NYÚZSÉLANDI SÉTÁK IN MEMORIAM HEGEDŰS GYULA
(Hegedűs Gyula u. 2.)
Hegedűs Gyula színművész – eredeti nevén Heckmann – Kéty községben született 1870. február 3-án és Budapesten halt meg 1931. szeptember 21-én.
Amikor a színpadok ünnepelt szereplője volt, „a pillanatok művésze”, a nagy alakításokat még nem rögzítették. Korabeli kritikák, fényképek, s Újlipótvárosban a róla elnevezett utca idézi fel alakját.
1899-ben lépett színpadra Tolnaapátiban Keresztély Jánosné vándor daltársulatánál. S még ebben az évben Paulay Ede felvette a színitanodába, tanára Újházi Ede volt. Vidéki szereplések után 1896-ig – rövid megszakításokkal – a Vígszínház tagja volt. A naturalista színjátszás jelentős alakja volt. Színészi habitusát vígszínházi stílusnak is nevezték. Hegedűs színészi játéka a Vígszínház stílusának meghatározója volt. Kritikusai feljegyezték, köztük Bárdi Ödön, hogy Hegedűs természetes, tiszta beszéde, egyszerű, életszerű játéka minden szerepkörben, még operettben is magával ragadta nézőit. Szerepeit gondosan építette fel, figuráit hiteles, realista eszközökkel formálta meg. Legjobb alakításait a kortárs magyar írók, így Molnár Ferenc darabjaiban nyújtotta: Az ördög, Liliom, Játék a kastélyban. Emlékezetes alakításai voltak: Tokamero (Lengyel Menyhért: Tájfun), Pál (Herczeg Ferenc: Kék róka), Tokameró (Lengyel Menyhért: Tájfun)
Játszott A tánc c. első magyar filmben, A munkászubbony (1914) c. némafilmben és a Zoárd mester (1917) c. némafilmben.