A Nyugattól a Nobel-díjig (Kortárs magyar írók I. (Minilexikon)

2009/05/20
By admin

konyvtar14

Célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, így szembefordult a félfeudális ország epigonizmusba süllyedt irodalmával. A 19. század végi új stílusirányzatokat ugyanúgy segítette az érvényesülésben, mint a nyugati modern irodalom legfrissebb törekvéseit. Nem volt egységes világnézeti arculata, inkább a „közös ellenség” fogta egybe a lapot. Óriási ellenállásba ütközött konzervatív részről (nemzeti veszedelmet láttak benne), de neves képviselői meg tudták védeni, még az I. világháborút is túlélte. Az avantgárd mozgalmaktól azonban igyekezett távol tartani magát, ezt Kassák Lajos A Tett (1915–16) és a Ma (1916–25) című lapjai képviselték.

nyugat25

A Nyugatról sokan azt gondolják, hogy előzmények nélkül jött létre és emelte újra a magyar irodalmat világirodalmi szintre. Pedig a századforduló igen gazdag kulturális élettel büszkélkedhetett. A népnemzeti iskola törekvései nem voltak egyeduralkodóak, Vajda János és Reviczky Gyula költészete Ady szimbolizmusa felé mutat. Ady 1906-os kötete, az Új versek nagy visszhangot váltott ki, s hamarosan kiadták a Holnap című antológiát is. Ezek közvetlen előzményei voltak a Nyugatnak.

Az alapításról Fenyő Miksa ezt írja később: „A Nyugat nem légüres térben jött létre, – vagyis aki meg akarja írni történetét, az nem kezdheti azzal, hogy ekkor és ekkor összeült a Royal-kávéházban Osvát Ernő Fenyő Miksával és a második »fekete-pohárnál« – Osvátnál nyilván a harmadiknál, elhatározták, hogy folyóiratot alapítanak. Nem. A történetírónak messzebbre kell visszanyúlnia, s képet írni azokról a múlt század végén, a század elején megvolt politikai, kulturális és szociális viszonyokról, melyek determinálták a Nyugat létrejöttét, – még ha ez a kép nem is rajzolódott ki teljes világossággal a Nyugat alapítói előtt.”

Az új lapnak megnyerték Osvát Ernőt, Ignotust, Schöpflin Aladárt, Fenyő Miksát, Ambrus Zoltánt és később Hatvany Lajost, akik már korábban is ismert szerkesztők, kritikusok, műértők voltak. Az anyagiakat Hatvany biztosította. Az induló program Ady magyarsága, Osvát minőségkultusza és Ignotus alkotói szabadságfogalma körül mozgott. A szerkesztők táborához csatlakozott Kaffka Margit, Csáth Géza, Cholnoky Viktor, Gellért Oszkár már a kezdetektől, februárban Juhász Gyula, márciusban Kosztolányi Dezső, Balázs Béla, Szép Ernő, Babits Mihály novemberben, Tóth Árpád pedig decemberben. Ők alkotják az első nemzedéket, kiegészítve Móricz Zsigmonddal, az első felfedezettel.

A folyóirat történetében négy nagyobb korszakot lehet megkülönböztetni. Az első az I. világháború kezdetéig tartott, a második a Tanácsköztársaság bukásáig, a harmadik a 20-as éveket foglalja magába, a negyediket Babits főszerkesztőségéhez lehet kötni.

Nyugat a huszadik századi magyar irodalom meghatározó folyóirata volt. 1908. január 1. és 1941. augusztus 1. között jelent meg Budapesten. Az első szám címlapjával ellentétben nem 1908. január 1-jén, hanem 1907 karácsonyán jelent meg. A folyóirat Babits Mihály halálával szűnt meg. Címlapján Beck Ö. Fülöp Mikes-emlékérme látható.

Nagyhatású lap volt, annak ellenére, hogy alacsony példányszámban (eleinte pár száz, később pár ezer) jelent meg. Az eredeti kiadásból a teljes sorozat csak néhány helyen található meg, de 2000-től digitalizálva hozzáférhető mindenki számára.

Célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, így szembefordult a félfeudális ország epigonizmusba süllyedt irodalmával. A 19. század végi új stílusirányzatokat ugyanúgy segítette az érvényesülésben, mint a nyugati modern irodalom legfrissebb törekvéseit. Nem volt egységes világnézeti arculata, inkább a „közös ellenség” fogta egybe a lapot. Óriási ellenállásba ütközött konzervatív részről (nemzeti veszedelmet láttak benne), de neves képviselői meg tudták védeni, még az I. világháborút is túlélte. Az avantgárd mozgalmaktól azonban igyekezett távol tartani magát, ezt Kassák Lajos A Tett (1915–16) és a Ma (1916–25) című lapjai képviselték.

A Nyugat alkotói az I. világháború alatt a kezdetektől a humánum védelmébe álltak. 1915-re már az egész ország előtt feltárult a valóság, s a külső elvárás is az volt, hogy a Nyugat egységbe kovácsolódjék. Csak ekkor vált igazán táborrá a folyóirat.

Háborúellenes esszék és versek jelentek meg elsősorban, mint Babits: Húsvét előtt című költeménye és 1918 őszén Kant-tanulmánya a világbéke jegyében. Ezután tört ki az őszirózsás forradalom is. 1919 januárjában meghalt Ady, megrendítve ezzel a közönséget és a szerkesztőséget is. Móricz Zsigmond búcsúztatta el. A Tanácsköztársaság idején a megszűnés veszélye fenyegette a Nyugatot a kommunisták szemében demokratizmusa miatt. A Tanácsköztársaság bukása utáni első számon a román katonai diktatúra cenzúrája látható.

A Nyugat 1919 novemberében indult újra meg. A 20-as években a folyóirat szellemisége nagyjából egységesnek mondható. Osvát 1919-ben lemondott a szerkesztőségről, helyébe Babits lépett. Ignotus még a Károlyi-kormány idején Svájcba utazott, de továbbra is nevét adta. A legfőbb hagyománynak Adyé bizonyult. Ady költészete a 20-as évek végére egyszerre “közérthetővé” vált, így érthető, hogy mikor Kosztolányi a régi sérelmekért egy röpirattal “bosszút állt”, a Nyugat egységesen lépett fel ellene.

A 20-as években lépett fel a második nemzedék, Szabó Lőrinc, Zelk Zoltán, Tamási Áron, Gelléri Andor Endre. Különös figyelmet fordítottak az Erdélyben rekedt költők, írók felfedezésének, a prózában olyan kísérleteknek engedtek utat, mint Gelléri tündéri realizmusa.

1929-ben azonban bekövetkezett a gazdasági világválság, ugyanebben az évben Osvát öngyilkos lett. A lapot Móricz mentette meg a megszűnéstől. Vállalta, hogy az 1931-ig terjedő adósságokat kifizeti, ha szerkesztői rangot kap. Babits 1929-ben a Baumgarten-díj kurátorságát kapta meg, ő is ezzel az igénnyel kívánt élni. Ketten lettek tehát szerkesztők, de nem mindenben értettek egyet. Kettőjük között rengeteg huzavona támadt, a november 16-iki szám emiatt nem jelent meg. Abban állapodtak meg, hogy Babits fennhatósága alá a vers és a kritika tartozik, Móricz alá a próza.

A 30-as évek elején a példányszám ismét jelentősen visszaesett, 1933-ban a csőd már magát Móricz családját fenyegette. Móricz elhagyta a lapot, s Babits számára olyan szerep jutott, mint egykor Kazinczynak vagy Vörösmartynak.

Babits lett tehát a magyar irodalom meghatározó személyisége. Szerkesztőként Gellért Oszkár neve is feltűnt, az ő szerepe azonban nem volt ilyen jelentős. Babits neve egybeforrt a Nyugattal. A széppróza ebben az évtizedben mindinkább háttérbe szorult: Babits és Kosztolányi is felhagyott a regényekkel való kísérletezéssel, 1933-ban pedig meghalt Krúdy. Rengeteg polémia, ankét és vers jelent meg. A fellépő harmadik nemzedék is javarészt költőkből áll: Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Vas István.

1935-ben kéthetente megjelenő lapból végleg havi folyóirattá vált. 1941-ben Magyarország belépett a háborúba, Babits meghalt. Mivel a megjelenési engedély kizárólag az ő nevére szólt, a Nyugat megszűnt.

A Nyugat utódjaként titulálható a Magyar Csillag (1941-44) címú folyóirat, amit Illyés Gyula szerkesztett.

Az európai színvonal mára irodalmi Nobel-díjat eredményezett. A díjat a Szépírók Társasága tiszteletre méltó tagja Kertész Imre kapta meg.

Kertész Imre

Nobel-díjas magyar író

Született

1929. november 9.
Budapest

kertesz

Kertész Imre (Budapest, 1929. november 9. – ) magyar író, műfordító. Önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki (2002). [1]

A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

14 éves korában (1943) megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után 1945-ben tért haza. 1948-ban érettségizett Budapesten. 1948–1950 között a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa. 1951-ben gyári munkás, 1951-től 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, 1953-tól szabadfoglalkozású író és műfordító.

2002-ben előbb a romániai és az európai vezetőknek címzett nyílt levélben, majd a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent cikkben követelte a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetemen a magyar nyelvű szakok indítását. A február 22-én „Ceauşescu tanintézete” címmel megjelent írásban az egyetemet többek között a „nemzeti-szocialista éra maradványának” titulálta. Romániában széleskörű lejáratókampány indult ellene emiatt, illetve az egyetem vezetője, Andrei Marga perrel fenyegette meg. Marga később elállt szándékától, mikor kiderült, Kertész csupán aláírója volt a Tudományegyetemet bíráló, 76 neves (köztük több Nobel-díjas) tudós, író által aláírt levélnek, illetve cikknek. Utóbbiban a nagyobb hatás kedvéért emelte ki Kertészt a „valódi” szerző, Reinhardt Olt.

A Szegedi Tudományegyetemen 2007-ben, interaktív beszélgetés a hallgatókkal

Jelenleg Berlinben él, de magyar állampolgárságát is megtartotta. Tartja folyamatosan a kapcsolatot az itthoniakkal, számos meghívásnak tesz eleget, 2007 márciusában a Szegedi Tudományegyetem hallgatóival folytatott interaktív beszélgetést, zsúfolásig megtelt az Auditórium Maximum, óriási volt az érdeklődés. Az esemény után a Szegedi Egyetem c. újság részéről Turi Tímea készített vele interjút Csak a nyelv és semmi más címen, az események képes beszámolójáról Segesvári Csaba, a Délmagyarország fotóriportere gondoskodott.[2]

Első regénye, a Sorstalanság, amit 13 évig írt, többévi várakozás és visszautasítások után jelenhetett csak meg 1975-ben. Sikert előbb külföldön aratott a mű, itthon csak a rendszerváltás után, de főként az irodalmi Nobel-díj átvételekor. A regény főhőse egy kamasz fiú, akit a náci haláltábor szörnyű tapasztalatai érleltek felnőtté, és aki ezért képtelen visszatérni korábbi életéhez. A regény tárgyszerű, már-már dokumentarista stílusa a holokauszt újszerű irodalmi megközelítését tette lehetővé. A regényt Koltai Lajos operatőr-rendező ültette át filmre.

A Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) folytatás is, válasz is az első regényre. Későbbi műveiben a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, kiszolgáltatott, tragikus sorsra ítélt egyén sorselemzését adja.

Műveit több nyelvre lefordították. Ő maga németből fordít – többek között Sigmund Freud, Hugo von Hofmannsthal, Friedrich Nietzsche, Ludwig Wittgenstein műveit ültette át magyar nyelvre.

A Nobel díjas regény borítófedele

  • Sorstalanság (1975)
  • Kaddis a meg nem született gyermekért (1990)

A legnagyobb problémát persze az első regényem okozta, a Sorstalanság, ahol azzal kellett szembesülnöm, hogy sokan megírták már, amelyek között nagyon sok rossz változat volt és egy-két jó. De a lényeg az volt, hogy nem szabad azonosulni. Nagyon világosan kellett ismerni a nyelv határait. Nagyon világosan kellett tudni azt, hogy az, aki itten beszél, nem egy valódi hús-vér, hanem egy regényfigura, akinek nyelve van. Tehát csak nyelv és semmi más. És ez az a törvény, amely fegyelemben tart, és amelyet átlépve idegen szövegek keletkeznek. Ez jó és világos kontroll, csak nehéz. Úgyhogy a Sorstalanság megírása közben néha évek teltek el két fejezet között. Nem tudtam beilleszkedni abba a stílusba. Mondom, az elsődleges az, hogy aki beszél, az irodalmi figura, az csak egy nyelv, nem hús-vér valóság. És ahogy hús-vér valósággá próbáljuk tenni, elfuserálódik az egész.”

Az irodalom egyetlen eszköze a nyelv és az irodalom fikció, ezeket ismerte fel és alkalmazta Kertész Imre, s ezzel hódította meg a világot.

Művei:

  • A nyomkereső (1977)
  • Detektívtörténet (1977)
  • A kudarc (1988)
  • Az angol lobogó (elbeszélés, 1991)
  • Gályanapló (1992)
  • Jegyzőkönyv (1993)
  • A holocaust mint kultúra (esszé, 1993)
  • Valaki más: a változás krónikája (1997)
  • A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998)
  • A száműzött nyelv (2001)
  • Felszámolás (2003)
  • K. dosszié (2006)

Irodalma

  • Scheibner Tamás – Szűcs Zoltán Gábor szerk.: Az értelmezés szükségessége (L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2002.)
  • Vári György: Kertész Imre (Kijárat Kiadó, Budapest, 2003).
  • Szirák Péter: Kertész Imre (Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2003)

Irodalmi Nobel-díj

2002. október 10-én irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki Stockholmban. Kertész Imre kapta meg első magyarként az irodalmi Nobel-díjat, „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.

Díjai

Jegyzetek

Az anyanyelvem egy kis szigetnyelv, így a munkáim német nyelven terjedtek el – a Nobel-díj a magyar irodalom számára is kitüntetés.

Számomra nagyon érdekes, hogy a díjat a holokausztról szóló, valamint diktatúra-ellenes műveimért kapom.
Ez valami nevelő célzatot is jelenthet a kelet-európai országok számára.

Idézet Kertész Imrétől, FAZ.NET :: Frankfurter Allgemeine :: Nobelpreis: Imre Kertész: „Endlich Sicherheit“ elérve: 2008-11-03

NÁDAS PÉTER

honlap Jelenkor

Budapesten született 1942-ben. Édesanyja Tauber Klára, édesapja Nádas László volt. 1956-1958-ig a Petrik Lajos Vegyipari Technikum tanulója, majd szakmát tanult: 1958-1961-ig fényképész szakmunkástanuló volt. 1961-től végezte el a MÚOSZ kétéves újságíró-iskoláját. 1965-1967-ig a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem filozófia szakára járt, de államvizsgát nem tett. 1969-től szabadfoglalkozású író. 1974-ben a Humboldt Egyetemen volt ösztöndíjas, itt a századforduló történetével foglalkozó előadásokat hallgatott elsősorban. 1980-tól a Győri Kisfaludy Színház lektora. 1990. február 23-án összeházasodott Salamon Magdával. Jelenleg a Zala megyei Gombosszegen él. 1993-ban infarktust kapott, a következő hónapokban több koszorúér-műtéten esett át. 2006. június 13-án a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választotta Nádas Pétert.

Főbb munkái

  • 1967 A biblia
  • 1969 Kulcskereső játék
  • 1977 Takarítás
  • 1977 Egy családregény vége
  • 1979 Leírás
  • 1979 Találkozás
  • 1980 Temetés
  • 1982 Színtér
  • 1983 Nézőtér
  • 1986 Emlékiratok könyve
  • 1988 Játéktér
  • 1988 A Biblia és más régi történetek
  • 1989 Évkönyv
  • 1991 Az égi és a földi szerelemről
  • 1992 Talált cetli és más elegyes írások
  • 1992 Párbeszéd – négy nap ezerkilencszáznyolcvankilencben (Dialógus Richard Swartzcal)
  • 1995 Esszék
  • 1995 Vonulás
  • 1996 Drámák
  • 1997 Minotaurus
  • 1998 Emlékiratok könyve
  • 1999 Egy családregény vége
  • 1999 Kritikák
  • 2001 Vonulás
  • 2004 Saját halál
  • 2005 Párhuzamos történetek 1–3.

1. A néma tartomány

2. Az éjszaka legmélyén

3. A szabadság lélegzete

Interjú

Mihancsik Zsófia: Nincs mennyezet, nincs födém. Beszélgetés Nádas Péterrel

Díjai

Egy érdekesség

Kalózlevelezésben terjed az író új nagyregénye

Tudomásunkra jutott, hogy Párhuzamos történetek címmel egy körülbelül ötszáz oldalas szöveg terjed elektronikus formában. Ez a szöveg nem azonos Nádas Péter Párhuzamos történetek című háromkötetes, 1520 oldalas regényével – adta hírül tegnap a Jelenkor Kiadó. A közlemény a továbbiakban megállapítja: A jelek szerint az első kötet egy korábbi szövegváltozatának kalózmásolatáról van szó, amelynek tartalmáért sem a szerzőnek, sem a kiadónak nem áll módjában felelősséget vállalni. Felhívjuk a Kedves Olvasó figyelmét, hogy ennek a szövegnek a letöltésével és továbbadásával súlyosan sérti a szerző jogait, félrevezeti önmagát, és hozzájárul mások félrevezetéséhez. A mű hiteles és teljes szövege, jelentőségéhez méltó nyomdai kivitelben, november közepétől mindenki számára hozzáférhető lesz.

Népszabadság (Varsányi Gyula) 2005. szeptember 2.

Forrás

Hivatkozások

Esterházy Péter

(Budapest, 1950. április 14. –): az egyik legjelentősebb kortárs magyar író. Publicista, Kossuth-díjas, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagjai közé tartozik.

Családja

Nagyapja Esterházy Móric gróf, 1917-ben Magyarország miniszterelnöke volt. Édesapja gróf Esterházy Mátyás (1919–1998), édesanyja Mányoki Irén Magdolna (1916–1980). Felesége: Reén Margit. Négy gyermek – Dóra, Marcell, Zsófia és Miklós – édesapja.

Tanulmányai

A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett. Eredetileg matematikusként végzett az ELTE-n 1974-ben; 1978 óta szabadfoglalkozású író.

Magyarországon több száz tanulmány, kritika jelent meg munkáiról; számos rangos irodalmi díjban részesült bel- és külföldön egyaránt. Regényeit és elbeszéléseit több mint húsz nyelvre fordították le, külföldön is széles körben elismerik.

2003. szeptember 8-án a Mindentudás Egyetemén tartott előadást A szavak csodálatos életéből címmel, amelynek bővített anyaga kötetben is megjelent.

Munkássága

Esterházy Péter a magyar posztmodern irodalom legjelentősebb alakja. Intertextualitás, idézetek, töredékesség valamint mozaikszerűség jellemző műveire. A történet helyett elsősorban a szöveg fontos és arra helyezi a hangsúlyt. Írásaiban rengeteg utalás található és fontos számára a német kultúra is.

Művei

· Fancsikó és Pinta: Írások egy darab madzagra fűzve (elbeszélések, 1976)

· Pápai vizeken ne kalózkodj (elbeszélések, 1977)

· Termelési-regény. Kisssregény (kisregény, 1979)

· Bevezetés a szépirodalomba

o Függő (1981)

o Ki szavatol a lady biztonságáért? (1982)

o Kis Magyar Pornográfia (1984)

o A szív segédigéi (1985)

o Bevezetés a szépirodalomba (1986)

· Daisy (1984; „Opera semiseria egy felvonásban”)

· Fuharosok (1983)

· Tizenhét hattyúk (1987) – Csokonai Lili álnéven

· A kitömött hattyú (1988; esszék)

· Biztos kaland (Czeizel Balázzsal közösen, 1989)

· Hrabal könyve (1990)

· Az elefántcsonttoronyból (1991; publicisztika)

· A halacska csodálatos élete (1991; publicisztika)

· Hahn-Hahn grófnő pillantása – lefelé a Dunán (1992)

· Élet és irodalom (Kertész Imre Jegyzőkönyv című művével) (1993)

· Amit a csokornyakkendő-ről tudni kell… (1993)

· A vajszínű árnyalat (fényképkönyv Szebeni Andrással közösen) (1993)

· Egy kékharisnya följegyzéseiből (1994; válogatott publicisztika)

· Búcsúszimfónia – A gabonakereskedő (1994; komédia három felvonásban)

· Egy nő (1995)

· Egy kék haris (1996; publicisztika)

· Irene Dische, Hans Magnus Enzensberger, Michael Sowa: Esterházy: Egy házy nyúl csodálatos élete (le-, át, szét-, összevissza fordította Esterházy Péter) (1996)

· Harmonia caelestis (2000)

· Javított kiadás (2002)

· A szabadság nehéz mámora (2003; válogatott esszék, cikkek)

· Utazás a tizenhatos mélyére (2006)

· Rubens és a nemeuklideszi asszonyok (2007; három dramolett)

· Semmi művészet (2008)

Kitüntetései

Tagság

  • Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (1993 óta)
  • Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung (Darmstadt)
  • Akademie der Künste (Berlin)
  • Académie Européenne des Sciences, des Arts et des Lettres

Művei az alábbi idegen nyelveken jelentek meg [szerkesztés]

  • angol, bolgár, cseh, dán, finn, francia, héber, holland, horvát, japán, lengyel, lett, német, norvég, olasz, orosz, portugál, román, spanyol, svéd, szerb, szlovák, szlovén, török.

Hivatkozások

Interjúk

Gergely Ágnes

Író,  költő,
Endrőd, 1933. október 5.

http://www.hunlit.hu/gergelyagnes

http://www.irodalmiakademia.hu/

  • József Attila-díj, 1977, 1987
  • Füst Milán-díj, 1994
  • Kortárs-díj, 1995
  • Getz-díj, 1996
  • Déry Tibor-jutalom, 1985, 1996
  • MTA Soros-ösztöndíj, 1988
  • Év Könyve-jutalom, 1988
  • Salvatore Quasimodo-emlékdíj, 1995
  • Széchenyi Akadémia tagja, 1998
  • Soros alkotói díj, 2000
  • Kossuth-díj, 2000
  • Artisjus Irodalmi Nagydíj, 2007

Spiró György

(Budapest, 1946. április 4.-) Kossuth-díjas magyar író, költő, irodalomtörténész és műfordító.

Életpályája

Az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanult magyar–orosz–szerbhorvát szakon 1965–70 között. 1970–71-ben a Magyar Rádió külpolitikaiújságíró-gyakornoka. Az Újságíró Főiskolán 1972-ben szerzett újságíró és szociológus diplomát. 1971-től 1978-ig a Corvina Kiadó idegennyelvű szerkesztője, majd 1978–81 között a Magyar Tudományos Akadémia Kelet-Európai Kutató Intézetének tudományos munkatársa

Spiró György 2005 nyarán

volt. Az ELTE Világirodalmi Tanszékén, majd 1992-től az Esztétika Tanszéken tanít. 1981-től az irodalomtudományok kandidátusa. A kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja 1986-tól 1992-ig. 1992–95 között a szolnoki Szigligeti Színházat igazgatta, majd 1990-től 1997-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1997-től habilitált docens. 1997 és 2000 között Széchenyi prof. ösztöndíjas. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar PEN Club tagja.

Főbb művei

* 1974 – Kerengő (regény)

  • 1977 – História (versek)
  • 1981 – Az Ikszek (regény)
  • 1981 – Miroslav Krleža (monográfia)
  • 1982 – A békecsászár (drámák: Hannibál; Balassi Menyhárt; Kőszegők; Káró király; A békecsászár)
  • 1985 – Magániktató (tanulmányok,drámák)
  • 1986 – A közép-kelet-európai dráma. A felvilágosodástól Wyspiański szintéziséig (tanulmányok)
  • 1987 – Álmodtam neked (elbeszélések)
  • 1987 – Csirkefej (drámák: Jeruzsálem pusztulása; Az imposztor; A kert; Esti műsor; Csirkefej)
  • 1990 – A Jövevény (regény)
  • 1992 – Kanásztánc (esszék, tévékritikák)
  • 1994 – T-boy (novellák)
  • 1997 – Mohózat (drámák: Ahogy tesszük; Legújabb Zrínyiász; Árpád-ház; Dobardan; Vircsaft; Kvartett)
  • 1997 – Shakespeare szerepösszevonása (tanulmány)
  • 1999 – Álmodtam neked (újabb novellákkal bővített kiadás)
  • 2001 – A jégmadár (regény)
  • 2002 – Honderű (drámák: Honderű, Fogadó a Nagy Kátyúhoz, Szappanopera, Elsötétítés)
  • 2003 – Három dráma (Az imposztor, Csirkefej, Kvartett)
  • 2003 – Koccanás (dráma)
  • 2005 – Fogság (regény, ISBN 9631424308) (lásd itt) (és itt)

Díjai

  • 1982 – József Attila-díj
  • 1987 – a Kritikusok Díja (a Csirkefej című drámájáért)
  • 1990 – Erzsébet-díj
  • 1993 – Déry Tibor-díj
  • 1994 – Madách Imre-díj
  • 1997 – Szép Ernő-jutalom
  • 1998 – A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj
  • 2002 – Szépírók Társaságának díja (A jégmadárért)
  • 2004 – Pro Urbe Budapest
  • 2004 – Szép Ernő-díj
  • 2004 – Dramaturgok díja (az Elsötétítés c. drámájáért)
  • 2004 – a Kritikusok díja (a Koccanásért)
  • 2005 – A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje – polgári tagozata kitüntetés: nemzetközileg is nagyra becsült regényírói, drámaírói és esszéírói munkásságáért
  • 2005 – Füst Milán-díj a Fogság című regényéért
  • 2006 – Kossuth-díj

Hivatkozások

Vámos Miklós

Az ELTE jogi karán tanult (1970-75). Az Objektív Filmstúdió dramaturgja (1975-92). Az Ab Ovo Kiadó ig.-ja (1992-95). az International Buda Stage művészeti vezetője (1997-2003). Tévéműsorok vezetője és készítője (1995– ) Filmforgatókönyvek szerzője (Pl. Csók, anyu). Könyvei 17 nyelven jelentek meg

Megjelent kötetek:

Előszó az ábécéhez (Magvető, novellák), 1972
Jelenleg tizenharmadik a listán (Magvető, novellák), 1973
Borgisz (Kozmosz, regény), 1975
Váltás (Magvető, novellék), 1977
Én és én (Magvető, novellafüzér), 1979
Valaki más (Magvető, válogatott novellák), 1981
Háromszoros Vivát (Szépirodalmi, színművek), 1981
Hanyatt homlok; Emily néni szakálla (Magvető, két kisregény), 1983
Zenga zének (Szépirodalmi, regény), 1983
Ki nem küldött tudósítónk jelenti (Magvető, publicisztikák), 1985
Szenvedélyes emberek (Szépirodalmi, kisregény és novellák), 1985
Félnóta (Magvető, regény), 1986
Teniszezz velem én sem tudok még (Magvető, komolytalan esszé), 1988
Jaj (Szépirodalmi, kisregény és színmű), 1988
A New York-Budapest metró (Ab Ovo, regény), 1993
Ha én Bródy volnék (Ab Ovo, áléletrajz), 1994

Anya csak egy van (Ab Ovo, regény), 1995
135 Lehetetlen történet (Ab Ovo, anekdoták), 1997
Bár (Ab Ovo, novellák), 1998
Apák könyve (Ab Ovo, regény), 2000
Sánta kutya (Ab Ovo, regény), 2003
Márkez meg én (Ab Ovo, regény helyett vallomás), 2004
Hogy volt (Ab Ovo, emlékek),2006
Utazások Erotikában [Ki a franc az a Goethe?] (Ab Ovo, regény), 2007


Író, beszélgető

Budapest, 1950. január 29.

honlap, wikipédia

· KISZ-díj, 1983

· József Attila-díj, 1984

· Fulbright-ösztöndíj, 1988–90

· MSZOSZ-díj, 1996

· Shell-Washington-díj, 1997

· Camera Hungaria, 2000

· Fitz József-díj, 2001

· Pro Cultura Urbis, 2002

· Kolumbusz-díj, 2003

· Bárka-díj, 2004

Balla Zsófia

Életrajz:

  • 1956-68 hegedűszakos diák a kolozsvári zeneiskolában
  • 1972 tanári diplomát kap a zeneakadémián
  • 1975 a Romániai Írószövetség tagja
  • 1972-85 a kolozsvári rádióstúdió magyar adásának zenei-irodalmi szerkesztője
  • 1978-82 Désen magyar népzenét és zenei írást–olvasást tanít
  • 1985-1990 az Előre című napilap agrár-ipari tudósítója
  • 1990-94 a Családi Tükör és A hét irodalmi szerkesztője
  • 1992 a Jelenkor szerkesztője
  • 1993 áttelepül Magyarországra – szabadúszó író, költő


Kötetek:

  • A dolgok emlékezete (versek) Kriterion, 1968.
  • Apokrif ének (versek) Kriterion, 1971.
  • Vízláng (versek) Kriterion, 1975.
  • Második személy (versek) Kriterion, 1980.
  • Kolozsvári táncok (versek) Kriterion, 1983.
  • Eleven tér (válogatott versek 1965-86) Magvető, 1991.
  • A páncél nyomai (versek) Kriterion, 1991.
  • Egy pohár fû (versek) Jelenkor, 1993.
  • Ahogyan élsz (válogatott és új versek) Jelenkor, 1995.
  • Triangulum avagy száz ördög közt három szentek (versek) Seneca, 1997.
  • Spirituoso (versek négy nyelven) Jelenkor, 1999.
  • A harmadik történet (versek) Jelenkor, 2002.

 Költő, író, esszéista

Kolozsvár, 1949. január 15.

http://www.jelenkor.com/Mag/Balla.htm  http://www.hunlit.hu/ballazsofia

· A Kolozsvári Írói Egyesület Díja, 1980

· A Román Írószövetség Díja, 1983, 1991

· Az Első Romániai. Könyvszalon Költészeti Díja, 1992

· Magyar Napló Díja, 1992

· Déry Tibor-jutalom, 1992.

· A Soros Alapítvány életműdíja, 1995

· A Hét nívódíja, 1994

· József Attila-díj, 1996

· DAAD-ösztöndíj, 1999

· Magyar Irodalmi Díj, Bodor Ádámmal közösen,  A börtön szaga c.könyvért, 2001

· Quasimodo-különdíj, 2002

· Palladium-díj, 2003

· Magyar Köztársaság Babérkoszorúja, 2008

Bächer Iván

1982-ben itt kaptam meg történelemtanári diplomámat.
1982-tôl 1990-ig a budai Móricz Zsigmond Gimnázium történelemtanáraként szolgáltam a magyar nevelés ügyét, azóta pedig a Népszabadság című napilap munkatársaként, illetve most már állandó szerzőjeként munkálkodom. Írásaim huszonöt éve jelennek meg különböző lapokban. Eddig tizenhárom könyvem jelent meg, jeleneteimet be-bemutatták színházak, iparkodásomat néhány civil kuratórium

és a hivatalosság kitűntetésekkel ismerte el.

Két egyfelvonásosomból Hortváth Tibor rendezésével,

Udvaros Dorottya, Töröcsik Mari és Mensáros László közreműködésével tévéjáték is készült, egyikbôl pedig a tévé zenés színházának keretében Láng István megzenésítésével Molnár György operafilmet rendezett.
Könyveim közül a Rötúr, a Kutya Mandovszky és a Haláltánc címû családtörténetek, illetve az Elindulni három nôvel,

a Hogyan kell a nőkkel bánni és A nagypapa hűlt helye,

A hatlábú és a Klétka című  tárcakötetek illetve regények érdemesek az említésre

Balázs Attila


 Író, drámaíró, műfordító, publicista, szerkesztő

Újvidék, 1955. nov. 5.

kortárs irodalmi adattár
JAK

· Sinkó Ervin-díj, legjobb vajdasági első regényért [Cuniculus], 1980

· Forum Kiadó regénypályázat I. díja, 1985

· Magyar Rádió Nívó- és hangjáték pályázat díjai, 1986, 1987, 1991, 1995, 2003

· Madách Imre-pályázat II. díja, 1992

· Az Év Könyve-díj, 1999

· Soros-ösztöndíj, 1999

· Pro Literatúra (kispróza kategóriában), 2007

Bán Zsófia
Díjak, ösztöndíjak, nemzetközi tevékenység:

MKOM kutató ösztöndíj, Universidade de Lisboa,1980
MTA tudományos ösztöndíj, 1985-1988
MKOM kutató ösztöndíj, University of Minnesota, Minneapolis, 1987-1988
Fulbright ösztöndíj, Rutgers Uni., New Brunswick, 1992-93
Kutató, English Dept., Rutgers Uni., New Brunswick, 1996
Kutató, J. F. Kennedy Institut, Freie Univ., Berlin, 1998
Vendégtanár, Lasalle Col. of the Arts, Singapore, 2001
Vendégtanár, CEU, Budapest, 2006

Balassa Péter-díj,2007

Könyvek:

Amerikáner, esszék (Magvetô 2000)
Esti iskola – olvasókönyv felnőtteknek, novellák (Kalligram, 2007)

 Író, esszéista, irodalomtörténész, kritikus

banzsofia.net
kalligram.com

http://das.elte.hu/core.html

www.mindentudas.hu/ban/index.html

Balassa Péter-díj,2007

József Attila-díj, 2008

Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Comments are closed.

Keresés

“A XX. SZÁZAD, AHONNAN ÉRKEZTÜNK, TÖBB ROSSZ EMBERT CSINÁLT, MINT AMENNYIT ELPUSZTÍTOTT. AHOGY ÉLTÜNK, MÁR NEM LEHET, AHOGY KELLENE, MÉG NEM TUDUNK.” (POLGÁR ERNŐ: AZ ISTENEK SZIGETE) KULTURÁLIS ÉS IRODALMI BLOG.

Archívum

Polgár Ernő a Facebook-on!