Magyar Írószövetség
Magyar Írószövetség
(Emlékek)
2009 március 26.
Csurka Istvánt köszöntötte az Írószövetség - közölte a litera online lap.
(Bis hundert und zwanzig! – (vona)kodva sem hangzott el! S “farkincázó” úrhölgy sem üzente, hogy elfogyott…)
(A képen Csurka István és Lezsák Sándor a Magyar Írószövetség klubjában – 2009. március 25-én)
Március 25-én, szerdán délután a Magyar Írószövetség klubjában – 75. születésnapja alkalmából – köszöntötték Csurka István írót, drámaírót.
Vasy Géza irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség elnöke (betegsége miatt) köszöntőjét L. Simon László, József Attila-díjas író, a Magyar Írószövetség titkára olvasta fel.
Az eseményen bejelentették, hogy kezdeményezik az Írószövetség a drámaszakosztályának újjáélesztését. Csurka István, aki 1993 augusztusában kilépett a szövetségből, az ünnepség végén jelezte, tagsága megújítását kéri: visszalép a Magyar Írószövetségbe.
*
2009. június 8-án befejeződött 81. Könyvhéten dedikálva a Vörösmarty téren sok-sok pályatársamat látva számos emlék jutott eszembe:
2003. Május 15.
Idézet:
„A Magyar Írószövetség prózai szakosztály: elnökválasztás
A Magyar Írószövetség prózai szakosztályának vezetősége szerdai ülésén Polgár Ernőt elnöknek, Bartis Ferencet titkárnak választotta meg – tudósított az MTI.
Polgár Ernő megválasztását követően elmondta: a szakosztályi tevékenység koordinálása mellett fontosnak tartja a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában már elkezdett törvényelőkészítő munka folytatásának szorgalmazását.
Az Írószövetség elképzelése szerint a magyar könyvpiac éves általános forgalmi adója egy részének visszaforgatásával, valamint a közkönyvtárak beszerzésre fordítható összegének növelésével javítani lehetne a magyar írók és olvasók nehéz helyzetén.”
*
Sebeők János lemondása után – akkor a Prózai szakosztály választott titkára voltam – választottak elnökké. Néhai Gy. László író jelezte: szeretne elnök lenni, s maradjak titkár. Megválasztását azonban a szakosztály tagjai nem támogatták, s néhai Gy. László sem a választás eredményét sem: személyemet nem tudta ezután elfogadni.
Tudom ma már: hiba volt a szakosztály élére a jelölést elvállalni. Elkerülhettem volna a támadásokat. 2006-ban nyílt levelet is kellett írnom (Bartis Ferenc súlyos betegsége és halála előtt, miután megkérdezte tőlem telefonon: „A liberálisok miért bántanak még mindig bennünket?Te – ráadásul – hívő izraelita vagy”
Kérdése után nyílt levelet írtam:
Idézek:
2006 március 21.
Polgár Ernő: A tények: tények?
Nyílt levél Németh Gábornak
Az cikkben Polgár Ernő Németh Gáborhoz intézett nyílt levele, valamint Keresztury Tibor és Németh Gábor válasza olvasható.
„Ítélj késlekedve, meggondolva” (Talmud)
Keresztury Tibor 2003. december 2-án tette fel a Literára „Hogy torkán akadna” c. cikkét.
Idézek belőle:
“Író? Mi által? Milyen alapon? Még csak írni sem kell hozzá, elég, ha kijelenti, hogy ő költő, esztéta, kritikus, vagy mit tudom én, tetszés szerint bármi, amit a szakmán belül kedve van mondani. Onnantól meg végképp nincs megállás, ha egy-két magánkiadású könyve megjelenik: két cimbora beajánlja, s máris az Írószövetségben találja önmagát. Ott, ahol a prózaírói szakosztályt – Nádas, Kertész, Esterházy hazájában – Polgár Ernő és Bartis Ferenc neve fémjelzi per pillanat, de csak azért, mert megszaporodott televíziós szereplései miatt Sebeők János, sajnos, pedig mit kérlelték, maradj, János, nem tudta tovább vállalni a felelősségteljes vezetéssel járó, egész embert kívánó terheket. Fejétől bűzlik, vagy alulról lett ilyen? Demokratikusan? Meg nem mondhatom, mivel nem tudom, de aligha volt a magyar literatúrának még egy hasonló korszaka, mikor minden különösebb cécó – szakmai feltétel, kritérium, szűrő, teljesítmény – nélkül, bemondásra ment volna a dolog. A cipésszel, a pékkel, a köszörűssel ellentétben író bárki lehet. Soha ennyi bárgyún önfeledt arc nem vigyorgott még az irodalom salátástáljai felett – s nem úszik be oldalról egy feltekert szemöldök a képbe, hogy attól a tekintettől ennek a sok jóembernek torkán akadna a falat.”
Ami megválasztásom okát illeti, arról szintén tudósít a Litera.
Idézem:
„A Magyar Írószövetség prózai szakosztályának vezetősége szerdai ülésén Polgár Ernőt elnöknek, Bartis Ferencet titkárnak választotta meg – tudósított az MTI.
Polgár Ernő megválasztását követően elmondta: a szakosztályi tevékenység koordinálása mellett fontosnak tartja a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában már elkezdett törvényelőkészítő munka folytatásának szorgalmazását.
Az Írószövetség elképzelése szerint a magyar könyvpiac éves általános forgalmi adója egy részének visszaforgatásával, valamint a közkönyvtárak beszerzésre fordítható összegének növelésével javítani lehetne a magyar írók és olvasók nehéz helyzetén.”
Ami Keresztury állításait illeti íróságról, magánkiadásról, „cipészről” meg a „pékről”, nos…
Idézek:
Polgár Ernő: „A Szent István parki fák” (Novella, 2000) „finom csiszolatú írói tudással, a nyelv előtti megfelelő alázattal – mely nyelvet mégis magas fokon „dolgoztatni is képes – beszámolni olyasmiről, amiről csak irodalmi beszéd képes” (KULCSÁR SZABÓ ERNŐ)
Polgár Ernő: „Egy asszony második élete” (Gondolat, 1977) „Dokumentumregénye…izgalmas, megrázó, döbbenetes írás, két ember szövetségének és közös, nagy, reménytelen harcának szívszorító rajza. Azt gondolom, hogy a hatást nem csak az anyag ereje, tragikus sodrása éri el, hanem a megjelenítés módja is, az, hogy minden során érezni a hitelességet.” (RÉZ PÁL)
„Polgár Ernő írásaiban valódi-élő alakokat tud teremteni…Az Isten madárkái úgy van megírva, hogy minden mozzanatát az olvasó már most megjelenítve, színpadon láthatja.” (TÜSKÉS TIBOR)
Sorolhatnám az idézeteket. De minek? Három példa elég annak bizonyítására, hogy a látóhatáron sehol egy magánkiadás.
Elbeszéléseim jelentek meg pl. a Magyar Napló, a Lyukasóra, a Polisz, az Ezredvég c. folyóiratokban.
A felsorolt folyóiratok valamelyike magánkiadású lenne?
Amikor nem a tengereket jártam, s nem külföldön tartózkodtam: dramaturg voltam a Madách Színházban. Szép írói és közreműködői sikerek haszonélvezője lehettem. Ajánlóim az Írószövetségbe a Madách házi szerzői közül Szabó Magda és Szakonyi Károly voltak. 1994-ben léptem be az Írószövetségbe. A Szépírók Társaságába Vámos Miklós nagyvonalú ajánlására vettek fel.
Tudom, hogy számos egykori – és mai – írószövetségi tag nem magánkiadásban jelenteti meg a műveit, és életműve jelentős.
Nagyra becsülöm Keresztury által felsorolt Esterházyt, Nádast, Kertészt.
De hogy utálhatják ők ezt a „bezzeg!” szerepkört!
Kedves Németh Gábor!
Nagy nyilvánosság előtt – az írószövetség jelenlegi sem egykori tagjaival szemben – folytatólagosan elkövetett becsületsértést, hitelrontást – nem illő fent hagyni a portálon. A személyiségi jog védelme engem is megillet.
Archiválni CD-ROM-on szokás.
Keresztury Tibor a három felsorolt „élő klasszikus” írótársunk nevének emlegetése után miért érez belső kényszert arra, hogy sok száz írással foglalkozó emberbe beletörölje a cipőjét?
Jó ez így?
Nem lenne elegáns a Literának három év után megneveznie azokat, akik magánkiadású könyvekkel kerültek az írószövetségbe?
Keresztury Tibor: Válasz Polgár Ernőnek
Amennyire az évek és ezer kilométer távolából megítélhetem, inkriminált szösszenetem arra a nyilvánvaló felhígulásra, kóros elöregedésre, presztízs- és hitelvesztésre vonatkozott, amit az Írószövetség rendszerváltás utáni periódusa kapcsán csak az nem vett észre, aki nem akarta észrevenni, mert például funkciót viselt benne, vagy mert írói legitimitása kizárólag tagságából merítkezett. Merthát – töprengtem el rajta – mitől volna reprezentatív írószervezet az, amelyiknek a munkájában a száz legjelentősebb magyar író semmilyen formában nem vesz részt, ugyebár. Fogalmam sincs, mitől verte ki cikkem a biztosítékot Polgár Ernő tagtársnál éppen most, ennyi év után, hisz azóta már nem ez a helyzet náluk: nem lépett ki senki se belőle, s a Szövetség – fáradságos munkálkodásuknak hála – ismét régi fényében ragyog, gondolom.
Keresztury Tibor
Németh Gábor: Válasz Polgár Ernő Nyílt levelére
Tisztelt Polgár Ernő!
A literán archivált, korábban megjelent írásokat nincs módunkban megváltoztatni. Feltételezem, nem jutna eszébe, hogy egy nyomtatott újságból utólag kivágasson egy Önnek nem tetsző cikket. Az online folyóiratok és a hírportálok a dolog természete szerint nem CD-ROM-on teszik hozzáférhetővé archívumukat, erről könnyen meggyőződhet bármelyik böngésző segítségével. Keresztury egykori cikkének egyik mondata sem állítja, hogy Ön magánkiadásban jelentette meg műveit, ezért nincs mit helyreigazítanunk. A nagyszerű kritikákhoz gratulálok.
Üdvözlettel: Németh Gábor
*
2003. decemberében írott „Hogy a torkán akadna” cikkre tehát csak 2006-ban válaszoltam (Bartis Ferenc halála előtt).
*
De 2004-ben vagyunk (D. Kornél költő beszéde a Tilos Rádió előtt, miután 25 író tiltakozó nyilatkozatot írt alá. Nem voltam aláíró. S mint Prózai szakosztályi elnök – konzultációs joggal – részt vettem a választmányi ülésen, melyen a 25 aláíró levele és kérése is napirendi pont volt.
2004 március 02.
„Az Írószövetség elnöke, Kalász Márton úgy tájékoztatta a literát,
hogy a mai választmányi gyűlésen a 72 tagból 54 volt jelen, közülük
egyetlen ember szavazott az elhatárolódás mellett, hárman tartózkodtak,
a többiek pedig az Írószövetség elnökségének korábbi nyilatkozatát
fogadták el.
A szervezet elnöke azt is elmondta, hogy a délelőtti
tárgyalásra azért nem engedték be a sajtó képviselőit – mint a litera
délutáni cikkében ez megjelent – mert ez az írószervezet szabályzatába
ütközött volna, ezért a megbeszélés után
tájékoztatták az újságírókat az elhangzottakról.
Kalász két okkal indokolta a mai döntést: elmondta,
hogy a szervezet szabályzata szerint a választmányból csak
a közgyűlés zárhat ki tagot, másrészt pedig a választmányi tagok
többsége úgy látta, hogy nem indokolt Döbrentei ellen szankciókat
kezdeményezni. A szervezet következő tisztújító közgyűlése
szeptemberben esedékes.
A mai tárgyalást követő sajtótájékoztatón a szervezet prózai
szakosztályának vezetője Polgár Ernő lemondott posztjáról, majd
kilépett az Írószövetségből. A Klub Rádiónak adott esti nyilatkozatában
elmondta, hogy a mai választmányi gyűlésre kitűzött négy napirendi
pontból csak az utolsó, a szervezetből történt kilépések ügye került
szóba (pedig az irodalmi „kerekasztalról” és a készülő könyvtörvényről is
tárgyalni kellett volna). Azt is elárulta, hogy eddigi helyettese
Kálnay Adél József Attila – díjas író is kilépett a szervezetből. Polgár
beszámolt arról is, hogy Mezey Katalin javaslatát egy az
antiszemitizmust elítélő nyilatkozat elfogadásáról nem
bocsátották szavazásra gyűlésen.
A Döbrentei-beszéd elleni állásfoglalást sürgető levelet aláíró
írók közül hárman választmányi tagok, közülük csak Lengyel Balázs
volt jelen a mai gyűlésen, Görgey Gábor és Balla D. Károly nem vett
részt a tárgyaláson.
*
A választmányi ülésen szót kértem, nem kaptam. Hubay Miklós felvetésének megszavazását kértem volna, hogy a levezető elnök ismertesse D.K. Tilos Rádió előtt elmondott beszédét. Nem kaptam szót, s ezt sértőnek éreztem.
Igaz, szünetben K. Márton levezető elnök négyszemközt bocsánatot kért tőlem.
Hazafelé menet az írószövetség épülete előtt megismert Dr. H. László MTI tudósító, s érdeklődött. Közöltem, hogy lemondok és kilépek.
Néhai feleségem halála után sokáig: Egy asszony második élete c. tényregényem megírása sem igazán segített – sokszor, sok esetben túlreagáltam eseményeket, azt is, hogy nem kaptam szót, bár a levezető elnök: később bocsánatot kért.
Az MTI munkatársa azonban még aznap délután otthon keresett telefonon. Közöltem vele újra, hogy lemondtam.
Másnap B. Gábor a Hír TV akkori elnöke K. Márton költőt és elnök Urat és engem beszélgetésre hívott élő adásba. K. Márton Úr közölte: nem ül le velem.
Ajvé!
A nagy emberek!
VISIO HUNGARORUM
(Tudósítás Gyürkesztánból)
Written by Eitan ben Avrohom
Gyürkevics Tibor, a gyürkesztáni gyürkök alkirálya megállt az ablaknál, fölemelte kezét, és integetni akart alattvalóinak.
- Ők nem gyürkök, Felség! - kiáltott fel Döbbenetes Kornél, alternatív Gyürkevics-díjas udvari irnok, a Gyürk Nemzeti Hurál választmányi tagja.
-Akkor kik? – az alkirály lekapta fejéről a hálósapkát.
-Lázongók! Kilépők!
-Árulók?!… Akik nem gyürkösödnek?
-Azok, Felség!
-És mit csinálnak a kertemben?
-Gyürkevics-szobrokat emelnek.
-Helyes, helyes. Nagyon helyes. Dolgozzanak csak!
Távcsövön nézte őket.
-Kozmopolita bértollnokok! Gyürk nemzeti irodalmunk történetéből töröltetem a neveteket! Fogtok ti még térdelni előttem!
S kézcsókra tartotta a kezét. Döbbenetes Kornél megcsókolta, s kivitte az alkirály az éjjeliedényét, és annak tartalmát a kertben kilöttyintette. Aztán remegő kézzel akasztotta le az eresz alatt a lopótököt a falról, s sietett le a boroshordókhoz. Odabent megszólalt a telefon:
- Gráci? Te vagy az odafentről, Grácikám?
- Nem! Én vagyok! Az igazság és az élet! – Csirke István, a gyürk bán szólt a telefonba. – Szólnak a sámánok dobjai, jó Tiborom. Az egész Kárpát-medencében. Könyveiket gyürk aktivistáink gyűjtik össze mind.
-S hová szállítják?
-A gyergyói medencébe. Mert Erdély már a miénk! S csapataink harcban állnak! …Magasabb lesz a könyvtorony, mint az Empire State Building.
-Alápörkölünk nekik, jó Pistám? Hogy a tüzet Grácim is lássa odafentről!
-Alá. De öngyulladás lesz… érted? És mindenki látni fogja! A CNN-t magam értesítem.
-Te mindenre goldolsz, jó Pistám. Új világot építünk! Iskolákat! Rólunk elnevezett gimnáziumokat, egyetemeket! Műveinkre alapozó gyürk nemzeti tantervet. És írópereket!
-Megcsináljuk, jó Tibor! – A gyürk bán letette a kagylót.
Döbbenetes Kornél lihegve érkezett.
-Megjöttek! Itt vannak, Felség!
-Akkor nekem meg miért nem szóltok?! – A nagy gyürk szájába tette protézisét.
S ekkor gördült be a kertbe egy nagy fehér hintó, a bakon Herrnudli Gyula ült frakkban, a gyürk nemzeti rádió libériás kocsisa. S mikrofonnal a kezében Kündür Naftalin libbent elő a hintóból.
-Vasárnap reggel van! – mondta köszönés helyett az eléje siető Gyürkevicsnek, aki előbb csókolta volna az asszonyt. – Erre idő most nincs, te…! A néphez kell szólnod! – s tartotta a mikrofont.
-Gyürkisztániak! Nemzettársaim! Gyürk anyák és gyürk testvérek! Mi, a gyürkök gyürke szólunk a nemzethez!
Gyürkisztán volt, Gyürkisztán van és Gyürkisztán lesz! Gyürkjeink mind harcban állnak! Segítse őket a mi istenünk!
A park sétánya két oldalán emelkedő Gyürkevics szobrokra pillantott. A márványportrék, mint titokzatos gólemek sorakoztak egymás mögött.
A kőarcok tekintetétől az alkirály elérzékenyült:
-Ó, gyürkjeim!
S a kőszemekből könnyek gördültek a kőarcokra.