(Margitsziget)

Állva a tábla alatt középiskolai biológiatanárom, dr. Rékási József jut eszembe, aki oly sokszor emlegette a híres botanikust.

Soó Rezső Kossuth-díjas tudós Székelyudvarhelyen született 1903. augusztus 1-én és Budapesten 1980. február 10-én halt meg.

1940-44 között a kolozsvári egyetemen a növényrendszertani tanszéket, a Botanikus Kertet és az Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytárát vezette. A debreceni tudományegyetem növénytani tanszékének vezetőjeként megalapította és vezette a debreceni cönológiai és ökológiai iskolát, mely a magyarországi növényföldrajz és fejlődéstörténet tekintetében kiemelkedő volt.

A kolozsvári Piarista Gimnáziumban tanult, majd Eötvös-kollégistaként a budapesti Tudományegyetem hallgatója volt. 1925-ben kitűnő eredménnyel tette le tanári szakvizsgáját és doktorált. Értekezésében rámutatott a fajkeletkezésben a növénytársulások szelekciós szerepére. 1925-től 1927-ig a berlini Collegium Hungaricum tagjaként Berlin–Dahlemben dolgozott a világ akkori első számú növényrendszertani műhelyében. Itt az orchideakutatás legnagyobb szaktekintélyeitől tanult, majd Kellerrel közösen megírták Európa orchideáinak rendszertani monográfiáját (Berlin, 1930–1940).

A kötet alapmű. 1927-ben jelent meg Kolozsvár geobotanikai monográfiája, mely a Kárpát-medence területéről az első nagyszabású munka.

1927 és 1929 között a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet adjunktusa volt. Elindította Magyarország növénytársulásainak rendszeres kutatását, s Magyarországon először végzett mikroklíma méréseket. 1929 végén nyilvános rendkívüli tanárként elnyerte a debreceni egyetem növénytani tanszékének vezetését. Megszervezte az egyetemi növénytani intézetet és létrehozta a botanikus kertet. Intézete világhírű cönológiai iskolává vált, ahonnan tehetséges geobotanikusok generációi kerültek ki keze alól.  Útjára indította az első magyar ökológiai folyóiratot, az Acta Geobotanica Hungarica-t. 1940 őszétől a kolozsvári egyetem növényrendszertani tanszékének vezetője volt, a botanikus kert és az Erdélyi Múzeum növénytárának igazgatója. 1945-ben visszatért Debrecenbe, és újra átvette régi intézetét. 1947-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező-, 1951-től rendes tagja volt.

Kiemelkedő munkái:

Növényföldrajz (1945)

A magyar növényvilág kézikönyve (1951) és a Fejlődéstörténeti növényrendszertan (1953).

1955-ben a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem növényrendszertani és növényföldrajzi tanszékének vezetője lett, s az egyetemi botanikus kert igazgatójává nevezték ki. 1969-ben nyugdíjba ment, s idejét élete fő művének, a Magyar flóra- és vegetáció rendszertani, növényföldrajzi kézikönyve (1964–80) című hatkötetes hatalmas munkának szentelte.

Általános műveltsége, a művészetekhez való vonzódása miatt közéleti aktivitása is jelentős volt. A debreceni Ady Társaság elnöke, a falukutató mozgalom lelkes támogatója, a kisgrafikának nemcsak nemzetközi hírű gyűjtője, s értő műkritikus volt.

Több mint 660 publikációt, köztük 30 könyvet írt.

Művei:

Jávorka Sándor: A magyar növényvilág kézikönyve Soó, Rezső. I-II. Akadémiai Kiadó, Budapest, (1951).

Növényföldrajz. Egyetemi tankönyv Soó, Rezső. Tankönyvkiadó, Budapest, (1963).

Kárpáti Zoltán: Növényhatározó II. Magyar Flóra: Harasztok – virágos növények Soó, Rezső. Tankönyvkiadó, Budapest, (1968).

A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve Soó, Rezső. I-VII. Akadémiai Kiadó, Budapest, (1964-1985).

Tags: nagyjaink