Kitaszítottak
POLGÁR ERNÕ
Kitaszítottak
- Kérem – hebegte az asszisztens -, az van ideírva a kartonra, hogy meg kell ismételni a vizsgálatot. A professzor úr majd… majd megmagyarázza.
- Megmagyarázza? Mit kell itt magyarázni? – füstölgött Adler.
A laborasszisztens felvette a telefonkagylót, és csak annyit mondott: – Profeszszor úr, kérem, Adler úr van itt… Igen, kérem… beküldöm.
A lány letette a kagylót és felállt. – Fáradjon be, kérem, a professzor úr várja önt! – és ajtót nyitott Adlernak. – Adler Richárd, professzor úr – jelentette be a pácienst, azzal átadta a karton és kiment.
- Üdvözlöm, Adler úr! Dr. Hetényi vagyok.
- Jó napot kívánok! – köszönt ijedten Adler. – Nem értem az egészet. Mi az, hogy meg kell ismételni a vizsgálatot? Ilyet még nem is hallottam.
- Végtelenül sajnálom, de nem sikerült a teszt.
- Nekem pedig, nincs több idõm! Holnap el kell utaznom.
- Nem kell várnia. Nyugodjon meg! Azonnal elvégzem a vizsgálatot. Tegye szabaddá a bal karját!
- Megint vért vesz? – kérdezte Adler.
- Elõbb kontrasztanyagot fecskendezek be. Nem fog fájni – mondta a profeszszor, és beadta az injekciót. Majd leült az íróasztalához. – Úgy látom, hogy nincs pontosan kitöltve a kartonja. Válaszolna néhány kérdésemre? Úgyis várnunk kell most néhány percet… Hány éves?
- Harmincnyolc.
- Nõs?
- Nem.
- Élnek a szülei?
- Nem, már meghaltak.
- Barátnõje van?
- Van… illetve, most éppen nincs.
- Nem értem.
- Én pedig, az ön kérdéseit nem értem.
- Nézze, szeretném, ha õszintén válaszolna…
- Semmi köze a magánéletemhez.
- Fontos lenne, hogy válaszoljon.
- Rendben. A barátnõm, Zsuzsa, börtönben van.
- Miért?
Adler sóhajtott, és a professzor szemébe nézett.
- Miért, mondja meg, hogy miért? – kérdezte még egyszer az orvos.
- Egy éve történt. Rájöttem, hogy Zsuzsa kábszerezik. Egyre jobban leépült. Iszonyúan nézett ki. Akkor elhatároztam, hogy véget vetek az egésznek. Meglestem az utcán, amikor éppen füvet vásárolt. Kiugrottam a kocsiból, elkaptam a fickót, és félholtra vertem. A rendõrök szedték ki a kezem közül.
- Ezért került börtönbe a barátnõje?
- Nem. Engem ítéltek el súlyos testi sértésért nyolc hónapra, de az ítéletet egy évre felfüggesztették, mert segítségemmel egy komoly kábítószermaffiát kaptak el.
- És Zsuzsa?
- Õt én juttattam börtönbe.
- Hogyan?
- Most meséltem el!
A professzor értetlenül nézett Adlerra.
- Elvették tõle azt, ami számára a legfontosabb volt – folytatta Adler. – Azt hittem, ha nem jut narkóhoz, le fog szokni róla. Tévedtem. Amikor már nem bírta kábítószer nélkül, betört az elsõ gyógyszertárba.
- Értem – sajnálkozott a professzor. – Mi a foglalkozása?
- Prostituált. A narkósok napi kétszáz eurót költenek, azt pedig elõ is kell teremteni.
- Én magára gondoltam.
- Tengerész vagyok. Elsõ tiszt.
- Hol dolgozik?
- Munkanélküli vagyok. A verekedés után elvesztettem az állásomat is.
- Nem akarják visszavenni?
- Az volt a baj, hogy visszavettek.
- Nem értem…
- Három héttel ezelõtt behivatott a tulajdonos, és egy szerzõdést nyomott a kezembe. Ötezer euró elõleg. Egy év után úgy éreztem, megint ember vagyok, újra valaki. És egy év után megint elindultam az éjszakába, végigjártam a bárokat, kocsmákat. Két nõvel tértem haza, késõ éjszaka. Reggel, amikor felébredtem, a kurvák már nem voltak a lakásban. Kimentem a fürdõszobába, s akkor vettem észre, mit írtak rúzzsal a tükörbe: Welcome to Aids-land! Tud angolul?
- Igen. Üdvözöljük AIDS-országban.
- Dühömben darabokra törtem mindent a fürdõszobában. Percekig teljesen magamon kívül voltam… – Adler felállt, de úgy érezte, hogy nem bírják el a lábai. Kábult volt a feje, elhagyták a végtagjai. – Rosszul érzem magam, professzor úr…
- Már hat a nyugtató.
- Mirõl beszél?
- Nyugtatót adtam be magának.
- Azt mondta, hogy vizsgálni fog.
- Nézze… a teszt sikerült. Magát AIDS-szel fertõzték.
Adler ráborult az asztalra. Magánkívül volt.
- Gyilkosok! Rohadt ribancok! – hörögte kétségbeesetten.
- Hogy érti azt, hogy gyilkosok?
- Odaírták még azt is a tükörre, hogy Zsuzsi üzlettársai. Így álltak bosszút rajtam.
- Azonnal felhívom a rendõrséget.
- Azt nem! Eleget jártam oda, meg a bíróságokra. A narkósok mégis szabadon mászkálnak az utcán. Zsuzsit én küldtem a rács mögé. És már soha nem is lesz belõle ember. Én pedig majd szétrohadok. De talán így igazságos. Most kvittek vagyunk.
- Az AIDS-vírus különleges mikroba, fertõzés után a szervezet genetikai rendszerébe épül be, s nem azonnal és nem mindenkinél aktivizálódik – kezdte magyarázni a professzor. – Lehet, hogy évek múlva, lehet, hogy semmikor…
- Elmegyek – pattant fel hirtelen Adler.
- Hajózzon be nyugodtan! Egészséges életmód mellett meghosszabbíthatja az életét.
Adler kilépett az ajtón.
- Ne hívjunk egy taxit? – szólt utána a professzor, de Adler nem válaszolt.
Úgy tántorgott ki az intézetbõl, mintha ivott volna. Megkereste autóját, beült, hogy hazamenjen. De olyan kábult volt, hogy forgott vele a világ. Elõvett egy üveg vodkát a hûtõládából, és nagyokat kortyolt belõle, amitõl még rosszabbul lett. Émelygés fogta el, s mire kiugrott a kocsiból, már össze is hányt mindent. Kivette a kulcsot, becsapta az ajtót és elindult gyalog, kezében a vodkásüveggel. Útközben többször is ivott belõle. Néhány utcasarkot hagyott maga után, amikor már nem bírta tovább: összecsuklott az aszfalton. A járókelõk megvetõ pillantásokat mérve rá undorodva kerülték ki.
Egy csöves telepedett mellé. Ápolatlan teste, mocskos ruhája olyan bûzt árasztott, hogy Adler fanyalogva fordult el tõle.
- Adjál piát! -mondta a csöves.
- Igyál – nyújtotta oda Adler az üveget.
- Ez jó. Honnan szerezted?
- Vért adtam.
- Ilyen jól fizetik? Ha nem zavarnak el innen a zsaruk, akár meg is ihatjuk itt.
- Meg – felelte Adler.
- Te hová mész innen? – kérdezte a csöves.
- Beülök a kocsiba, és nekihajtok egy fának.
- Nem tudod kidönteni, de te megdöglesz.
- Jobb most, mint pár év múlva.
- Pár év? Ne röhögtess! Pár év egy örökkévalóság! Tudod, milyen hosszú egy óra, egy nap? Ha most szerencsénk van, egy órát is fekhetünk. Ha elzavarnak a rendõrök, újra elindulhatunk, hogy valahol máshol legyünk. Egy órát, két órát… Ha már nem bírod, betörhetsz egy kirakatot, s ha már arra sincs erõd, egyszerûen leköpsz egy zsarut, és kész. Akkor azonnal bevisznek. Bent jó meleg van. Igaz, hogy összevernek, de enni adnak, és alhatsz is. Ágyad egyébként nincs, a nõkrõl meg már nem jut eszedbe semmi. Elrohadsz a piszokban, patkány vagy. Mindenki undorodik tõled, mindenki üldöz…
Adler húzott még egyet a vodkából és felállt.
- Elmész? – kérdezte a csöves.
- El.
- Neki a fának?
- Nem – mondta Adler, és odadobta neki a slusszkulcsot. – Neked adom a kocsit. Itt áll az Andrássy út elején. Fehér Volkswagen Golf. Ellakhatsz benne évekig. Csak ki kell takarítanod. Kicsit összerondítottam.
- Loptad?
- Igen. Itt a forgalmija is. Bizonyos Adler Richárdé a kocsi.
- Tuti, hogy már keresi a rendõrség.
- Nem. A fickó tengerész. Évekre behajózott. Meglehet, már nem is jön haza többé – mondta Adler, és elindult a taxiállomás felé.
Éppen egy Mercedesbe szállt be, amikor a csöves utána kiáltott:
- Te hol fogsz aludni?
- Szereztem magamnak egy hajót! – felelte Adler, és becsapta a taxi ajtaját. Az ablakból még látta, hogy a rendõrök elzavarják az utcáról a csövest.
Az pedig fölvette a vodkásüveget, és kezében a kocsi kulcsával elindult a Volkswagen felé.