, vagy majdnem minden osztályvezető zsidó volt.” Sack beszámol arról, hogy Sziléziában a kommunista titkosrendőrség tisztjeinek 75%-a zsidó volt. Megjegyezte, hogy a Lengyelország kommunista terrorgépezetben működő zsidók közül sokan változtatták lengyelre a nevüket, mint Romkowski tábornok , Rozanski ezredes , Studencki kapitány és Jurkowski hadnagy.

(John Sack, The New Republic, 1994. február 14, 6 oldal.)

Lengyelországban “…átlagon fölüli arányban voltak zsidók a kommunisták között. 1930-ban, a mikor arányuk a legnagyobb volt, a tagok 35%-a volt zsidó. A kommunista fiatalok szervezetében a zsidók aránya még magasabb volt, míg a központi bizottság pozícióit zsidók foglalták el. A kommunizmus azért tetszett a zsidóknak, mert jobban ellene volt az antiszemitizmusnak, mint a többi lengyel párt. A zsidó kommunisták közvetlenül a II. világháború után érték el legnagyobb eredményeiket, amikor a párt vezetése teljesen a háború előtti kommunisták kezébe került, akik gyűlölték az antiszemitizmust.

(Sheldon Kirshner, Kanadai zsidó hírek, 1992 november 5, 16.o.)

Solomon Morel háború utáni, németek számára berendezett koncentrációs tábor parancsnoka volt Lengyelországban. Sztálin szándékosan nevezett ki zsidókat az ilyen táborok élére. Morel németek ezreit kínozta és gyilkolta meg.

(lásd “Salamon haragja”, Village Voice, 1993 március 30, és John Sack, Szemet szemért )

Morel is kényelmesen él Tel Avivban. Morel táborának német túlélői követelték Morel háborús bűnöskénti elítélését, de Morelt nem lehet törvény elé vinni. Végül is ő csak védtelen németeket gyilkolt meg. „

S itt még folytatódhat a felsorolás…

„Miután a szövetségesek Jaltában Sztálinnak ajándékozták Közép-Kelet-Európát – írja Mocskos zsidó!” megszólítással blogom hozzászólója -, valóságos pokol szakadt a térség népeire. Más véleményen van azonban egy kisebbség, amely a szovjet hordának a mai napig «a felszabadulásért» hálálkodik. Értük történt-e hát a háború? Miattuk pusztultak ártatlan milliók? Ma pedig szemrebbenés nélkül hirdetik, hogy ők «egyaránt szenvedtek a nácizmus és kommunizmus alatt», közben vallják, hogy «Magyarországra csak 1945 után ragyogott fel az igazi szabadság napsugara.» — Nincs itt valami borzasztó ellentét?

Másokat az ÁVH véres pincéi vártak, halálra kínzatásuk után pedig jeltelen tömegsírok vagy a Duna parti „húsdaráló” gépezete tüntette el őket úgy, mintha nem is léteztek volna e világon.

Az 1990-es hatalomátmentés után valaki otthon megkérdezte, hogy Rákosi és Kun Béla miért gyűlölték a magyarokat, talán, mert zsidók voltak? Mire a válasz, éppen a Dohány utcából jött: «Rákosi és Kun Béla megváltak a zsidóságuktól, nem gyakorolták a zsidó vallásukat, ők kommunisták voltak.» … Hm!

«… miután a bolsevikok hatalomra jutottak Oroszországban, megpróbálták eltörölni a vallást. Mivel bölcseletük az ateizmus volt, lezárták vagy lerombolták a keresztény templomokat, bebörtönözték, meggyilkolták a szerzeteseket. De vajon a zsidók zsinagógáinak is ugyanez lett a sorsa? Ha a kommunisták annyira gyűlölték a vallást, akkor miért nem rombolták le a zsinagógákat is? Vajon a zsidók és a keresztények nem ugyanazt az Istent imádják? Lehetséges-e, hogy a judaizmus valójában olyan titkos társaság, mint a szabadkőművesség, ahol a tagság jóformán nem ismeri az igazi célt és programot, mely tényezőt tulajdonképpen a kommunizmus fejezi ki a legtökéletesebben?»

S még tovább íródik a hozzászólás:

Sokan kételkednek abban, hogy a kommunizmus zsidó eredetű. – “Hiszen mindenfajta ember harcolt a kommunisták oldalán, és ahogy a zsidók szerint, ‘ők is sokat szenvedtek’ a kommunizmusban!” – mondják.  De egyetlen ideológia, vagy politikai, forradalmi mozgalom sem tudott maga mögött annyi zsidó vezért és “ideológust”, mint a bolsevizmus.

Maga a “Tőke” írója Levy Mordechai (Karl Marx) egy talmudista rabbi fia volt. Irv Weitzman new yorki rabbi 1942-ben így nyilatkozott:

“Some people call it Communism – I call it Judaism!” (Néhányan kommunizmusnak hívják, én judaizmusnak hívom!)

„Mocskos zsidó!” – nekem levelet írónak válaszolva küldöm összeállításomat:

*

A magyar, illetve a magyar származású Nobel-díjasok

Az 1. táblázat foglalja össze azokat, akiket általánosan magyar, vagy magyar származású Nobel-díjasoknak szoktak tartani.

1. táblázat

         Név                      Szakterület           A díjazás éve

      Lénárd Fülöp                Fizika                1905

      Bárány Róbert               Élettan               1914

      Zsigmondy Richárd           Kémia                 1925          

      Szent-Györgyi Albert        Élettan               1937

      Hevesy György               Kémia                 1943

      Békésy György               Élettan               1961

      Wigner Jenő                 Fizika                1963

      Gábor Dénes                 Fizika                1971

      Wiesel, Elie                Béke                  1986

      Polanyi, John C.            Kémia                 1986

      Oláh György                 Kémia                 1994

      Harsányi János              Közgazdaság           1994

      Kertész Imre                író

  (blogom másik írása foglalkozik életművével „A Nyugattól a Nobel-díjig”)    

Lénárd Fülöp (Pozsony, 1862. VII. 7. – Messelhausen, 1947. V. 20.) A pozsonyi reálgimnáziumban érettségizett. Kiváló tanárával, Klatt Virgillel később fontos tudományos kutatásokat végzett. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Berlinben és Heidelbergben végezte. Rövid ideig Eötvös Lóránd tanársegédje volt, ezt követően haláláig Németországban élt. A Magyar Tudományos Akadémia 1897-ben választotta levelező tagjává, ekkor még biztosan magyar állampolgár volt. 1901 és 1905 között minden évben javasolták a Nobel-díjra, melyet 1905-ben ítéltek oda a katódsugárzással kapcsolatos munkáiért. 1907-ben az Akadémia tiszteleti tagjává választotta. Köszönőlevelét “hazafias üdvözlettel” fejezi be, de ekkor már valószínűleg nem magyar állampolgár. Érdekes, hogy Eötvös Lorándot 1904-ben írt válaszlevelében arra kérte, hogy németül írjon neki, mert az számára kevesebb időt vesz igénybe. Németül írt levelét “mit patriotischen Grüsse” szavakkal fejezi be! Egyik, 1911-ben ugyancsak németül írt levelében azt írta, hogy feleségétől Mikszáth Kálmán “Egy választás Magyarországon” című regényét kapta születésnapi ajándékul. (A cím helyesen: Két választás Magyarországon.)⁶ Kétségtelen tehát, hogy a Nobel díj elnyerésekor jelentősen élt benne a magyar kulturális kötődés.

Lénárd a századforduló és a századelő egyik legjelentősebb fizikusa. Sajnálatos, hogy a század második évtizedétől kezdődően egyre erősebben torzultak nézetei, tudományosan és világnézetileg egyaránt^7,8. Ebben szerepet játszhatott, hogy a 43 éves korában elnyert Nobel-díj ellenére úgy érezte, hogy nem értékelik tudományos eredményeit. Starkkal, egy másik Nobel-díjas német fizikussal együtt később a náci ideológia támasza lett. Hirdették a német fizika felsőbbrendűségét a dogmatikus (zsidó) fizikával szemben. Mindkettőjük haragja elsősorban Einstein ellen irányult. Ebben valószínűleg szerepet játszott az is, hogy Einstein 1922-ben az 1921. évi Nobel-díjat a fényelektromos hatás kvantitatív értelmezéséért kapta, magát a fényelektromos hatást pedig Lénárd fedezte fel. Starknak is megvolt a személyes oka az Einstein elleni haragra: a fotokémia egyik alaptörvényét Einstein és Stark egymástól függetlenül fedezték fel, de gyakran csak Einstein törvényként említik, valószínűleg azért mert Einstein megfogalmazása pontosabb.

Bármilyen elítélő lehet is véleményünk Lénárd politikai és tudományelméleti nézeteiről, munkásságának alapvető jelentősége és a magyar kultúrával és tudományossággal való kapcsolata kétségtelen.

Bárány Róbert (Bécs, 1876. IV. 22. – Uppsala, 1936. IV. 8.) Magyar származása kétségtelen. Apja Rohoncról vándorolt ki Bécsbe, ma is élnek rokonai Magyarországon. A hazai tudományossággal illetve kultúrával azonban vajmi csekély kapcsolata lehetett. Valószínűleg ő köszönhetett legtöbbet az 1914-ben “a vesztibuláris apparátus (azaz az egyensúlyszerv) élettanával és kórtanával kapcsolatos munkáiért” elnyert Nobel díjnak, mert az első világháborúban orosz hadifogságba került, és onnan, mint Nobel-díjas, a svéd kormány közbenjárására szabadult. A háború után Bécsbe ment, de nem kapott egyetemi tanszéket. Ezután Svédországban telepedett le, az Uppsalai Egyetemen kapott katedrát.

Zsigmondy Richárd (Bécs, 1865. IV. 1. – Göttingen, 1929. IX. 23.) Mindkét szülője magyar. Nagybátyja, Zsigmondy Vilmos kiváló bányamérnök, az Akadémia tagja, de neki magának a magyar kultúrával nem volt kapcsolata. Ezt az is mutatja, hogy amikor az 1925. évi Nobel-díjat 1926-ban neki ítélték “a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kutatásai során alkalmazott, a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségű módszereiért” (az ultramikroszkóp felfedezéséért), a Természettudomány Közlöny meg sem emlékezett az eseményről.

Szent-Györgyi Albert (Budapest, 1893. IX. 16. – Woods Hole, 1986. X. 22.) A Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán 1917-ben nyert orvosdoktori diplomát. Ezután hollandiai, németországi, angliai és amerikai egyetemeken dolgozott. 1928-ban hívta meg Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a szegedi egyetemre. Katedráját 1930-ban foglalta el, és folytatta korábban megkezdett kutatásait a biológiai oxidációs folyamatok mechanizmusával és az általa felfedezett C-vitaminnal kapcsolatban. Nagyon jelentős volt annak a felfedezése, hogy a szegedi zöldpaprikában különlegesen nagy az aszkorbinsav koncentrációja. Ez lehetővé tette, hogy addig elképzelhetetlenül nagy mennyiségben állítsák elő, és mind biológiai, mind pedig kémiai szempontból világszerte sokrétű kísérleteket végezzenek vele.

Az élettani és orvostudományi Nobel-díjat 1937-ben ítélték neki oda “a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért”. Szent-Györgyit már 1934-ben is jelölték, akkor a kémiai Nobel-díjra, de ez a jelölés érvénytelen volt, mivel megosztva javasolták mellette Haworthnak, Reichsteinnek és Karrernek, a statumok szerint pedig legfeljebb háromfelé lehet osztani a díjat. Haworth és Karrer megosztva nyerte el ugyancsak 1937-ben a kémiai, Reichstein pedig 1950-ben Hench-csel és Kendall-lal megosztva az élettani és orvostudományi Nobel-díjat.

A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává először 1931-ben jelölték, de nem kapta meg a szükséges támogatást. 1935-ben választották meg levelező, 1938-ban pedig a rendes taggá.

Még szegedi évei alatt kezdett el az izommozgás biokémiájával foglalkozni. Ezen a területen is rendkívül fontos, akár Nobel-díjra is érdemes eredményeket ért el.

Elkötelezett humanista polgár volt. A szovjet-finn háború idején Nobel-érmét a finneknek ajánlotta fel. Szerencsére egy gazdag finn az érmet kiváltotta, és a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A Kállay-kormány idejében titkos diplomáciai küldetésben volt a háborúból való kiugrás előkészítésére, ezét 1944. március 19-e után illegalitásba vonult. A háború után a budapesti egyetemre nevezték ki. A Magyar-Szovjet Művelődési Társaság első elnöke lett. Hazánkból politikai okok miatt 1948-ban először Svájcba, majd az Egyesült Államokba távozott. Itt elsősorban rákkutatással foglalkozott, de ezek a munkái sajnos igen vitatott értékűek.

Hevesy György (Budapest, 1885. VIII. 1. – Freiburg, 1966. VII. 5.) Egyetemi tanulmányait Budapesten és több külföldi egyetemen végezte, Freiburgban doktorált. Korának legjelentősebb tudósaival (Lorenz, Haber, Rutherford, Bohr) volt szoros munkakapcsolata. 1918-ban a Budapesti Tudományegyetem tanárává nevezték ki, de katedrájától 1919-ben megfosztották. Koppenhágába ment, ahol Costerrel felfedezte a hafniumot. Ezután a Freiburgi Egyetem professzora 1933-ig, amikor visszatért Bohr intézetébe. Dánia német megszállásakor Svédországba menekül. 1924 és 1936 között hét alkalommal javasolták Nobel-díjra, melyet 1943-ban nyert el “a radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban”. Az MTA 1945-ben tiszteleti tagjává választotta. Számos magyar kémikussal (Gróh Gyula, Zechmeister László, Putnoky László, Róna Erzsébet) volt kapcsolatban és közölt velük társszerzőségben dolgozatokat. 2001-ben Budapesten újratemették hamvait.

Békésy György (Budapest, 1889. VI. 3. – Honolulu, 1972. VI. 13.) Mind középiskolai, mind egyetemi tanulmányait több országban végezte (mint diplomata fia sok országban töltött rövidebb-hosszabb időt), a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen doktorált. A Postakísérleti Állomáson az általa kifejlesztett módszerekkel végezte a hallással kapcsolatos alapvető fontosságú, különlegesen pontos kísérleteit. 1939-ben átvette a Kísérleti Természettani Tanszék vezetését, de továbbra is dolgozott a Postakísérleti Állomáson. Az MTA 1939-ben választotta levelező tagjává. 1946-ban külföldre távozott, először Stockholmba, majd a Harvard Egyetemre. Élete utolsó szakaszában a Hawaii-i Egyetemen dolgozott, ott is halt meg. Az élettani Nobel-díjat 1961-ben kapta, lényegében még Budapesten végzett kísérletei alapján “a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért”.

Wigner Jenő (Budapest, 1902. XI. 17. – Princeton, 1995. I. 3.) A Fasori Evangélikus Gimnáziumban tett érettségi után a Budapesti Műegyetemen kezdte, majd a berlini Technische Hochschulén folytatta vegyészmérnöki tanulmányait. Itt doktorált 1925-ben. Rövid időre hazatért Budapestre, ahol bőrgyári vegyészmérnökként dolgozott. Ezután németországi egyetemeken dolgozott, itt Polányi Mihállyal is együttműködött, majd a princetoni egyetemre került. Meghatározó volt a szerepe az atombomba kifejlesztésében. A Nobel-díjat 1963-ban – Maria Goeppert Mayerrel és J.H.D. Jensennel megosztva – “az atommagok és elemi részek elmélete terén, különösen pedig az alapvető szimmetria elvek felfedezésével és alkalmazásával elért eredményeiért” kapta. Az MTA 1988-ban választotta tiszteleti tagjává.

Nagy élményem volt, amikor 1983-ban, princetoni tartózkodásom alatt, Wigner a csak angolul beszélő feleségével meglátogatott bennünket, és egyszer csak elmondta Vörösmarty versét, A vén cigány-t. Ezután megemlítettem neki, hogy rövidesen előadást tartok a Brandeis Egyetemen arról, hogy mik voltak a gyökerei annak, hogy az elmúlt száz évben olyan sok kiváló magyar természettudós volt. Széttárta a karját és azt kérdezte: “Hát magyar vagyok én?” Kérdéssel válaszoltam: “Professzor úr tud kívülről angol verset?” Az ő válasza rövid volt: “Nem.” Mire én: “ez eldöntötte a kérdést.” Wigner érettségije óta ekkor már majd’ hetven év telt el. Hibátlanul, a legcsekélyebb akcentus nélkül beszélt magyarul.

Gábor Dénes (Budapest, 1900. VI. 5. – London, 1979. I. 3.) Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műegyetemen kezdte, és 1924-ben a charlottenburgi Technische Hochschulén fejezte be. 1927-ben itt is doktorált. 1933-ig a Siemens-Halske, 1933 és 1948 között a British Thomson-Houston cégnél volt kutatómérnök. 1949-től nyugalomba vonulásáig a londoni Imperial College professzora volt. Rövidebb ideig az Egyesült Izzóval is kapcsolatban állt. Az 1971. évi Nobel-díjat “a holográfia módszerének felfedezéséért és fejlesztéséért” kapta. Megjegyzendő, hogy a holográfia elvét már évtizedekkel előbb felfedezte, de a módszer gyakorlati megvalósítását csak a lézerfényforrások koherens fénynyalábja tette lehetővé. A mérnöki fizika területén sok más alapvető jelentőségű eredményt is elért, és sokat foglalkozott a tudomány társadalmi hatásaival. Az MTA 1964-ben választotta tiszteleti tagjává. 1970-ben, Debrecenben hallottam egy előadását, melyet hibátlan magyarsággal, akcentus nélkül tartott, csak az újabb műszavakat mondta angolul.

Polanyi, John Charles (Berlin, 1930. I. 23. – ) Polányi Mihály és Kemény Magda fia. Egyetemi tanulmányait Manchesterben végezte, ezt követően angliai, amerikai és kanadai egyetemeken dolgozott, 1962 óta a Torontói Egyetem professzora. Az 1986. évi Nobel-díjat – D.R. Herschbachhal és Yuan T. Leevel megosztva – “az elemi kémiai folyamatok dinamikájával kapcsolatos felfedezésért” nyerte el. Sajnos a magyar kultúrával nincs kapcsolata, magyarul legfeljebb néhány szót tud. A Magyar Tudományos Akadémia 2001-ben választotta tiszteleti tagjává.

Wiesel, Elie (Máramarossziget, 1928. IX. 30. -) Középiskoláit magánúton végezte, Debrecenben is vizsgázott. Családjából egyedül ő élte túl a deportálást. Először Párizsban telepedett le. 1963 óta amerikai állampolgár. Széleskörű irodalmi tevékenységet folytatott, az 1986. évi Nobel békedíjat azért kapta “mert az egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető volt azokban az időkben, amikor az erőszak, az elnyomás és a fajgyűlölet nyomta rá a bélyegét a világ arculatára”. Az önéletrajzában⁹ írottak alapján sajnos nem tekinthetjük magyar Nobel-díjasnak.

Oláh György (Budapest, 1920. V. 29. – ) A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, a Budapesti Műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. Ott is kezdte kutatói pályáját Zemplén Géza munkatársaként. 1956-ban először Kanadába, majd az Egyesült Államokba ment, ott előbb a Case Western Reserve University, majd a University of Southern California professzoraként dolgozott. Szerteágazó a munkássága a modern szerves kémia területén. Legfontosabb eredménye kétségkívül az 1994-évi Nobel-díjjal jutalmazott “hozzájárulása a karbokationok kémiájához”. Ebből a néhány szóból még a szakember számára sem derül ki munkájának jelentősége. Többet mond, hogy lényegében az ő munkái döntötték meg a szén négyvegyértékűségének dogmáját, és új utakat nyitottak a szénhidrogének előállítására. Állandó a kapcsolata a hazai kutatókkal, Los Angeles-i intézetében gyakran hallani magyar szót. Az MTA 1990-ben választotta tiszteleti tagjává.

Harsányi János (Budapest, 1920. V. 29. – Berkeley, 2000. VIII. 9.) A Fasori Gimnáziumban érettségizett, gyógyszerészi oklevelét a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte 1942-ben. 1947-ben filozófiai doktorátust nyert. 1950-ben Ausztráliába ment, a Sidney-i Egyetemen közgazdászként végzett. Különböző amerikai és ausztráliai egyetemeken, majd 1961-től nyugdíjazásáig a Berkeley-i egyetemen dolgozott. Az 1994-évi közgazdasági Nobel-díjat “a nemkooperatív játékok elméletében az egyensúly elemzés terén végzett úttörő munkásságáért” kapta, John Nash-sel és Reinhard Seltennel megosztva.

Érdemes megemlítenünk, hogy az 1985. évi Nobel békedíjjal az Orvosok a Nukleáris Háború Megelőzéséért Társaságot tüntették ki. Hollán Zsuzsa akadémikus ekkor a Társaság alelnöke volt, és a vezetőség tagjaként vehette át az érmet.

A felsoroltakon kívül magyar származásúnak tekinthető Daniel Carleton Gajdusek (Yonkers, 1923. IX. 9. -) is, hiszen édesanyja, Dobróczki Ottilia Debrecenben született. Önéletrajzi visszaemlékezéséből¹⁰ azonban vajmi kevés magyar kulturális kapcsolatra lehet következtetni. Gajdusek 1976-ban kapta az orvostudományi Nobel-díjat a különböző, trópusi vírus okozta betegségekre és azok gyógyítására vonatkozó alapvető fontosságú felfedezéseiért.

Néhány magyar, aki lehetett volna Nobel-díjas:

Hargittai István joggal választotta előadása címéül Máté evangéliumának egy részletét – “Mert sokan vannak meghívottak, de kevesen a választottak” – mert teljesen nyilvánvaló, hogy munkásságukkal többen is rászolgáltak erre a nagy elismerésre, mint ahány díjat kiosztani egyáltalán lehetséges volt. A következő névsor sem teljes, de valószínűleg meglehetős az egyetértés az adott szakterületek értői között, hogy a benne szereplők megérdemelték volna a díjat.

2. táblázat

Név                               Szakterület                

Eötvös Loránd                     Fizika

Szilárd Leó                       Fizika

Polányi Mihály                    Kémia

Teller Ede                        Fizika

Kármán Tódor                      Fizika*

Neumann János                     Fizika*

Bay Zoltán                        Fizika

Selye János                       Orvostudomány

A táblázatban Kármán Tódor és Neumann János esetében azért szerepel a csillag a szakterület mellett, mert Kármán tulajdonképpen a mérnöki tudományokkal, Neumann pedig matematikával foglalkozott. Azonban a statumok rugalmasabb kezelésével, melyre egyébként a Nobel-díjak történetében volt példa, odaítélhették volna nekik a fizikai díjat.

Eötvös Loránd (Buda, 1848. VII. 27. – Budapest, 1919. IV. 8.) Bár eredetileg apja, Eötvös József jogásznak szánta, a heidelbergi egyetemen fizikát tanult, és ott is doktorált. 1872-től a Budapesti Tudományegyetemen először az elméleti, majd a kísérleti fizika tanára volt. A folyadékok felületi feszültségével és a gravitációval kapcsolatban alapvető törvényszerűségek felfedezése fűződik nevéhez. Az Eötvös inga mind a tudományos kutatásban, mind pedig a kőolajlelőhelyek felderítésében rendkívüli szerepet játszott. A Nobel-díjra három ízben is felterjesztették.

Szilárd Leó (Budapest, 1898. II. 11. – La Jolla, 1964. V. 30.) Budapesten, a VI. kerületi Reálgimnáziumban érettségizett, egyetemi tanulmányait a Budapesti Műegyetemen végezte, majd a berlini egyetemen doktorált. Doktori értekezésében az entrópia és az információ kapcsolatát értelmezte. A század egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb tudósa. Ő fedezte fel a nukleáris láncreakció lehetőségét, és kapott szabadalmat az atomreaktorra. Az elemi részek gyorsítására szolgáló berendezés elvét is ő fedezte fel. (Lényegében a ciklotron felfedezéséért és megépítésért kapott Nobel-díjat 1939-ben Lawrence.) Alapvető eredményeket ért el a biológiai folyamatok értelmezése és vizsgálata terén is. Többször jelezte, hogy gondolatainak alakulásában meghatározó szerepe volt Az ember tragédiájának (Madách neve így került be egy, az atombomba kifejlesztésével foglalkozó könyvbe!¹¹)

Polányi Mihály (Budapest, 1891. III. 11. – Oxford, 1976. II. 22.) A Trefort utcai Mintagimnáziumban érettségizett, a Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosdoktori diplomát. Már egyetemi hallgató korában biokémiai és kémiai kérdésekkel kezdett el foglalkozni. A karlsruhei egyetemen is kémiai tanulmányokat folytatott, a Budapesti Tudományegyetemen 1917-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1919-ben Németországba, onnan 1933-ban Angliába ment. A Manchesteri Egyetemen volt a fizikai kémia, majd 1949 után a filozófia professzora. A kémia három területén is – az adszorpció elmélete, a makromolekuláris anyagok röntgendiffrakciós szerkezetvizsgálata és a kémiai reakciók mechanizmusa – rendkívüli jelentőségű eredményeket ért el.

A magyar kultúrához és a magyar tudományhoz erős szálak fűzték. Berlini intézetében több magyar kutató, köztük Schay Géza és Wigner Jenő is dolgozott.

Teller Ede (Budapest, 1908. I. 15. – ) A Mintagimnáziumban érettségizett, egyetemi tanulmányait Németországban végezte. Több európai és amerikai egyetemen volt professzor, majd a Lawrence Livermore Kutatólaboratórium igazgatója. Több fontos, nevét is viselő fizikai-kémiai felfedezés (Jahn-Teller effektus, a BET egyenlet, melyben a T betű rá vonatkozik) valamint az atom- és hidrogénbomba kifejlesztésében játszott különlegesen fontos szerepe alapján a század egyik meghatározó jelentőségű tudósa. A magyar kultúrával és tudománnyal állandó a kapcsolata. Többször mondta, hogy magyarul számol és magyarul álmodik. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben választotta tiszteleti tagjává.

Kármán Tódor (Budapest, 1881. V. 11. – Aachen, 1963. V. 7.) Budapesten az édesapja, Kármán Mór alapította Mintagimnáziumban érettségizett, mérnöki oklevelét a Budapesti Műegyetemen szerezte. Előbb a göttingeni egyetemen dolgozott, majd az aacheni műegyetemen, végül az Egyesült Államokban, a CalTechen volt professzor. Számos állami- és magánmegbízás alapján is végzett kutatómunkát. Meghatározó szerepe volt a modern aerodinamika, és ezzel kapcsolatban a hangsebességnél gyorsabb repülőgépek kifejlesztésében. Elsőként kapta meg a legnagyobb amerikai tudományos kitüntetést, a National Medal of Science-t. Mint az önéletrajzából¹² is kiderül, a magyar kultúrához és tudományhoz ezernyi szállal kötődött egész életében. E könyvében egy teljes fejezetet szentel gimnáziumának, és ezzel kapcsolatban a magyar iskolarendszernek. E fejezet címe az eredeti angol nyelvű kiadásban is a Minta!

Neumann János (Budapest, 1903. XII. 28. – Princeton, 1957. II. 8.) Általában von Neumann-ként írják a nevét, ugyanis édesapja 1913-ban a királytól nemességet és a margittai előnevet kapta. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett, ahol már korán felfigyelt rendkívüli tehetségére tanára, Rátz László. Kémiai tanulmányait a berlini egyetemen kezdte meg, kémiából doktorált a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule-n. Először a göttingeni, majd a berlini, azután a hamburgi egyetemeken dolgozott, 1930-tól korai haláláig a princetoni egyetemen volt professzor. A kvantumelmélet matematikai problémakörével kapcsolatban alapvetően fontos eredményeket ért el, majd a játékelmélet és a mesterséges intelligencia kérdéseivel kapcsolatban folytatott úttörő munkát. Az ő kutatásai alapozták meg az elektronikus számítógépek kifejlesztését. A magyar kultúrával és tudománnyal mindvégig kapcsolatban maradt.

Bay Zoltán (Gyulavári, 1900. VI. 24. – Washington, 1992. X. 4.) Középiskolai tanulmányait a debreceni Református Gimnáziumban, egyetemi tanulmányait pedig a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Itt doktorált 1926-ban. 1927 és 1930 között németországi egyetemeken és kutatóintézetekben dolgozott. 1930-ban a szegedi tudományegyetem elméleti fizikai tanszékére nyert egyetemi tanári kinevezést. 1936 őszétől az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT kutató laboratóriumát, és rövidesen – ezzel egyidejűleg – a Budapesti Műegyetem Aschner Lipót alapította, alapítványi fizikai tanszékét vezette. Az Egyesült Izzóban érte el alapvető fontosságú eredményeit az un. Hold visszhang-mérésekkel kapcsolatban. 1948-ban az Egyesült Államokba távozott, és a George Washington Egyetem professzora lett. Itt is folytatta kutatásait és újabb, nagyjelentőségű eredményeket ért el. Rendkívüli pontosságú méréseket végzett a fénysebesség meghatározására, mely alapján a hosszúság egységének új definícióját adták meg. Élénk kapcsolatban volt Neumann Jánossal, eredményeik kölcsönösen segítették kutatásaikat. A Magyar Tudományos Akadémia 1937-ben levelező, 1945-ben rendes, 1981-ben pedig tiszteleti tagjává választotta. Hamvait szülőhelyén temették el.

Selye János (Bécs, 1907. I. 26. – Montreal, 1982. X. 20.) Az ún. alarm reakció vizsgálatával kapcsolatban ért el alapvető fontosságú eredményeket, mely az általános stressz-elmélet kialakításához vezetett. Jelentős a tudományelméleti munkássága is. Magát magyarnak vallotta, kanadai intézetében számos magyar kutató dolgozott.

Korábban mocskos zsidók, most „Szívjatok gázt! Cyklon B-t !”- megszólítás mögé rejtőzködő levélíró!

Ön – bizonyára – tudja, hogy felsorolásaim nevei között kik azok, akik Rákosi, Gerő tetteivel egy lapon s egy napon sem említhetők.

De Ön tudje-e, hogy a magyar tudósok kivételesen jelentős munkásságának mik lehetnek a gyökerei?

Ugyan minek tulajdonítható e kis nemzet fiainak kiemelkedő szerepe az elmúlt évszázad természettudományi fejlődésében? Szilárd Leó a kérdésre beszélgetés során így reagált:

- A magyarok – magyar zsidók? – tulajdonképpen más égitestről származó, különlegesen fejlett civilizációból kerültek a Földre.

Vagyis? Lehet, hogy nem is mocskos zsidók, Szívjatok gázt! Cyklon-B-t” – megszólítás nélküli – kommentező!

S abban az esetben, ha Szilárd Leó tévedett, s korábban Byron írt igazat, hogy: Törvény nem véd meg itt, ha nem véded magad.”- nos, akkor sem lesz itt még egyszer Cyklon-B!

Kéretik azonban felkötni az alsóneműt, „Szívjatok gázt! Cyklon B-t!” kommentező!

Védekezni fogunk!

Tags: Cyklon B