Nyúzsélandi séták In memoriam Vámos László
Állva táblája alatt a Katona József u. 27. sz. alatti ház előtt, jó érzés tölti el a sétálót. Vámos László a Madách Kamarában rendezte meg a híressé vált Graham Green Utazás nénikémmel c. előadást, melynek főszereplői: Tolnay Klári és Huszti Péter voltak.
(Tolnay Klári)
Vámos László, Kossuth-díjas rendező Budapesten született 1928. jan. 30-án és 1996-ban halt meg.
1950-ben a Színművészeti Akadémia rendezőszakának elvégzése után a Nemzeti Színház tagja lett. 1952-től a debreceni Csokonai Színház főrendezője
, 1955–1973 között a Madách Színház rendezője. Közben 1967-től 1980-ig a Fővárosi Operettszínház főrendezője. 1982–1990 között a Nemzeti Színház művészeti vezetője, főrendezője. 1981-től 1990-ig a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkára volt. 1960-tól a főiskola rendezőtanára volt.
Rendezett drámát, operát, operettet, musicalt. Felkészült művész volt, aki a legösszetettebb feladatot is magas fokú szakmai tudással, muzikalitással, a látvány iránti érzékenységgel oldotta meg. 1962-es Hamlet-rendezése nemzetközi visszhangot keltett. Vendégrendezései, meghívásai az Amerikai Egyesület Államokba, Ausztriába, Németországba, Lengyelországba, Franciaországba szóltak.
Fontosabb rendezései:
Bornemisza P.: Magyar Elektra; Hugo: A királyasszony lovagja; Sh.: Ahogy tetszik, Téli rege, A vihar, III. Richárd, Hamlet; Williams: A vágy villamosa; García Lorca: Yerma; Shäffer: Black Comedy; Madách I.: Az ember tragédiája (operaváltozat is); Molière: Tudós nők; Katona J.: Bánk bán; Márai S.: Kaland; Verdi: A trubadúr; Britten: Szentivánéji álom; Bartók B.: A kékszakállú herceg vára; Kodály Z.: Háry János; Verdi: Falstaff; Bernstein: West Side Story; Bock:
Hegedűs a háztetőn; Herman: Őrült nők ketrece.
Vámos László halála után írta
Gábor Miklós: “Sztár és sikercsináló rendező volt. Csinálta a színházat, ahogy elképzelte: fényesen, romantikusan és nagy gesztusokkal, egy tradicionális színházat, amelyhez mindig hű maradt. A siker, a fény, a pompa színházáról álmodott, ahogy egy gyerek elképzeli.”
Vámos László életének utolsó hónapjai: csendes, felnőttes, némileg abszurd kamaradarab.
Tizennyolc és tizennégy éves lánya a szülők szándéka ellenére 1995 májusában egy ismerőstől megtudja: édesapjuk gyógyíthatatlan beteg.
Az emléktáblánál Huszti Péter elmondta, hogy számára Vámos László több volt, mint „rendezőkirály”: egyszerre tudott jeles ember és nagy művész lenni. Emellett fantasztikus tanár volt, aki nem csak a főiskolán volt képes tanítani, de a próbák közben is.
„Már közel harminc éve oktatok én is a színművészetin, és igyekszem továbbvinni Vámos László örökségét, hogy a következő generációk számára ne csak színháztörténeti érdekesség legyen. De azt hiszem, az ő életműve olyan gazdag, hogy ez a veszély még egy ideig nem fenyeget.”