(ZSÉ SZEMMEL) A CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN III.
(ZSÉ SZEMMEL) A CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN III.
Földünk legrégibb kultúrnépe
A sumérok! A „fekete fejűek”! 3-4 ezer évvel Krisztus előtt már kultúrállamokat hoztak létre, s senki nem tudja múltjukat: talán Belső-Ázsiából érkeztek… Emberi kultúránk világméretű kirakójátékán sok a hiányzó elem.
Tudom, valahonnét elindulva írni kell történelmünket. Iskoláink úgy neveltek bennünket, hogy voltak az egyiptomiak, aztán a görögök még régen az ókorban, s ez így igaz is, számomra mégis igazi felfedezés volt csavarogni az ősi szír, beduin sivatagokban, a Tigris és Eufrátesz ölelte, évezredek levegőjét árasztó térségben. Az ókori Róma építtette Palmyra a mai Szíriában, a múlt egyik szívdobbanása a forró végtelen sivatagi homokban, Petra Jordániában, Ur, Uruk, Ninive, Babilon a
Még az óegyiptomiak és görögök előtt a sémi akkádok hagytak emléket magukról a jövőnek, de őket is megelőzték a sumérok. Volt is világszenzáció, amikor az angol Leonard Wooly régész kiásta a kaldeai Ur városállam templomát, s talán a sumérok Samas istene is megbocsátotta ezt. A rekonstruált épület, melyet a képen látunk: templom. Agyagtáblákra vésett képszerű írásjelekkel írva bölcsességük, fohászaik, életük is megismerhető.
A kép tanúsága szerint éppen a templomból lépnek ki, s lehet, éppen az alábbi fohász forog még az emlékezetükben:
„Kenyeret szelj az éhezőnek.
Bort tölts a szomjúhozónak,
A szűkölködőt felruházzad,
Tiszteld az alamizsnakérőt,
ott fönn az isten, istene örvend,
Samas örvend – jóval fizet a jóért!”
Buddha, Krisztus, Mohamed sem érzett később másképp.
A szövegből – mint freudi elszólásból – nyilvánvaló kulturáltságuk. De az is, hogy volt, aki gabonát termelt, őrölt, kenyeret sütött, aki a kenyérszeléshez eszközt készített, volt, aki szüretelt, aki a présházban dolgozott, aki kupát készített, s voltak építőmesterek, statikusok, kőfaragók, bizonyára rabszolgák, akik ilyen épületeket építeni képesek voltak.
Mert úgy semmiképp nem képzelhető el, hogy egy napon felébredt agyagból döngölt kunyhójában az ügyes kezű sumér, gondolt egyet, szólt a barátainak, és építkezni kezdtek.
Ahhoz, hogy ilyen zikkurat felépülhessen ötezer évvel ezelőtt, sok-sok tudás előzetes megszerzésére volt szükség.
Ma is találhatunk természeti népeket, szubkultúrákat, ahol s amelyben ma sem tudnak többet, mint a sumérok valaha.
A Csendes-óceániai szigetvilágban utazgatva magam is tapasztalhattam, hogy a Salamon-szigeti – Tanna-sziget lakója -, vagy a kőpénzzel fizető mikronéziai számára még a sumér is az istenek követe lenne.
Az ember tudása áll vagy szédítően fejlődik.
Gilgames uralkodó agyagtáblákba vésett bölcs sorait évezredeken keresztül őrizte az arab sivatag takarója.
A cél előtt erőd feszüljön, a cél előtt szíved lobogjon! Az erős férfi, a megfontolt, elöl halad körülfigyelvén, óvja magát, nem gyávaságból, de hogy hadi célját elérje! S ha mégis ott veszne a harcon – örök nevet szerzett magának! – üzeni Gilgames a múltból, s ha biztosra vehetjük harcai, háborúi tapasztalatait adta itt az utókornak. Valahonnan érkeztek, népeket leigáztak, földjeiket, asszonyaikat védték.
A rejtélyt talán senki nem fejti meg, ufológusok idegen civilizáció küldötteinek vélik őket, fantázia gazdag magyarok egy csoportja határtalan önbizalommal a suméroktól eredezteti népünk történetét.
Állok az embertelen sivatagi hőségben, s fel nem foghatom, miért épp ez a térség – ha az – az emberiség bölcsője?
Igaz, Ur, Uruk és más sumér városállamok akkor még mocsaras területekre épültek, ahol sehol egy fa, nincs fém, réz, ezüst az eszközök, ékszerek készítéséhez. De még építőkő sem! Kereskedtek tehát, hozták máshonnan.
Nyelvük az őket követő civilizációk kultúrnyelve maradt még, tanulhattak tőlük vélhetően a perzsák is, városuk: Perszepolisz a mai Iránban ötven évvel korábban épült, mint az ógörög Akropolisz, s ha Nagy Sándor hódításakor a perszepoliszi világkönyvtár le nem ég, Bill Gates a sumérok tudását internetre tehetné, biztosan okosabbak lehetnénk.
Valamit örök időkre jósoltak nekünk:
Elmégy és elveszed az ellenség földjét – eljön az ellenség és elveszi a te földedet – szól intelmük ötezer év messzeségéből.
Az ember szeret nem hallgatni másokra, saját hibájából elköveti azt, amit elkerülhetett volna.
Elmentek ők is, a sumérok, s elvesztek. Elmentek a perzsák, az egyiptomiak, a görögök, a rómaiak, a mongolok, a törökök, Hitler, Sztálin s ki tudja majd még kik!
Történelmünk revansok sorozata.
A tudást, melyet keservesen összeszedtünk, majd mindig összetörve, darabokban találtuk, s később újra összerakni, újrateremteni kényszerültünk.
S telt az idő!
Távol a horizonton: Babilon, Ninive világítótornyai. Következő uticélunk.