10

1

Tevan Andor

A Hegedűs Gyula utcai zsinagógában Sávuot 2. napján Tóra-olvasás után Mázkirt tartottunk, s megemlékeztünk halottainkról. Dr. E. O., aki rabbi nagyapjára emlékezett, hozzám fordult:

- A Soá nyolvanckilenc megszentelt emlékű magyar rabbit

pusztított el. Másnap levelemre válaszolva írta: „Ez azért is hátborzongató, mert a “halálmadár” héber szó számértéke éppen 89.”

89 magyar rabbi?!. 89 cádik! 89 szent áldozat… Miért?! Miért?!

S mások? Ők miért?

Nevek. Sorsok. Életek. Emberek. Akik a magyar zsidóság színe-javát alkották.

Nyomozni, kutatni kezdtem.

Ó, Örökkévaló! Az egész olyan, minta lelki szemeim előtt a magyar zsidó Atlantiszt látnám. 1910-es népszámláláskor a történelmi Magyarországon még egymillió magyar izraelita élt, s azóta…

Pedig hányan és hányan és mennyi mindent tettek hazánkért: Magyarországért! Gyárosok, kézművesek, földművesek, művészek, tudósok, rabbik…

Járjuk végig együtt a „védett” budapesti izraelita sírokat, s tapasztalni fogjuk, hogy csupán ezen a sétán – s a tíz részes sorozatban – mennyi és mennyi nagyszerű zsidó lelket találunk! Akikre ebben a hazában mindenki büszke lehet. Emlékük legyen mindörökké áldott!

(A képen Alfonsó – Markos József portréfotója látható)

Tevan Andor, Péczi József, Vajda Lajos, Angelo F. Pál, Spiegel Frigyes, Alfonzó (Markos József) Sebestyén Mihály, Herczel Manó, Kőrössy Kornél, Hajós Alfréd, Fenyvessy Adolf, Berna Viktor, Bársony Dóra, Radó Antal, rabbi Reich Jákob Koppel

könyvkiadó, könyvtervező, nyomdatulajdonos

Tevan Andor

(Békéscsaba, 1889. augusztus 15. – Budapest, 1955. október 5

„A könyvben elsősorban a szöveg a számottevő, a szó az uralkodó. A szöveg szolgálatában kell állnia a díszítőelemnek, a képnek. A könyvillusztráció feladata, nem lehet azonos a falra akasztott kép feladatával, mert szerves tartozéka a könyvnek s a cselekmény optikai alátámasztására szolgál. Célja, hogy a szöveg ébresztette illúziót és hangulatot erősítse, határozottabb formában állítsa elénk.”

– A könyv évezredes útja

1889. augusztus 15-én, Békéscsabán született. Apja, Tevan Adolf 1903-ban vásárolta meg Lepage Lajos könyv- és papírkereskedését. S ebből jött létre később a Tevan Nyomda és Könyvkiadó. A kilenc gyermek közül Andort szánta apja nyomdásznak. 1907-1909 között a bécsi Graphische Lehr und Versuchsanstaltban, vagyis a grafikai és nyomdaipari főiskolán tanult, majd hazatérve átvette a kis nyomda irányítását. Franyó Zoltán újságíró vezette be a főváros szellemi és irodalmi életébe, a kávéházak társaságaiba, ahol neves művészekkel kötött baráti és munkakapcsolatokat. A szép és igényes kiadványok eredményeképpen virágzásnak a vidéki nyomda országszerte ismertté vált, de a biztos jövedelem elérése céljából gyógyszerdobozok gyártásával is foglalkoztak. Az 1920-as évektől kiadói tevékenység fokozatosan csökkent, a harmincas években könyv nem is került ki nyomdából.

Tevan Andort 1944-ben először belföldön internálták, majd Bécsbe deportálták, ahol havat lapátolt és romokat takarított. 1945-ben visszatért Békéscsabára, s ismét működtetni kezdte nyomdáját, mely 1949-ben az államosítás után Békési Nyomda néven működött tovább. Tevan még kilenc hónapig dolgozott műszaki igazgatóként saját nyomdájában, majd elbocsátották. A Művelt Nép kiadónál, majd 1950-től az Ifjúsági Könyvkiadónál dolgozott képszerkesztőként.

1955. október 5-én halt meg.

Tevékenysége:

Először Dapsy Gizella, költői álnevén Nil verseskötetét nyomta ki, akinek későbbi férje, Rozsnyay Kálmán nagy szerepet játszott a nyomda művészi színvonalának és stílusának kialakulásában. A pesti újságok is Rozsnyay két műve kiadása kapcsán említették meg először a Tevan nevet. Tevan első nagyobb sikerét Major Henrik és Kürthy György karikatúráinak kinyomtatásával érte el, a kötetben Harsányi Zsolt humoros szövegei kaptak helyet. Következett Major Panoptikum című munkája, majd Lovászy Károly Ugat c. Nyugat persziflázsa. A Tevan nyomda országosan ismertté vált. 1912-től jelent meg a Tevan Könyvtár sorozat olcsó, kis sárga füzetei, melyek színvonala és könyvművészeti igényessége is jelentős volt, s rendkívül népszerűvé váltak. Tevan a sorozatban elsősorban jelentős kortárs magyar és küföldi írók: Kosztolányi Dezső, Nagy Lajos, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Mark Twain vagy Anatole France műveit adta ki. 1913-ban indult híres bibliofil sorozata: a Tevan Amatőr sorozat. Kis példányszámban, művészi igényű kötetet jelentek meg. Harminc év alatt tizennégy kötet. Első volt Kosztolányi A szegény kisgyermek panaszai című verseskötete. Tevan 1943-ban adta ki életműve egyik legjelentősebb könyvét: Heltai Gáspár Esopusát, amely Keleti Arthur átírásában, régi olasz fametszetekkel díszítve jelent meg. 1955-ben jelent meg A könyv évezredes útja című, az írás és a könyv történetét bemutató műve, melynek kiadását szerzője már nem élte meg.

Fontosabb művei

A könyv évezredes útja

Narancsliget az Északi-sarkon

17/B

8

38

Pécsi József

fotóművész, fényképészeti író

(Budapest, 1889. április 1. – Budapest, 1956. október 7.)

1889-ben született. Amihez hozzányúlt, kezében arannyá változott – vélték róla. A századforduló körül kialakult fotográfiai stílus követője volt: festői, képek, nemes eljárások, lágy kontúrok.

Fiatal korában a Müncheni Fotográfia Akadémián tanulta a mesterséget. Külföldön először 1911-ben figyeltek fel rá, miután a fényképészeti akadémián kitüntetéssel végzett, s megkapta a legrangosabb német fotográfus kitüntetést: a Dührkoop-érmet. Később is rangos elismeréseket, díjakat kapott.

Több nyelven beszélt, művelt ember volt. Sokat utazott, szakértelemmel gyűjtötte a XVIII. századi francia bútorokat, festményeket, textileket. Elismert műértő lett.

S ismert emberek portréit készítette el: Bartók Béla, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső, Egry József, Pablo Casals, Anna Pavlova, Nyizsinszkij…

1913-ban megalapította a Budapesti Székesfővárosi Iparrajziskolájában az első állami és hivatalos fényképész szakot, és a szakma középfokú oktatását. Pécsi kezdte el a reklámfényképezést. Megjelent a fotó a reklámban. Ő foglalkozott vele először magas színvonalon. 1930-ban megjelent Photo und Publizität című reklámkönyve.

1956 nyarán halt meg.

17/C

4

17

Vajda Lajos

festő, grafikus

(Zalaegerszeg, 1908. augusztus 6. – Budakeszi, 1941. szeptember 7.)

1927-1930 között a Képzőművészeti Főiskolán Csók István tanítványa volt. A Nemzeti Szalon 1928-as kiállításán mutatkozott be egy csendélettel. A Munka című lap (Kassák Lajos avantgárd folyóirata) művészeti csoportjához csatlakozott. 1930–34 között Párizsban megismerkedett a legújabb irányzatokkal.

1934-től Szentendrén és Szigetmonostoron dolgozott. Képein a népi motívumok, a szerb egyházművészet attributumai, absztrakt és szürreális formák jelentek meg. Kiállításait barátai: Korniss Dezső, Trauner Sándor, Kepes György, Schubert Ernő segítségével tudta megrendezni. A szentendrei művésztelepnek nem volt tagja, de képei hatottak a művésztelep festőire. Főleg Korniss Dezső ápolt Vajdával jó kapcsolatokat.

Ismertebb festményei és grafikái:

Kalapos önarckép (1924) (Ceruza, papír, 210 x 170 mm.) (magántulajdonban)

Film (1928) (konstruktivista kompozíció, magántulajdonban)

Fics (1928) (konstruktivista kompozíció, magántulajdonban)

Konstruktivista csendélet (1928) (magántulajdonban)

Csendélet gyertyával és virágos kancsóval (1928) (Ferenczy Múzeum, Szentendre).

Csendélet patkóalakú asztalon (1934) (Pasztell, papír, 89,8 x 62,4 cm.) (Vajda Lajos Múzeum, Szentendre)

Szigetmonostori ablak 1930-as évek közepén (konstrutivista kompozíció, Vajda Lajos Múzeum, Szentendre)

Kapu (1935) (konstruktivista kompozíció, Vajda Lajos Múzeum, Szentendre)

Fekete önarckép (c.1935) (Olaj, pasztell, karton, 63 x 45 cm.) (magántulajdonban)

Két nővér (1936) (Olaj, karton, 72,3 x 63,2 cm.) (Vajda Lajos Múzeum, Szentendre)

Liliomos önarckép (1936) (Pasztell, papír, 84 x 62 cm.) (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Pettyegetett ház (1936) (Olaj, papír, 44,5 x 50 cm.) Ferenczy Múzeum, Szentendre^[2], Szentendre)

Ikonos önarckép (1936) (Pasztell, papír, 90 x 60 cm.) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)

Templomtornyok kikötőmotívumokkal (1936) (Ceruza, papír, 320 x 310 mm.) (magántulajdonban)

Templomtorony (1936-37 (Tempera, papír, 339 x 155 mm.) (MNG)

Életfa önarckép (1937) (Ceruza, papír, 255 x 220 mm.) (magántulajdonban)

Kollázs a festő alakjával (1937) (Tempera, karton, 65 x 53 cm.) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)

Madaras kollázs (1937) (Vajda Lajos Múzeum, Szentendre)

Szentendrei házak feszülettel (1937) (Tempera, papír, montázs, 460 x 620mm.) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)

Barna rácsos maszk 1938 (Vajda Lajos Múzeum, Szentendre)

Maszk holddal (1938) (Pasztell, papír, 86 x 60 cm.) (magántulajdonban)

Szörny kék térben (1939) (Pasztell, ceruza, akvarell, papír, 94,5 x 63 cm.) (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)

Perui múmiafej (1939) (Tus, ceruza, papír, 637 x 905 mm.) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)

Őshegy (1939) (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár)

Szem gyökérrel (Egyszemű) (1940) (Szén, papír, 900 x 1260 mm.) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)

Ősnövényzet (1940) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)

Sodrás (1940) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)

Gyökérvilág (1940) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)

Tömör formák kevés fehérrel (1940) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)

Emlékezete

1972-ben Szentendrén fiatal képzőművészek fe Lugossy László és ef Zámbó István indítványozására létrehozták az avantgárd művészettel foglalkozó Vajda Lajos Stúdiót. Alapító tagok még: Matyófalvi Gábor, Holdas György, Aknay János.

1986-ban megnyílt tiszteletére a Vajda Lajos Emlékmúzeum, Székesfehérvárott a Deák Gyűjteményben is találhatók képei.

29/A

7

133

Angelo F. Pál

fotóművész, operatőr

Eredeti neve: Funk

(Bp., 1894. jan. 31. – Bp., 1974. dec. 13.) Festőnek készült, de fotográfus lett. Berlinben, Hamburgban, Párizsban, Londonban tanult. Itthon Székely Aladár mellett fejezte be tanulmányait. A film és a fényképezés együtt vonzotta. Külföldön számos film operatőreként dolgozott. Az első magyar játékfilmek forgatásakor (1916) Kertész Mihály asszisztense és filmoperatőre volt. 1919-ben Budapesten, 1920-ban, Párizsban és Nizzában nyitott fotóműtermet. 1927-ben ő hozta Magyarországra az első hangosfilm felszerelést, és Eiben Istvánnal ő forgatta az első próbafilmet. 1938-ig felváltva dolgozott Franciaországban és Budapesten.

1951-től a nyugdíjazásáig, 1964-ig a Fényképész Szövetkezet (FÉNYSZÖV) dolgozója volt. Alapító tagja volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének (1956). Fotóival 1923-tól vett részt hazai és nemzetközi fotóművészeti kiállításokon. Válogatott alkotásait 1968-ban, a Műcsarnokban rendezett kiállításon mutatta be. A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetségtől a Honoraire Excellence FIAP kitüntetését nyerte el (1969).

Irodalom:

Végvári Lajos: P. F. A. kiállítása (Fotóművészet, 1968. I.); A. (Fotóművészet, 1975. 2.).

30/B

4

28

Spiegel Frigyes

építész, iparművész, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke

(Pest, 1866. ápr. 24. – Bp., 1933. febr. 26.) Diplomáját a budapesti műegyetemen szerezte 1887-ben. A Magyar Építőművészek Szövetsége első elnöke volt (1914 – 17). Maison Moderne címmel iparművészeti műhelyt nyitott, mely újszerű boltberendezéseket készített. Számos tervpályázaton vett részt: pl. Kossuth Lajos emlékmű. Több önálló épülete ismert: Kereskedelmi és Iparkamara Debrecenben, szolnoki, békéscsabai színház … Városi villaépületein kedvelt építőanyaga volt a rusztikus kő. Néhány munkáját Márkus Gézával közösen tervezte: Szegedi Zenepalota, kolozsvári nyári színház…

Irodalom:

Lyka Károly: S. F. (Magy. Művészet, 1933.)

38/A

74

11

Alfonzó (Markos József)

artista, színész, humorista

(Bp., 1912. febr. 28.–Bp., 1987. máj. 31.)

18 éves korában egy akrobatacsoporthoz szerződött, 1940-ig külföldön dolgozott. Utána a fővárosi varietékben, főleg a Royal Revü és a Kamara Varietében, és a Moulin Rouge-ban lépett fel, mint artista. 1945 után a főváros több színházában játszott. 1951-től a Vidám Színpad tagja volt. 1956–58-ban Belgiumban szerepelt. 1959-től 1987-ig, haláláig újra a Vidám Színpadon játszott. A korabeli közéletet, a legkülönbözőbb embertípusokat parodizálta, felkészültséggel, s vitriolos humorral. Rendkívül népszerű művész volt. Televíziós műsoraival európai sikereket ért el. Érdemes művész (1969).

Könyve: Ide figyeljenek, emberek! c. 1975-ben jelent meg.

F

18

29

Sebestyén Mihály

színész, színigazgató, főiskolai tanár

(Bp., 1893. márc. 2.–Bp., 1977. nov. 2.)

1915-ben elvégezte a Színész Akadémiát és Miskolcra szerződött. 1916-tól 1918-ig Temesváron, a következő évadban Marosvásárhelyen játszott, az állandó színház első művészeti vezetője lett. 1919-től 1922-ig a Magyar Színház tagja volt. 1926-tól átvette a Miskolci Nemzeti Színház vezetését, amelyet 1939-ig irányított. A zsidótörvények miatt le kellett mondania. Feleségével együtt a pesti gettóban töltötte az ostrom időszakát. Később színházi könyvtára kölcsönzéséből, eladásából élt. 1951-től 1963-ig a Színiakadémián színházi adminisztrációt tanított. A két világháború közti időszak kiemelkedő jelentőségű és színvonalú igazgatója volt. A Vígszínház és a Magyar Színház műsorát vette át, majd a Nemzeti Színház repertoárjából merített. 1937-ben klasszikusokat mutatott be: Kosztolányi Dezső Édes Anna, a Jedermann, Pirandello IV. Henrikje került színre. Együttese vasgyári munkásotthonban is fellépett. Jeles művészeket: Beregi Oszkár, a Góth házaspár – hívott vendégnek. Társulatából indult el Mezey Mária, Neményi Lili és Bilicsi Tivadar.

Kripta Bal

40

Herczel Manó, pusztapéteri báró

orvos, sebész, címzetes egyetemi tanár

pusztapéteri Herczel Manó báró.

Szegeden született, 1861. július 1-én, és Budapesten 1916 november 28-án halt meg. Herczel Fülöp fia. Herczel a budapesti, bécsi, strassburgi és párisi egyetemeken tanult, majd 1884-ben orvosi diplomát szerzett, belgyógyász, majd sebész volt. Két évig Nothnagel, öt évig pedig Czerny heidelbergi sebészprofesszor asszisztense volt, később az egyetem docense. 1892-ben a Szt. István-kórház főorvosa lett, s 1889-től kezdve egyetemi tanár volt. A modern kirurgiában, a hasűri sebészetben, az epekő, a tüdő-, lép- és vesesebészet területén ért el eredményeket. Elméleti és gyakorlati munkásságával országos, s világhírű volt.

Ismert művei:

Über die Wirkung des Anilin, Acetanilin und Kamphoranilin 1887)

Über overative Behandlung d. Nierensteine (1887) Über die operative Fixationd. Wanderniere (1893) Über grosse defecte d. Blasen-Scheidewand (1894)

Kripta Bal

60

Kőrösy Kornél, szántói

orvos, fiziológus, genetikus, címzetes egyetemi tanár

(Bp., 1879. dec. 2. – Bp., 1948. júl. 23.)

Kőrösy József fia. 1903-ban fejezte be tanulmányait a budapesti egyetem orvosi karán, ahol 1911-ben magántanár lett. Tangl Ferenc halála után a megüresedett élettani tanszéket, mint helyettes vezette 1918–20-ban, amikor a vezetést Farkas Géza vette át. Az anyagcsere vizsgálatával, majd biometriával foglalkozott. Utóbbi teróületen számítási módszereit az orvostudományban is igyekezett alkalmazni. Később örökléstani kérdésekkel is foglalkozott. Értekezései hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg. Ú

Műve:

Versuch einer Theorie der Gen-Koppelung (Leipzig, 1928).

Kripta Bal

120

Hajós Alfréd

építész, úszó, atléta, labdarúgó, sportvezető, sportíró,, úszóként az első magyar olimpiai bajnok,

Egy úr. Építész és az első magyar olimpiai bajnok. Beceneve a „magyar delfin” volt.

Hajós Alfréd – eredeti nevén Guttmann Arnold – Budapesten 1878. febr. 1-én született és Budapesten 1955. november 12-én halt meg. Zsidó családból származott. Szegény családban nőtt fel, édesanyja egyedül nevelte öt testvérével együtt. A vézna fiúcskáról a Markó utcai főreál gimnáziumban már az első tornaórán kiderült, hogy nem tud fölmászni a rúdon.

- Nem lesz mindig így! – határozta el. S néhány hét múlva az edzések eredményeképpen fölmászott a plafonig. A Műegyetemen folytatta tanulmányait, közben tornázott, futott és úszott a Magyar Úszó Egyesület tagjaként. Friss diplomásként Alpár Ignác majd Lechner Ödön irodájában dolgozott. 1907-ben önálló lett. Sikeres pályázatok alapján számos vidéki megbízatást kapott. Szecessziós, majd eklektikus, később konstruktív, modern, leginkább olasz stílusú épületeket tervezett.

1896-ban, Athénban az első újkori olimpián úszásban 100 m-en és az 1200 m-en nyert, így ő szerezte az első és második magyar olimpiai aranyérmét. Valójában ezüstöt, ugyanis az első olimpián a győztes ezüstérmet kapott, a második helyezett pedig bronzot.

A tizennyolc éves egyetemista kiváló gyorsúszó volt. A versenyeket április 11-én Pireuszban tartották. A tengeröböl tizenkét fokos vizében. 100 méteren 13 versenyző indult, s 1:22.2 perces idővel Hajós ért elsőként célba. Nagyon fázott, de újból bezsírozta magát, s a sűrű program miatt az 500 méteres távot kihagyva 1200 méteren indult újra. Úgy nyert hatvan méteres előnnyel, hogy versenytársai közül sokan feladták a versenyt. Kifagytak a vízből. A görögök ünnepelték az úszósport első olimpiai bajnokát. A király fogadáson megkérdezte tőle:

- Hol tanult meg ilyen jól úszni?

-A vízben” – válaszolta az ifjú.

Építészeti munkái között meg kell említeni: Aranybika szálló (Debrecen), Nagy Lajos Gimnázium (Szombathely), Református Egyház Zsinati Központja (Budapest), UTE Stadion (Újpest), Nemzeti Sportuszoda (Budapest, Margitsziget), a miskolci-, pápai-, szegedi-kaposvári sporttelep.

Önéletrajzi írása 1956-ban jelent meg Budapesten Így lettem olimpiai bajnok címen.

Kripta Jobb

56

Fenyvessy Adolf, zalai

gyorsíró, közgazdász, publicista, az országgyűlési állandó gyorsíró-iroda egyik megszervezője és vezetője

(Zalaegerszeg, 1837. dec. 23. – Bp., 1920. jan. 28.) Fenyvessy Béla apja. Mérnöknek készült, 1858-tól azonban elsősorban gyorsírással foglalkozott. Átdolgozta és magyar használatra alkalmassá tette a német Stolze-féle gyorsírást. 1862-től 1873-ig a budai gimnázium és kereskedelmi akadémia gyorsíró tanára volt. 1868-tól, megalakulásától 1911-ig az országgyűlési gyorsíróiroda főnöke. 1865-ben rendszere terjesztésére megalapította a Magyar Gyorsíró c. szaklapot és több évtizeden át szerkesztette. 1873–90-ben a Pesti Napló közgazdasági rovatát vezette.

Főbb művei.

Az új vámtarifa (Bp., 1878)

Az első magyar vasút története (Bp., 1883)

A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület ötven éves története (Bp., 1890, francia és német nyelven is)

Az Országgyűlési Gyorsíró kézikönyve (Bp., 1906).

Barna Viktor

asztaliteniszező, 22-szeres világbajnok, magyar bajnok, edző, sportíró, sporteszköz-konstruktőr

Barna Győző eretetileg Braun Győző Budapesten született 1911. augusztus 24-én és Limában halt meg 1972. február 28-én.

1928-tól az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre), majd 1934-től a DSC (Duna Sport Club) asztaliteniszezője volt. 1928-tól 1938-ig nyolcvanhárom alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Máig a sportág legeredményesebb versenyzője. 1929 és 1954 között összesen negyven világbajnoki érmet – köztük huszonkét aranyérmet – nyert. Huszonkét világbajnoki címe közül ötöt szerzett férfi egyesben. Nyolc férfi párosban nyert aranyérme közül hatot Szabados Miklóssal, egyet Glancz Sándorral és egyet az osztrák Richard Bergmannal ért el. Vegyes párosban két világbajnoki címet nyert Sipos Annával. 1935-től Franciaországban, majd 1938-tól Angliában élt, de a második világháború előtt a nemzetközi versenyeken magyar színekben versenyzett. A világháború után angol állampolgárságot kapott és ettől kezdve a világbajnokságokon angol színekben indult. Utolsó világbajnoki érmeit – negyvenhárom évesen – Londonban nyerte, ahol férfi párosban, a francia Michel Haguenauerrel második, vegyes párosban az angol Rosalind Rowe-val harmadik helyezést ért el.

Visszavonulása után az angol asztalitenisz válogatott edzője volt. Már 1950-ben a Dunlop Gumigyár labdaosztályának vezetője lett, a gyár az ő tanácsára kezdett el asztalitenisz-labdák gyártásával foglalkozni. Saját vállalkozást is alapított, amely az általa tervezett Barna, illetve Szuper Barna márkanévvel forgalomba hozott asztalokat és labdákat gyártotta. Rendkívül sokat tett a sportág elterjesztéséért. Visszavonulása után a világot járta és látványos bemutatókkal népszerűsítette az asztaliteniszt. Hatvanegy évesen Peruban halt meg.

1/A

Bársony Dóra

Operaénekes

(Bp., 1888. szept. 29. – Bp., 1972. szept. 6.)

A Zeneakakadémia operatanszakán 1910-ben szerzett művészoklevelet. 1911-ben a budapesti Operaház szerződtette, melynek haláláig tagja

maradt. Pályája első felében alt főszerepeket, később alt és mezzo karakterszerepeket énekelt. Vendégszerepelt Németországban és Olaszországban, föllépett a Budai Színkörben, Szegeden és Szabadkán.

Főbb szerepei:

Carmen (Bizet: Carmen)

Delila (Saint-Saëns: Sámson és Delila)

Amneris (Verdi: Aida); Gertrudis (Erkel: Bánk bán) Boccaccio (Suppé: Boccaccio)

Erda (Wagner: A Rajna kincse, Siegfried) Magdalena (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok) Quickly (Verdi: Falstaff)

Mostoha (Kacsóh: János vitéz)

Cipra (Strauss: A cigánybáró)

Miklós (Offenbach: Hoffmann meséi)

Orlovszky (Strauss: A denevér)

Bükyné (Poldoni: Farsangi lakodalom)

Szuzuki (Puccini: Pillangókisasszony)

Marta (Gounod: Faust); Maddalena (Verdi: Rigoletto).

Irodalom:

Film, Színház, Muzsika, 1962. 1. sz.).

Radó Antal

műfordító, költő, író, publicista, irodalomtörténész

(Mór, 1862. jún. 29. – Bp., 1944. nov. 22.)

1879-től a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán tanult, ahol 1883-ban tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1880 – 87 között különböző lapok: Függetlenség, Pester Journal, Magyar Újság, Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap szerkesztőségében dolgozott. 1885 – 1922 között a képviselőház gyorsirodájának munkatársa volt, majd vezetője. 1895-től a Kisfaludy Társaság tagja. 1926- tól a Magyar Pen Club igazgatótanácsának alelnöke. 1897-től a Magyar Könyvtár, 1901-től a Remekírók Képes könyvtára szerkesztője volt. Öngyilkos lett. Több verskötete, néhány irodalomtörténeti, verstani és műfordítás elméleti munkája jelent meg. Műfordítói is volt: Firduszi, Petrarca, Ariosto, Shakespeare, Corneille, Schiller, Leopardi, Musset műveiből fordított magyarra.

Főbb művei:

A magyar műfordítás története (Bp., 1883)

Az olasz irodalom története (I – II., Bp., 1896)

Dante (Bp., 1907)

A fordítás művészete (Bp., 1909)

A magyar rím (Bp., 1909)

Idegen szavak szótára (Bp., 1910).

Irodalom:

Ignotus: R. A. (Nyugat, 1910)

Magyar Homér-fordításokról (Bp.; 1917)

Rubinyi Mózes: A nyolcvanéves R. A. (Bp., 1942) Komlós Aladár: R. A. Magyar mártír írók antológiája (Bp., 1947)

Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Bp., 1962)

Sós Endre: Felvillanó arcok (Bp., 1965).

Csörsz utcai Orthodox temető

Parcella

Sor

Sír

Név

Foglalkozás

Reich Jákob Koppel

orthodox főrabbi, a Felsőház tagja és korelnöke, iskola- és korházalapító, judisztikai író

Rabbi Koppel Reich híres rabbik bajorországi eredetű dinasztiájából származott. Harmadik generációja volt a Koppel rabbi dinasztiának, amely Bajorországból került Magyarországra. Nagyapja Verbón, apja Jechezkiél Reich pedig Trencsénbányán volt rabbi. Koppel Reich Verbón született 1838-ban. Előbb a szülői házban, majd a nagyváradi, végül a Hátám Szófer alapította pozsonyi jesivában tanult. Jiszráel Schauer ószombati rabbitól kapta a képesítést. Később feleségül vette mestere lányát, és 1859-ben elfoglalta apósa rabbi székét. Amint az akkori orthodox világban szokásos volt. 1872-ben Verbó hitközsége hívta meg a rabbi székbe, ahol 18 évig töltötte be a rabbi széket.

Szülővárosa, Verbó hitközsége képviseletében vett részt vett az 1868. évi kongresszuson, amely kimondta a magyar zsidóság kettéválását, és ahol ragyogó beszédeivel több más nagytekintélyű rabbival az ortodoxiát védelmezte. A status quo ante irányzat, mint harmadik, csak jóval később szerveződött országos szövetséggé.

A kongresszus eredményeképpen három féle irányzatra (neológ, ortodox, status quo ante) szakadt a magyar zsidóság, s a magyar ortodoxia 1871-ben létrehozta önálló szervezetét.

1890-ben nevezték ki Budapest ortodox főrabbijává, és ezt a tisztséget 39 éven át viselte. Működésének ideje alatt jöttek létre az ortodoxia alapvető – máig is működő – intézményei: Kazinczyi-utcai zsinagóga 1913-ban épült, a székház 1912-ben, az iskola pedig 1911-ben). 1927-ben ő volt az első magyar rabbi, aki az ortodox zsidóságot képviselte a magyar országgyűlés felsőházában.
Koppel Reich 1929-ben halt meg.

Koppel Reich mind a négy fia ortodox rabbiként müködött Magyarországon, illetve az akkori Csehszlovákia területén.