ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓ
A KÖNYV UTÓÉLETE
MEGHÍVÓ
A
SZÉPÍRÓK TÁRSASÁGA
és a
NAGYKANIZSAI ZSIDÓ HITKÖZSÉG
IRODALMI RENDEZVÉNYE
2010. március 14. 16 óra
ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓ
MŰVEIBŐL FELOLVAS ÉS DEDIKÁL
POLGÁR ERNŐ
MODERÁTOR:
LÉVAI IBOLYA
ZSIDÓ HITKÖZSÉG
NAGYKANIZSA, Főút 6.
Az interaktiv irodalmi rendezvényen elhangzik a szerző Soát felkavaróan bemutató Clotilde Szalon kurvái és a Rózsa lányok c. egyfelvonásos (olvasható a www.zsido.com honlapon) majd felolvasásra kerül az alábbi elbeszélés:
POLGÁR ERNŐ
A bácsikám (részlet)
Amikor bácsikámmal, nagyanyám öccsével, először találkoztam, termetének láttán különös félelem fogott el. Viselkedése pedig nőkéhez hasonlított. Olyan mellényekben járt, mint a korosodó asszonyok. Főzéshez piszkos, zsíros köpenyt vett fel. Lábszárig érő alsóneműjéből kilátszó kövér, szőrtelen lába gusztustalan látványt nyújtott. Húsz éve költözött a galántai járásból Vácra, de még mindig a felvidéki magyart beszélte. Álmában folyt a nyál a szájából, és csikorgatta a fogait. Szokásai nevetségessé tették. A görögdinnyét egészen a héjáig kikaparta. Dagadt ujjaival csipkedte meg arcunkat, fokhagymától bűzlő szájával puszilgatott bennünket. Nem féltünk tőle, de nyálas csókjait gyorsan letöröltük arcunkról.
– Micsoda alak! – mondogattuk.
Bácsikám csak sóhajtozott, nem tudta, mit csináljon. Rázta a fejét és elkullogott.
– Boruch haSém! – mormolta.
Bosszúból gyakran kötöttünk farkat a hátára, vagy bottal leütöttük fejéről elsárgult kalapját.
– Most elégedettek vagytok? – emelte fel mérgesen a kezét, mintha meg akart volna ütni minket. Nem vettük komolyan, nevetve elszaladtunk.
A családban mindig lenézték őt. Semmirekellő, mihaszna alaknak tartották. Amikor vendégek érkeztek, nem is jelenhetett meg közöttük. Ritkán étkezett velünk, tányérjából leginkább csak maradékokat falt egyedül a konyhában.
Néhány dologban viszont nagyon is tehetséges volt. A kisebb betegségeket ő tudta a legjobban meggyógyítani. Több ősi gyógymódot ismert, és a betegeket teljes odaadással ápolta. Finom ételeket is tudott főzni. Ragadós rizzsel kevert húsos gombócot, halhús és szalonna keverékéből húsos süteményt, s különböző levesféléket, ínyencfalatokat, melyeknek nevét sem tudom már. Valamennyit régi-régi receptek alapján készítette. Ezek az ételek ma már díszebédeken, ünnepi vacsorákon sem nagyon fordulnak elő.
Amikor vendégeink vannak, még ma is eszembe jut, hogy amikor a vendégek a főztjét dicsérték, arcára milyen boldog mosoly ült. Szemében elégedettség csillogott, s olyan zavarba jött, hogy azt sem tudta, hova tegye a kezeit. Csak állt és dadogott értelmetlenül.
Babonás volt egy kicsit. Kártyajáték előtt mindig élére állította a fejpárnáját. Ha észrevette, hogy eldugtuk a párnát, éktelen dühbe gurult, és napokig nem felejtette el, nem úgy, mint máskor, amikor csak tréfálkoztunk vele. Hosszú idő telt el, mire újra szóba állt velünk. Ha nem otthon kártyázott, mindig kis pénzben játszott. Mi nem szerettünk vele kártyázni, mert nagyon lassan rakta le a lapokat, nem győztük kivárni. Ha kimaradt a játékból, a hátunk mögé állt, figyelte a lapjárást, arcáról le lehetett olvasni haragját, aggodalmát, várakozását. Az is előfordult, hogy nem tudott uralkodni magán és felkiáltott: – Most kéne egy jó lap! De nem ez!
Senki sem figyelt rá. Kis időre elcsendesedett, de azután újra gesztikulálni kezdett és megszólalt. A vesztes játékos türelmetlenül mordult rá: – Te kártyázol vagy én? Ha akarsz játszani, átadom a helyem!
– Nem szólok bele többet, nem szólok egy szót sem – mentegetőzött. – De tudjátok, hogy van ez. Aki nézi, beleéli magát, és akaratlanul is belekotyog.
Egyszer a hátsó udvaron tücsköt keresgéltem, ő egyszer csak halkan a fülembe súgta: – Ma este színházba viszlek. – Bajusza, mint egy szúrós kefe, súrolta a fülemet.
Nem hittem neki, meg is kérdeztem: – Nem csapsz be, bácsikám?
Közelebb lépett hozzám, körülnézett, pedig tudta, hogy rajtunk kívül ott nincs senki, és suttogva válaszolta: – Biztosan nem csaplak be. Ma rossz lapjárás mellett is nyolcvan forintot nyertem. Szerencsés volt a kezem. Nem csoda! Tegnap este szarról álmodtam. Ha szarról álmodom, mindig nyerek.
(Folytatása EZREDVÉG 2010. JANUÁRI SZÁM ONLINE: www.ezredveg.hu )