Nyúzsélandi séták In memoriam Gárdonyi Géza
(Radnóti Miklós u. 8-10. Általános Iskola)
Hosszú téli esték gyermekkori olvasményélményeim közé tartozik az Egri csillagok, amelyet többször is elolvastam.
Szerzőjéről Újlipótvárosban patinás – egykor a Sziget utcai – általános iskolát neveztek el, ahol az elmúlt száz évben sok ismertté vált újlipótvárosi tanult: Nádas Pétertől Spiró Györgyig és Kern Andrástól Soros Györgyig.
Gárdonyi Géza író, költő (eredeti nevén Ziegler Géza) Agárdon született 1863. augusztus 3-án és Egerben halt meg 1922. október 30-án. Neve az 1890-es években Göre Gábor-sorozatával vált ismertté, amelyben a paraszti életmódot mutatta be sajátos nézőpontból.
Édesapja Ziegler Sándor uradalmi gépész és jószágigazgató volt a szabadságharc idején fegyvereket gyártott. Gárdonyi édesanyja Nagy Terézia volt.
A XIX. század negyvenes éveiben élt Bécsben egy magyar származású, Ziegler Sándor nevű lakatosmester. Jómódú polgár volt, amikor 1848-ban kitört a forradalom, s Ziegler Sándor hazajött Magyarországra, saját költségén fegyvergyárat szervezett, hogy a szabadságharcot támogassa. Petőfi és Kossuth nagyra értékelte hazafias tettét. A szabadságharc bukása után tönkrement, s cséplőgépjavító mesterként költözött uradalomról uradalomra. S bár nem keresett sokat, mégis jó iskolákban taníttatta öt fia közül a legértelmesebbet, Gézát. A jóhírű sárospataki gimnáziumban, majd a Budapestté egyesült fővárosban. Egyetemi tanulmányok finanszírozására azonban már nem futotta.
Ziegler Géza tanító lett.
Családja Gárdonyi gyermekkorában tizenkét településen élt, például a Borsod megyei Sályon, ahol elemi iskolai tanulmányait 1870–73 között folytatta, majd az utolsó évet Hejőcsabán 1873–1874-ben végezte.
A tehetséges fiú már diákkorában verset írt, kezdő tanító korától pedig prózát. S feltűnést keltett irodalomi körökben. Tekintettel apja negyvennyolcas tetteihez, magyar nevet választott magának. Agárdon született, apja akkor éppen ott dolgozott, s a közeli Gárdonyban anyakönyvezték. Ezért választotta a Gárdonyi nevet, népszerűvé lett, s a legtöbbet olvasott magyar írók egyike.
A sárospataki kollégiumban 1874–76 között, és a pesti Kálvin téri református gimnáziumban 1876–78 között végezte középiskolai tanulmányait. 1878-tól az egri érseki tanítóképzőben tanult, majd segédtanító volt Karádon 1881–82-ben, itt kapott oklevelet, majd Devecserben 1882–83 között, Sárvárott 1883–84 között és Dabronyban 1884–85 között dolgozott, ahol választott kántor és tanító volt.
1885-ben feleségül vette Molnár (Csányi) Máriát. Házasságuk boldogtalan volt. Győrben munkatársa volt a Hazánknak, a Győri Közlönynek és a Győri Hírlapnak. 1886-ban megindította a Tanítóbarát című szakmai havilapot, szerkesztője volt a Garabonciás Diák című győri élclapnak. Novellái, versei budapesti lapokban jelentek meg. 1889-ben a Szegedi Hírmondónak, a Szegedi Naplónak 1890–91 között és az Arad és vidékének 1891-ben volt munkatársa.
1891 őszén Bródy Sándor segítségével került Pestre, Feszty Árpád körképvállalatának titkára volt. 1891-ben Argyrus c. librettójával elnyerte a Műbarátok Köre pályadíját. 1892–97 között a Magyar Hírlap munkatársa volt. Zenei témájú cikkeket is írt.
1892-ben elvált feleségétől.
Miután otthagyta a falusi tanítóskodást, feljött Budapestre írónak és újságírónak. Valóságos filozófiai izgalomban élt, hatott rá Schopenhauer pesszimizmusa, s mély együttérzést mutatott minden emberi bánattal szemben. Rossz házassága boldogságkeresővé tette. Emberi helyzetekről szépen, egyszerűen, világosan, gazdag lírai árnyaltsággal tudott írni.
Kezdetben nehezen boldogult. Ponyvaregényeket írt, a paraszti élet paródiáját, a Göre Gábor-könyveket. Népszerű lett, később azonban szégyellte a Göre Gábor műveket. Szemére is hányták, s maga is úgy vélte: ostobának mutatta az egyszerű embereket.
De ez csak részigazság. Göre Gábor történeteivel a jó szatirikus író is kifejlődött.
Első jelentős regénye A lámpás. A kilencvenes években már népszerű íróvá vált. Egerben, ahol tanítóképzőbe járt, barátkozott össze az Bródy Sándorral. S pályájuk összefonódott. Jó barátok, vagy riválisok voltak. Bródy lelkesedett Gárdonyiért. Hamarosan csatlakozott hozzájuk a Párizsból hazatért, mindkettőjüknél műveltebb Ambrus Zoltán, a jó író, a kitűnő, és fegyelmezett stiliszta. Együtt alapították meg a Jövendőt, mely a Nyugat megjelenéséig a r legszínvonalasabb és leghaladóbb magyar folyóirat volt.
Gárdonyi Egerben találta meg otthonát. 1897-ben anyjával a városban telepedtek le, utolsó éveiben mindenkitől elzárkózva élt.
1898-tól a Petőfi és a Természettudományi Társaság tagja volt. A Pesti Hírlap 1899. karácsonyán elkezdte közölni az Egri csillagokat. 1900-ban, és utána is gyakran utazott Franciaországba és más európai országokba. 1902-ben a Kisfaludy Társaság elvetette jelölését – 1903-ban pedig Gárdonyi már nem fogadta el a felkínált tagságot. 1906-ban dolgozta ki titkosírási rendszerét. 1910-től a Magyar Tudományos Akadémia levelezője volt, 1920-tól pedig tiszteletbeli tagja. Móricz Zsigmond kérésére 1918-ban fogadta el a Vörösmarty Akadémia tagságát.
Ott élt haláláig magányos, különc életet. Titkosírást talált ki, mellyel naplót írt.
Novellái tökéletesen megformált írásai, különösen azok, amelyek a paraszti világot mutatják be.
Regényeiben kifejezően ábrázolja a lelki élet egyensúlyának felbomlását, a rossz családi életet, öngyilkossághoz vezető meghasonlottságot. Ez Gárdonyi világa. Regényei: Az a hatalmas harmadik, Az öreg tekintetes, A hosszúhajú veszedelem, Szunyoghy miatyánkja. Ida regénye, Ábel és Eszter.
Történelmi regényei: Egri csillagok, A láthatatlan ember, Isten rabjai.
Egri magányában élő író egyre inkább eltávolodott barátaitól is, még Bródy Sándortól is. Halálos ágyán azonban arra kérte fiait, menjenek el Bródy Sándorhoz, s a kérjenek nevében bocsánatot tőle.
1922. október 30-án, 59 éves korában halt meg. Az egri vár Bebek-bástyájában temették el. A sír felirata: „Csak a teste”
Napjainkban egri lakóháza múzeum.