KOROK – EMBEREK (XVII.)

KOROK – EMBEREK (XVII.)

Az új emberré válás

Az éles napfény áthatol a mély vízen és az ablakon. Pápua-Új-Guinea partjaihoz érkeztünk. Tengeren, folyón és szárazföldön utazó turista a pápuák földjén érintetlen törzsi világba érkezik.

Méteres nagyságú képmástálat készít a rekonstruátor. Emberi képmások faragványai toldják meg a kenu formájú tárolóedényt, melyet rituális célokra készített vörös festék keverésére használnak.

A múltkereső fáradhatatlanul dolgozik. Energiaforrásai kiapadhatatlanok.  A vízbontással nyert hidrogén robbanásai által nyert energia megszűnése esetén azonnal megállna, s törlődne benne minden tárolt információ. De az agyhalál is visszafordíthatatlan.

A korlátlan mennyiségű hidrogénenergia az emberiség újjáteremtője lesz. A tengerjog érvényben marad, a néhány száz kilométer széles part menti felségterületen kívül a világ tengerei mindenki számára azonos haszonélvezeti jogot biztosítanak. Nemzetek lobogói alatt működő bázisokon a vízből nyert hidrogén kitermelése újra egyenlő esélyt az embernek. Afrikai, indiai, ázsiai, dél-amerikai fejlődő országok és az elmaradott régiók, az addig energiamonopólium miatt előnyöket élvezett országok mellé fel tudnak zárkózni. S megteremtődik a lehetőség az emberré válás megrekedt folyamat után az új emberré válás elindulására. A IV. évezredben. Az új gondolkodás lényeges eleme lesz, hogy az ember nem veszi el a másét, ha neki is van bőven. A genetikai torzulás, mely az emberre addig jellemző volt: átöröklések hosszú folyamában tűnik el. A terheltségeket, betegségeket hordozó gének sorsára jut: generációk múltán eltűnik, vagy hordozói kihalnak. A folyamatot a génsebészet tudja gyorsítani.

De térjünk vissza a múltba!

- Egy reggelen felébredtem, s úgy találtam, hogy híres vagyok – mondja

Byron, a költő.

A megelevenedő ókori római birodalom idejében Julius Caesar is szólhatott volna így: ám ő egy reggelen fölébredve azt érezhette, hogy meg fogják ölni. Az emberi teljesítmények lerombolhatatlan fellegvárához számtalan örök éltető építőkövet hozzátéve – a rómaiak hódításokkal szerzett birodalma is felbomlott. Embert keresztre feszíthettek, egymással végeztethették ki a foglyul ejtett embereket: napjaik akkor is, emiatt is, meg voltak számlálva. Az idő számukra lassan ketyegett, későn vették észre a múlásban végzetüket. Kíméletlenül pereg a történelem számlálója: gigantikus épületeiket lassan eltemeti a por, a romokon valami más, nem biztos, hogy új születik. Szellemük,

Műveik viszont biztosan örök életűek maradnak, mint egyiptomi, mezopotámiai, perzsa, kínai, babilóniai, görög elődeiké.

Pápua földi tartózkodásom közben honvágy gyötört. A hazai hajnalok friss szele mintha hívott volna.