HÁGÁR ÉS IZMAEL – VESZTESEK? GYŐZTESEK? (AZ ISZLÁM VILÁG TITKAI) IV.
5.
Öböl-államok
(Bahrein, Katar, Emírségek)
Akik nem hisznek az Ő Urukban, azoknak a cselekedetei a hamuhoz hasonlók, amelyre egy viharos napon hevesen zúdul a szél. Egykor nem lesz semmi hatalmuk semmi fölött, amit az evilágon szereztek. Ez a messze bolyongó tévelygés. (14:18)
*
Az Arab (Perzsa)-öbölben 1971-ben, legkésőbb az arab világban, elnyerte függetlenségét három kicsi és gazdag állam, a harminchárom szigetből álló Bahrein, az öbölbe 200 km hosszan benyúló félszigeten Katar, és a hét várost és környékét magába foglaló (Egyesült Arab) Emírségek.
Mindhárom jelenlegi kis állam brit gyarmat volt, nem is ok nélkül: a természet ugyanis e térségben bőven elhelyezte kincseit. Bahrein területén már asszír és babiloni civilizáció megtelepedett, meghódította Nagy Sándor, később a perzsa Szasszanidák csatolják birodalmukhoz. Európai kereskedők már a XVI. században megismerték a bahreini igazgyöngyöt: érkeztek is a hódítók: portugálok, ismét a perzsák, angolok. Hetven évvel ezelőtt találtak kőolajat, és három év múlva már működött az első finomító.
A forró sivatagi homokkal borított Katar félszigetének lakói közül számosan nem a békés kereskedelemben, hanem a kalózkodásban jeleskedtek, a XIX. században ötven évig háborítatlanul fosztogatták a hajókat. A gyöngyhalászat idején, négy-öt hónapon át szigorú rendben zajlott az élet: mindenki víz alá merült, a gyöngyöket európai és indiai piacokon értékesítették. A rabszolga-kereskedelem is virágzott: a gyöngyhalász rabszolga napi betevőért merült a víz alá, s a tulajdonos adta el a felhozott kincset. A japán szintetikus gyöngy megjelenése a piacon e virágzó üzletágat tizedére csökkentette.
Allah elvesz valamit, ad helyette mást – fogalmazhatunk szabadon. Itt, most, kőolajat.
S elkezdődik az olajtermelés.
Az Egyesült Arab Amírségek korábbi kis városállamai valójában kereskedővárosok voltak, történelmük folyamán sok esetben rablóvárak: kalózvárosok. Ugyanakkor a gyöngyhalászat központjai. A japánok által tenyészett gyöngy piacra kerülésével a gyöngyhalászatból eredt kivételes helyzet megváltozott. Az olaj azonban átalakította a beduinok életét, a térség arculatát, ahol már mezopotámiai, sumér és babiloni, görög és perzsa civilizáció működött.
A Kalózpartból a mai Emirátusok huszonöt évet is alig átívelő fejlődése valóságos gazdasági csoda.
A származásukra oly büszke beduinok közül mondta az Emírségekből üzleti útra Iránba érkezett üzletember a teheráni Hotel Omid pazar szállodájának halljában, kötetlen csevegés közben: „Ti emberek! Férfitől és nőtől teremtettünk benneteket és törzsszövetségekké és törzsekké tettünk benneteket, hogy leszármazásotok alapján ismerjétek meg egymást! Allah előtt azonban az a legnemesebb közületek, aki a legistenfélőbb, Allah mindent tud, és mindről tudomása van.” (49:13)
6.
Omán
A rossz szó pedig hasonlatos a rossz fához, amely a gyökereitől megfosztva áll a föld fölött, minden szilárdság nélkül. (14:26)
*
Ha időben százötven évet pergetünk visszafelé, láthatjuk a nyüzsgő forgatagot, a sok száz arab hajót, amelyek az ománi kikötőkből futnak ki Indiába, Zanzibárba, selymet, szőnyeget, bőröket, datolyát, kávét, üvegárut, tömjént szállítva. Visszafelé elefántcsontot, opált, szegfűszeget és rabszolgákat hoztak.
A még régebbi időkbe érkezvén látható, hogy a mai Omán térsége jól megközelíthető volt Sumer és Akkád kikötőiből. Uruk és Eridu városállamokból karavánút vezetett az öböl könnyen járható partvidékére: a rézbányákhoz. Sumer forrás említi is, hogy e helyről érkezett számukra a réz.
Szenzációnak számított a hír 1992-ben, hogy a régészek a korábbi ománi fővárostól, Szalálahtól északra megtalálták a Ménész fáraó korától létező, ötezer éves város: Iram maradványait. A Tömjén-ország központja volt ez a város. A tömjénút innen vezetett a mai Mekka, Medina városain át a tengerpartig, a Vörös-tenger túlsó partjától pedig az óegyiptomi déli fővárosig, Thébáig, majd az északi fővárosig, Memphiszig.
A tömjén, s az illatok, a nők és az imádságok a Próféta szerint a férfiak életében a három legfontosabb dolog. A Próféta sorrendbe állította illatait: első volt a mirtusz, majd a viola és a rózsa következett. Mohamed előtti évezredek arabjai, az egyiptomiak és sok más kultúra követői azonban a tömjént tekintették első számú illatosító anyagnak, mely a vallási élet meghatározó részévé vált.
Az imádság fontosságáról ez a könyv is szeretne képet alkotni.
A nők szerepéről a Próféta életében a kinyilatkoztatás rendelkezik: négy feleséget engedélyez az igazhívőnek, ha eltartani tudja őket, és a feleségek kívánságának megfelelően tudja „kertecskéit művelni”.
Luther, ha ma élne, ő is Rushdie sorsára jutna? Lesújtó véleményében írta: „a muszlimok kövér és mocskos disznók, akik azt sem tudják miért élnek, sem azt, miben hisznek,”
Luthert lényeglátó képessége vélhetően teljesen elhagyta. (Egy marokkói beszélgetőtársam viszont úgy vélekedett, hogy a katolikus egyházat elhagyó, és házasságot kötő Luthernek egy feleség is sok lehetett).
Mohamed Próféta első feleségével, Khadidzsával monogám házasságban élt, későbbi feleségei sokkal fiatalabbak voltak nála. A Próféta talán legnagyobb ellensége, egyik apósa a tizennegyedik feleségét „fogyasztó” Mohamedet megállíthatatlan „vad csődörhöz” hasonlította.
Luther vajon e forrásból indult el?
Az olajkitermelésnek köszönhetően fejlődésnek indult Omán 1970-ben nyerte el a függetlenségét.
Az egyiptomi Luxor ódon templomfalainak árnyékában üldögélve beszélgettem egy ománi mérnökhallgatóval. Hazája múltjának és hagyományainak áttekintése során megemlítette, hogy gyermekkorának szép emlékei között őrzi az állatáldozatok bemutatását: „Az áldozati tevéket Allah áldozati jelei közé jelöltük ki nektek. Javatokra válnak. Említsétek meg Allah nevét fölöttük, amikor levágásra készen sorban állnak! És amikor holtan ledőlnek, egyetek belőlük, és adjatok enni annak, aki alázatosan kér, s annak, aki bár szegény, nem kér! Ekképpen rendeltük azokat a szolgálatotokra. Talán hálásak lesztek. / Sem a húsuk, sem a vérük nem jut el Allahhoz, ám a tőletek jövő istenfélelem eljut hozzá. Ekképpen rendeltük azokat a szolgálatotokra, hogy hirdessétek Allah nagyságát, azért, hogy az igaz útra vezérelt benneteket. Hirdess örömhírt a jóravalóknak!” (22:36-37)
7.
Termékeny Félhold
(a mai Irak, Szíria, Libanon, Jordánia, Palesztina, Izrael földje)
Mondd a szolgáimnak, akik hisznek: végezzék el az istentiszteletet, adjanak hozzájárulást – titokban vagy nyíltan – abból, amivel gondoskodtunk róluk, mielőtt fölvirrad az a nap, amikor nem lesz üzérkedés, sem barátság.
*
A térségben öt-hatezer évvel ezelőtt már kultúrállamokat hozott létre a sumer nép, a Tigris és Eufrátesz között elterülő „folyamközben” civilizációjuk központjai városállamok voltak, melyek dombokra épültek, és fallal vették körül őket. A legdélebbi város Eridu volt a tengerparton, innen néhány km távolságra az Eufrátesz bal partján az Öbölnél épült fel Úr, s ugyancsak a bal parton épült fel Gilgames városa Uruk. Ékírásos agyagtáblák megfejtése alapján tudjuk, hogy a sumer kori mezopotámiai (folyamközi) civilizáció vetélkedik az egyiptomiéval. Megtalálták a sumer Pitagorasz-tételt, mely másfél ezer évvel korábban keletkezett a görögnél. Találtak orvosi szövegeket, gyógyszerjegyzéket, irodalmi szövegeket… egy szinte elképzelhetetlennek vélhető magasan fejlett kultúra bizonyítékait.
És Aszklepiosz működése előtt másfél ezer évvel korábban a sumer orvoslás és gyógyszerészet jelképe a botra tekeredő kígyó volt.
A sumer városok mellett kialakultak a sémi városok is. A sémi történelem első uralkodója Sarrukinu volt – a név a sémi keleti ágának, az akkádnak nyelvén „igazi királyt” jelent. Ő egyesíti Sumert és Akkádot.
A babiloni lett a sumer-akkádcivilizáció folytatója. Legnagyobb uralkodójuk Hammurápi (Hamurabbi) alkotja meg a világtörténelem első törvénykönyvét. Ninive, Mari, Sumer, Akkád, a Tigris völgye, az Eufrátesz völgye jelöli ki e hatalmas birodalom határait, ahol a babiloni dinasztia tizenegy királya háromszáz évig uralkodik.
Valamennyien ismerjük a „szemet, szemért, fogat fogért” – a ius talionis elve – s ez is babiloni örökségünk.
Az asszír birodalom évszázadai következnek, e változatos és sok szálból szőtt történelem állandó tényezője, hogy az akkád nyelvet használják.
A szemiták birodalmát Perzsia dönti meg, s létrejön az Achaimenidák állama. Még Gilgames hagyta örökül bölcsességét: „Ha elmégy és elveszed az ellenség földjét, eljön az ellenség és elveszi a te földedet.” Kürosz, Kambüszész, Dareiosz és a perzsa uralkodók is elmentek, elvették mások földjeit, övékét pedig Nagy Sándor szerzi meg. Alexandrosz halála után Mezopotámia a Szeleukidák államához tartozik (Szeleukosz Nikátor Nagy Sándor hadvezére volt).
Fönícia, Szíria, Palesztina történelme sokszor összekapcsolódik. Fönícia soha nem volt egységes állam, a városállamok együttese alkotta a Palesztína és Szíria egy részét is magába foglaló „birodalmat”. Az Orontész folyó torkolatától délre fekvő Ugaritból való az ugariti alfabetikus írás. A görög ábécé, a lelőhelyéről sínainak nevezett, az ősi egyiptomi 24 mássalhangzós írás alapjaiból kiinduló, Fönícia déli területein továbbfejlesztett írásból alakult ki. Türosz, Szidon, Büblosz jelentős föníciai városállamok voltak, kereskedelmi kapcsolatban Egyiptommal, a kikötőkben gályák (e szó föníciai jelentése: hajó), melyek jelképezik azt is, hogy ők az ókori világ kiváló hajósai voltak, és kíméletlen rabszolga-kereskedők. I.e. 814-ben alapították Karthágót, és a Földközi-tenger medencéjének uraivá váltak.
Palesztinában egyiptomi források szerint a III. évezredtől szemiták éltek, az egyiptomi Közép-birodalom fáraói többször le is igázták őket. A XI. század végén Saul alakítja meg az izreali királyságot, Dávid Hebron központtal a júdai királyságot, majd a két királyság egyesítése után Palesztina nagy része hatalma alá kerül, s Jeruzsálem lesz a fővárosa. Dávid fia, Salamon uralkodása a királyság virágzásának korszaka, Salamon halála után a birodalom két részre szakad, s az északi és a déli királyság is elveszti függetlenségét.
A judaizmus vallása azonban túlél minden megpróbáltatást.
Szíria területén már az i.e. III. évezredben olyan civilizáció alakult ki, mint az eblai, melynek nyelve a sok ezer kiásott táblára írott szöveg alapján a legrégebbi vagy az akkáddal azonos korú sémi nyelv. Ebla város, később a mai Aleppó helyén Halpa város, s az ősi Damaszkusz kialakulása jelzik a térség civilizációinak fokát. A nyelv arameizálódott (e sémi nyelvnek egyenes folytatása a mai szír, de ide tartozik a nabateus állam – a mai jordániai Petra – nyelve is).
A szeleukidák hellenisztikus államát a párthus birodalom követi aztán római provinciák alakulnak ki, a kilenc egykori perzsa satrapiát Róma örököse Bizánc nem tudja mind elfoglalni, az majd a perzsa Szasszanida Birodalom alapítójának sikerül.
A Próféta halála után Abu Bakr kalifa első teendője, hogy az iszlám védelmében fellépjen. Omar kalifa csapatai Damaszkuszig nyomulnak előre. Omar a területet nem rabolja ki, két új várost alapít: Bászrát és Kúfát.
Omar medinai kalifátusát az Omajjád kalifátus követte, Damaszkus központtal. Abú Dzsáfár, berber rabszolganőtől született al-Manszúr („győztessé tett”) uralkodó lett az Abbászida kalifátus megalapítója, s az utána következő harmincöt kalifa az ő egyenes ági leszármazottja. Bagdad „isten adománya” nevű falu helyén új fővárost alapít, az Ezeregyéjszaka Bagdadját.
Az átvett kultúrákat innen közvetíthették a középkori Európának, mely a reneszánsz pompás világába lépett.
Az arab történelem és kultúrtörténet gazdag félévezrede következik, melyet a tatárok támadása rombol szét. A Termékeny Félhold térségében ezután több kisebb-nagyobb független állam alakul, majd a szeldzsuk török nép megjelenése formálja az iszlám történelmet. A mameluk szultánok korszakát az oszmán-törökök uralkodása követi. Franciák, törökök, vahabiták, perzsák, angolok állnak itt sokáig szemben egymással: angol-francia gyarmatbirodalmak jönnek létre, függetlenségi mozgalmak szerveződnek. A térség hadszíntere az I. és II. világháborúknak, s van a világnak még egy szeglete, ahol ennyi hódítás volt, s ahol a határok kérdése évtizedek óta ennyi feszültséget gerjeszt?
Irak, Szíria, Libanon, Jordánia, Izrael (és Palesztina) önálló államok létrejötte – maga a csoda, itt, Közel-Keleten.
8.
Nílus völgye
(Egyiptom, Szudán)
Bizony az ember kishitű teremtmény, / amikor baj éri, akkor gondba merül, / amikor pedig jó éri, akkor megközelíthetetlen (70:19-21)
*
II. fejezetünkben Egyiptomban jártunk, s a núbiai határszélen. A filozófia atyja Thalész Egyiptomot a bölcsesség földjének tekintette. A muszlim arabok megjelenéséig négyezer év telt el: Egyiptom Korai, Ó-, Közép-, Új- és Kései Birodalom szakasza, a perzsa uralom, a hellenisztikus kor, a római és a bizánci korszak után Omár és csapatai foglalják el „minden arabok álmát”, az ősi és csodálatos gazdagságú Nílus-völgyet. Előbb az Omajjád, azután az Abbászida Kalifátus része, majd a Fatimidák csodálatra méltó évszázadai következnek: létrehozzák a „győzelmes” Kairót, s a történelem első, ma is működő egyetemét, az al-Azárt (a „virágzót”). A Fatimidákat az arab történelem egyik legnagyobb alakja Szaladin s utána két helyi mameluk dinasztia követi az 1517-es török hódításig. Három évszázados török uralom után Mohamed Alí függetlenségre törekvő uralma következett, végül az angol gyarmatosítás.
Egyiptom 1952-ben nyerte el függetlenségét.
A Kairói Operaház épületét körülvevő pompázatos parkban üldögélünk, s éppen egy számokat is felvonultató tanulmányt lapozgattunk. Egyiptomban írott történelmének ötezer éve során egymilliárd ember élt. Amikor Menész fáraó egyesítette az országot: öt millióan voltak, Kleopátra és Antónius korában nyolc millióan, a Fatimida Kalifátus virágkorában nyolc millió ember élt, a török hódítás idején négy millió, Mohamed Alí uralkodása kezdetén két és fél millió volt az ország lakosságának száma: napjainkban pedig hatvan millió.
A világ minden századik újszülöttje itt látja meg a napvilágot. Beszélgetőtársam a Koránból idéz: „És ne öljétek meg a gyermekeitek a szegénységtől félve, – mi ellátunk benneteket és őket! Bizony nagy bűn az ő megölésük!” (17:31)
Bilád asz-Szudán a „Feketék földjét” jelenti, Szudánban azonban az arab etnikum a lakosság negyven százalékát alkotja. Szudán területén arabok, núbiaiak, feketék élnek, ez az arab világ leghatalmasabb országa: csak legelői háromszor, erdőségei tízszer nagyobbak Magyarország területénél. Húsz évvel ezelőtt mégis száz és százezrek haltak éhen, s a polgárháború még több áldozatot követel. Az angol gyarmatbirodalom megszűnése után, az 1956-tól önálló országban a „láthatatlan taposóaknák” újra és újra áldozatokat követelnek. Pedig itt már az óegyiptomi újbirodalom egyik fáraója I. Thutmószisz kiterjeszti hatalmát a Nílus harmadik zuhatagáig, a szudániak kezük munkájával vettek részt a nagy építkezéseken.
Az egykor mesés Núbia dicsősége vajon visszatérhet Szudánban?
Egy núbiai feluccás, aki vitorlás hajóján árút szállít a Níluson, nyomott a kezembe emlékül egy Korán-idézetet: „Allah csak azt tiltja meg nektek, hogy azokkal kössetek testvérbarátságot, akik a vallás miatt harcoltak ellenetek, elűztek benneteket a lakhelyeitekről és segítettek abban, hogy elűzzenek benneteket. Aki testvérbarátságot köt velük, azok vétkesek”. (60:9)
9.
Nagy-Maghreb
(Líbia, Tunézia, Algéria, Marokkó, Mauritánia, Nyugat-Szahara)
Ha Allah bőkezűen gondoskodna a szolgáiról, akkor erőszakra vetemednének a földön. Ám ő csupán tetszése szerinti mértékben küldi le a javakat. Bizony ő ismeri és átlátja a szolgáit. (42:27)
*
Az arab világ észak afrikai térségében, ahol a Nap nyugszik (al-Maghreb) található öt arab állam: Líbia, Tunézia, Algéria, Marokkó, Mauritánia (és az egykori (Spanyol)-Nyugat-Szahara). A Líbiai-sivatag keleti peremén fekvő Szívah-oázistól a Szenegál-folyó torkolatáig, a szenegáli St. Louis kikötőtől Tangerig, Tangertől a Líbia és Egyiptom határán található asz-Szallúm-öbölig terjednek a Szahara oázisaival, homok- és kősivatagokkal bőséggel tarkított térségnek a határai, amelyek a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán ölelte partszakasz 6311 km hosszú.
A lakosság negyedét kitevő berberek, akik magukat imaghizennek („szabad embereknek”) nevezik, a történelem során egymás után érkező hódítókkal vették fel a harcot. A föníciaiak, rómaiak, a bizánciak, a törökök és a franciák mind a tenger felől érkeztek, s kultúráik nyomait hátrahagyva egy idő után távoztak. A szárazföldről érkezett iszlamizált araboknak sikerült ezt a hat millió négyzetkilométeres óriási területet a saját képükre formálniuk.
Berber származású volt a nyugati arab világ lángelméje Abdurrahmán ibn Khaldún (1332-ben született Tuniszban és 1406-ban halt meg Kairóban). Életét Andalúziában, az afrikai berber fejedelemségekben és Egyiptomban töltötte. Hatalmas művének címe: Az arabok, perzsák, berberek történelmének kezdetei, híreinek gyűjteménye és példái. Műve elé hétszáz oldalas Előszót írt.
Életműve: példája az iszlamizált arabok tudományokhoz, elsősorban az orvostudományokhoz való erős vonzódásuknak.
A térség történelmében kiemelkedő volt a Fátimida Kalifátus korszaka, majd az Almohádok állama, akiknek időszaka alatt a XI-XII. században virágzott a kultúra, s Maghreb egyik fővárosa Marrakech kulturális színvonala elérte az arab iszlám kultúra legnagyobb centrumainak: Bagdadnak, Kairónak és Córdobának a szintjét. Ugyancsak az Almohádok történetének dicsőséges korszakát tekinthetjük a mór kultúra virágkorának, Andalúziában, a Córdobai Kalifátus területén az Almohádok (első imám-kalifájuk al-Múmin /1130-1163/ volt) uralma alatt kristályosodtak azok a drágakövek, amelyek nem csak az arab iszlám civilizáció, hanem az egyetemes kultúra fénylő kincsei is. Az orvostudomány, a botanika, a filozófia számos kiválósága hozta létre művét.
Líbia, az „Üresség Országa”, amely a világtörténelemnek olyan egyéniségeket adott, mint az egyiptomi Sesonk, Pszametik fáraók, római császárrá kikiáltott Septimus Severus, az iszlamizáció arab korszaka után az Oszmán Birodalom része lett, majd olasz gyarmatosítás után, 1951-ben nyerte el függetlenségét.
1969-től egy berber beduin fia, Kadhafi az ország vezetője.
Tunézia arab és iszlám ország, amely büszke antik múltjára, Hannibálra és a föníciai múltra, a muszlim szent helyére: Kairuánra.
A kedvesség és mérsékletesség jellemezte országot a franciák 1956-ban voltak kénytelenek elhagyni, és Tunézia elnyerte függetlenségét.
Algéria nevét hatszáz évvel ezelőtt ibn Khaldún leírta, s őslakosait: a berbereket (barbarus – mindenki, aki nem tartozik a római világhoz – barbár), akiknek gazdag és mozgalmas történelmük során számos hódítással kellett szembenézniük. 132 évvel a gyarmatosító francia haditengerészet partraszállása után, 1962-ben nyerhette el függetlenségét.
Az önállóság elnyerését remélhetően követi majd az országon belüli „türelem” megteremtése is.
Marokkó, IV. fejezetünkben jártunk már itt, ősi berber lakosságának hite szerint történelmük csaknem ötezer éves.
A francia gyarmatbirodalom évei után, 1956-ban Marokkó elnyeri függetlenségét.
Mauritánia ősi sivatagi térsége a II. világháború után Franciaország tengerentúli területe lett, 1958-ban proklamálták Mauritánia Iszlám Köztársaságot, s 1960-ban kikiáltották az ország függetlenségét.
Az arab föld 96%-át sivatag foglalja el, s ha azt mondjuk: arab – sivatagot, tevét, hőséget, kőolajat társítunk hozzá képzeletünkben.
És mindenek felett az Allahnak való alávetettséget: az iszlámot.
A szaharai hőségben egy berber pásztor idézte nekem: „Ha hisztek Allahban és a küldöttében, és harcba szálltok Allah útján javaitokkal és személyetekkel – ez jobb nektek, ha tudásotok van –, / akkor Allah megbocsátja nektek bűneiteket, és kertekbe bocsát be titeket, amelyek alatt patakok folynak és Éden kertjeiben található pompás hajlékokba. Ez a nagy diadal.” (62:11-12)
A forró napon oly jó volt elképzelni az Éden kertjeit, a csörgedező patakot és az árnyékos hajlékot.
XIII.
ISZLÁM CSODÁK
1.
Alhambra
Azok az igazi hívők, akik, ha Allah megemlíttetik, akkor a félelemtől elszorul a szívük, s amikor a verseit hirdetik nékik, az gyarapítja őket a hitükben, és akik az ő Urukra hagyatkoznak. (8:2)
*
Granada a dél-spanyolországi Andalúziában fekszik, alig nyolcvan kilométerre a Földközi-tenger partjától. Alhambra, amelynek díszítése, gazdagsága és pompája semmilyen építményhez sem hasonlítható. Granada keleti felén, egy magaslaton áll árnyékos udvarokkal, csarnokokkal, kecses árkádokkal, márványoszlopokkal, szökőkutakkal és medencékkel. Belépünk a Mirtusz-udvarba, csend és nyugalom tölti be a teret, a vízmedence víztükrén jelennek a szép vonalú árkádok.
Miben is rejlik a Mirtusz-udvar szépsége? A víz fantáziadús játékában?
A mórok Észak-Afrikából, a sivatagokból érkeztek, őseik életének meghatározója volt a víz, amikor épületeket emeltek, nagy örömmel használták a szökőkutakat, vízmedencéket az együttes részeként. A kutak, csatornák visszaverik a napfényt, tükröződik benne a hold, s a csillagok, s a víz felfrissülést nyújt a perzselőn forró nappalokon. A palotában a kutak vizének mindenütt visszhangzó csobogása nyugalmas, elmélkedő légkört teremt,s ezt, e kellemes, árnyékos menedéket kigondolói el is érték.
Ennek a magas kultúrájú udvarnak vendége volt ibn Khaldún is.
Az Oroszlános udvarban a szökőkutat alabástrom oroszlánok övezik, a királyi család kedvenc tartózkodási helyén háremhölgyek táncoltak, énekeltek a mór kedvére.
A hely szellemétől indíttatva imádkozhatta egy berber látogató a következő verssorokat: „És a földet kiterítettük és reá vetettünk szilárdan rögzített hegyeket, és mindenféle jól kiegyensúlyozott dolgot sarjasztottunk rajta. / És elhelyeztünk benne táplálékot nektek és azoknak, akikről nem ti gondoskodtok. / Nincs semmi sem, aminek a tárháza nem nálunk lenne. És csak meghatározott mértékben küldjük le azt. / És elküldtük a szeleket, amelyek esőfelhővel viselősek. És vizet bocsátottunk le az égből és megitattunk titeket azzal. És nem ti tároljátok azt. / És mi vagyunk azok, akik életre keltünk és halálba küldünk, és mi vagyunk az örökösök. / És bizony mi tudjuk, kik azok, akik előresietnek közöttetek, és kik azok, akik hátra maradnak. / Az Urad, majd ő fogja összegyűjteni őket. Bizony ő bölcs, és mindenek tudója.” (15:19-25)
S a víz csobog a csatornákban, mint a muzulmán paradicsomban.
2.
Petra
Ti hívők! Bizony számos írástudó és szerzetes csalárd módon behabzsolja az emberek javait, és távol tartanak Allah útjától. Akik azonban aranyat és ezüstöt halmoznak fel, és nem költenek abból Allah útján, azoknak adj hírt arról, hogy fájdalmas büntetés vár rájuk. (9:34)
*
Jordániában Ammán nemzetközi repülőteréről az út Petráig három órát vesz igénybe. A Petrához vezető szűk szurdok végén a Fáraó kincstára káprázatos, sziklából kifaragott homlokzata tárul elénk, s a meglepő látvány elragadtatja a látogatót: különféle árnyalatú, rózsaszínű és vörös homokkősziklából kifaragott város tűnik fel a sivatag közepén. A természetes hegyfalba vájták be a száz meg száz, kicsi és egyszerű, pompás, oszlopos falú házakat, templomokat és sírokat kétezer-háromszáz évvel ezelőtt.
A nabateusok szépséges városa előttünk tündököl.
Petra annak köszönhette felvirágzását, hogy két fontos kereskedelmi útvonal találkozásánál helyezkedett el. Az egyik a Perzsa-öblöt kötötte össze a Földközi-tenger vidékével, a másik Szíriát kapcsolta a Vörös-tengerhez. Kereskedők teherhordó tevékkel érkeztek, vizet, élelmet vásároltak és eladták áruikat. A nabateusok a karavánokra kirótt adókból, és az ellátásukra fordított szolgáltatásokért kapott pénzből gazdagodtak meg. A város középpontjában szűk utcákon pici, lapos tetejű házak, üzletek sorakoznak, a város lakói árnyékban sétálgattak a pompás oszlopsoros utca fedett folyosóin, melyet a Mózes-völgye folyómedencével párhuzamosan vezettek a szent kerülethez. Vizet a városon kívüli bővizű forrásokból, a remekül megszerkesztett csatornákon és csővezetékeken vezettek.
Jordán egyetemisták kis csoportja segítette az utazókat, egyikük Korán verssorokkal díszített könyvjelzőt adott ajándékba. Ez állt rajta: „Add hírül a szolgáimnak, hogy én vagyok az, aki a megbocsátó és a könyörületes, / és hogy a büntetésem fájdalmas büntetés!” (15:49–50)
3.
A Szikla-mecset
A hívők – férfiak és nők egyaránt – egymás testvérbarátai. Azt parancsolják meg, ami helyénvaló, és azt tiltják meg, ami elvetendő. Elvégzik az istentiszteletet, zakatot adnak és engedelmeskednek Allahnak és a küldöttének, Allah irgalmas lesz hozzájuk. Allah hatalmas és bölcs. (9:71)
*
A jeruzsálemi Templom-hegyen áll a muzulmánok legszentebb ereklyéje a szikla fölé épített aranykupolás Kubbat-asz- Szahra, a Szikla-mecset. A világ szíve és köldöke az a szent szikla, amelyet az aranyozott kupola oltalmaz. Abdel-Malik kalifa e helyet Mekkához hasonlóan a muszlimok zarándokhelyének nyilvánította. Gábriel arkangyal Mohamed prófétát felébresztette álmából, s szárnyas paripán Jeruzsálembe repítette. Onnan, a Mórija-hegy csúcsáról szállt fel az égbe, ahol az iszlám hit parancsolatait bízta rá Allah. Azon a sziklaponton áll a mecset, ahonnan Mohamed felszállt az égbe. Láthatják itt a zarándokok a Próféta lábnyomát, és a szakállából három szőrszálat.
A Templom-hegyet három világvallás tiszteli szent helyként.
Dávid király oltárt épített a sziklán, fia, Salamon templomot a frigyláda őrzésére. Nabukodonozor leromboltatta a várost, a templomot később újjáépítik, Heródes bővítteti az imaházat.
A VII. században Jeruzsálem iszlám hódítója, Omar ibn al-Hattáb kibontatja az eredeti sziklát, és mecsetet építtet fölé, mely a legkorábbi, épségben maradt muzulmán épület.
A Templom-hegy északi oldalán húzódik a Via Dolorosa („Fájdalom útja”), amelyet Jézus Krisztusnak kellett megtennie a kereszttel a vállán a Kálvária-hegyre.
A Heródes-kori zsidó templom része lehetett a siratófal, amely a zsidóság egyik legmegrázóbb emléke. A rómaiak is lerombolták a várost, a zsidókat megölték, elhurcolták őket rabszolgának. A túlélők Salamon templomának helyét fel sem kereshették. Később évente egyszer eljöhettek, s a lerombolt szentély helyén elpanaszolhatták fájdalmukat.
A hagyomány máig fennmaradt a másfél méter magas kőkockákból épült imaház falánál.
4.
A Topkapu szeráj
Allah kerteket ígért a hívőknek – férfiaknak és nőknek egyaránt –, amelyek alatt patakok folynak, s örökké ott fognak időzni – és jó hajlékokat Éden kertjében. Ám Allah tetszése még ennél is többet ér. Az lesz a nagy diadal.
*
Isztambulban a Topkapu szeráj, a császári palota épület együttese száz évig az oszmán szultánok fővárosa volt. Eredetileg közigazgatási épületek együttese volt, a szultáni rezidencia mellett helyet kaptak a kormányzati tisztségviselők is, akik a díván (államtanács) tagjai voltak. Működött itt kincstár, palotaiskola, számos műhely, istálló, bazár és pékség. A háremben több mint négyezer nőt őriztek a fekete eunuchok.
A háromszáz terem közül csak néhányat tekinthetünk meg. A szeráj kutakkal, parkokkal, pavilonokkal bővelkedő területén csobog a víz.
III. Ahmed szultán híres tulipánkertet létesített, s miniszter nevezett ki virágai gondozásának felügyeletére.
Ékszer, nemesfém, drágakő megszámlálhatatlan mennyiségben halmozódott itt fel.
A Topkapu szeráj ma múzeum, amely a világ gazdag gyűjteményét őrzi. Köztük a Próféta zöld köntösét, kardját és zászlaját.
S díszes ládában a lábnyomát.
5.
A Kék mecset
A muszlimoknak és a hívőknek, s azoknak, akik alázatosan alávetik magukat, akik az igazat mondják, akik állhatatosak, akik szerények, akik alamizsnálkodnak, akik böjtölnek, akik szemérmükkel önmegtartóztatók, akik gyakorta megemlékeznek Allahról, mindezeknek – legyenek ők férfiak avagy nők – Allah megbocsátást és óriási fizetséget készített elő. (33:35)
*
Isztambulban, az egykori Konstantinápolyban, a bizánci uralkodók palotáinak terén épült fel a Kék mecset, az Haghia Sophia (Szent Bölcseség) bazilika közelében. I. Ahmed Allahot szerette volna kiengesztelni azzal, hogy elrendelte a mecset építését. Szerződést kötött ugyanis a Habsburgokkal, egyenrangúnak ismerve el őket ezzel, s nyilvánvalóvá akarta tenni muzulmán hitét a mecset emelésével, amely több mint húsz ezer kék csempével borított falainak színéről kapta a nevét. Hat minaret is emeltetett, a mecset hatalmas központi kupoláját négy fél kupola támasztja alá, amelyek alatt négy további kupola képezi a tartószerkezetet. Kétszáz hatvan ablakon érkező fény világítja meg a kék sok színváltozatában pompázó kerámiadíszeket.
A XVII. században élt Ahmed emléke is ez a mecset, a szultán huszonhét éves korában halt meg, alighogy elkészült az új mecset.
6.
A Tádzs Mahal
Allah az egek és a föld királysága. Ő kelt életre és ő küld halálba. Allahon kívül nincs sem védelmezőtök, sem segítőtök. (9:116)
*
Sahdzsahán, az indiai mogul uralkodó utánozhatatlan és felejthetetlen síremléket állított szeretett feleségének, aki tizennegyedik gyermekük szülése közben meghalt. Harminchat éves volt, és már tizenhét éve a „Mumtáz Mahal” a („Palota Fénye”) nevet viselte. A Tádzs Mahal (Palota Koronája) Agrában épült fel, kétszáz kilométerre új-Delhitől.
A Tádzs Mahal a mogul dinasztia művészetének egyik legszebb építészeti emléke. Észak-Indiában másutt is találunk mesterséges teraszon álló, minaretekkel körülvett síremlékeket. Köztük említhető a korai mogulok korszakának emléke, a Humájun mauzóleum Delhiben. Aurangádábban a XVII. Században Aurangzeb mogul emelt feleségének síremléket.
A Tádzs Mahal építőinek sikerült tökéletes harmóniát teremteniük. A Tádzs Mahal kupolája gyöngy alakú, ami a nőiesség és a Paradicsom szimbóluma az iszlám művészetben. A kupola az eget jelképezi, az épületegyüttes alaprajza a Földet.
7.
A Vörös-erőd
Az evilági élet csakugyan hasonlatos az esővízhez, amelyet lebocsátottunk az égből és egybevegyültek vele a föld növényei, amelyekkel az ember és a jószág táplálkozik. Mikor aztán a föld magára öltötte növényi díszét és fölékesítette magát, s lakói azt gondolják, hogy hatalmuk van azok fölött, akkor a mi parancsunk – egy éjszaka vagy egy nappal – elérte a vetést, s olyanná tettük azt, mint amit learattak: mintha nem is virult volna tegnap. Így magyarázzuk a jeleket egy népnek, amely elgondolkodik.
*
A XVII. Században Sahdzsahán mogul rendeletére épült a Vörös-erőd, amelyről egy korabeli utazó feljegyzése megmaradt: „szebb, mint bármely palota, talán a mennyország ígérete sem fogható hozzá”.
A Vörös-erődben hat királyi palota volt. A háromudvaros csarnokban a tömeg gyűlhetett össze, hogy kérelmét nyilvánosan az uralkodó elé terjessze. A másik audienciapavilonban a mogul hivatalnokaival és követekkel tárgyalt. Drágakövekkel gazdagon díszített híres pávatrónja hét évig készült. A csarnokban felirat hirdeti: „Ha van a földön mennyország, akkor az itt van – itt és csakis itt” – vélekedett Sahdzsahán.
8.
Fez óvárosa Marokkóban
Vajon nem volt-e egy olyan időszaka az embernek, amikor nem volt ő semmi, ami említésre méltó? (76:1)
*
A IV. fejezetben Marokkót mutattuk be, s most is ide térünk vissza, mert Fez jelenti a még ma is érintetlen arab csodát. Mohamed próféta leszármazottja, Muláj-Idrísz alapította a várost 791-ben. Mohamed próféta 622-ben Mekkából Medinába történő hidzsrája, menekülése valójában önkéntes kivonulása lett a muzulmán időszámítás kezdete, s Medina, a „város”, a muzulmán települések óvárosának a neve. Medina Fezben (Fez al-Báli) napjainkban is a középkor hangulatát idézi fel: kanyargós, szűk utcácskák, kutakkal díszített belső udvarok, árusok sikátorai, mecsetek, fürdők, hidak, erődítmények a Fatimidák, Omajjádok és a berber uralkodók dicsőségét hirdetik.
A Nagymecset Észak-Afrika legnagyobb mohamedán imahelye. A mecset székhelye a Karaouine-egyetemnek is. A XIV. században nyolcezer jelölt tanulta itt a mohamedán teológiát és a Koránt. A X. században Kairouan tunéziai városból érkezett menekültek alapították ezt a világ egyik legrégebbi egyetemét.
Könyvtára őrzi a híres Korán-gyűjteményt. A száztizennégy szúra mindegyike „Allah, a könyörületes és irgalmas nevében” íródott, megszámlálhatatlan változatban.
Epilógus
Utazásunk az iszlám világ országaiban, kultúráiban és a Korán verssorai között itt véget ér. Arabok, berberek, beduinok, iszlám hívők nagy példaképének, Ibn Khaldúnnak bölcsességével.
Hatszáz éve vetette papírra: „Ha valaki tudást akar szerezni, vagy azt ki akarja egészíteni, akkor utazni kell!”
Ekképp cselekedett Goldziher Ignác, Germánus Gyula és Vámbéry Ármin, akik emlékének íródtak e sorok, készültek a fényképek.
Nagy tudású elődeink követőiként mi is útra kelhetünk.
Tartalom
Prológus
I. Átkelés a Vörös-tengeren
II. Fellahok a Nílus partján
III. Az Eufrátesz partján
IV. Berberek a Szaharában
V. A rabszolgasziget
VI. Szumátra, Bali és Jáva
VII. Kihez kell jónak lenni?
VIII. Ismerkedés Bangkokban
IX. Indiai naplórészlet
X. Dárius birodalmában
XI. Az éjszakai vonat
XII. A sivatag lakói
1. Az Arab félsziget
2. Szaúd-Arábia
3. Jemen
4. Kuvait
5. Öböl-államok (Bahrein, Katar, Emírségek)
6. Omán
7. Termékeny Félhold (a mai Irak, Szíria, Libanon, Jordánia, Palesztina, Izrael)
8. Nílus völgye (Egyiptom, Szudán)
9. Nagy-Maghreb (Líbia, Tunézia, Algéria, Marokkó, Mauritánia, Nyugat-Szahara)
XIII. Iszlám csodák
1. Alhambra
2. Petra
3. Szikla mecset
4. A Topkapu szeráj
5. A Kék mecset
6. A Tádzs Mahal
7. A Vörös-erőd
8. Fez óvárosa Marokkóban
Epilógus