SZERZŐI EST
SZERZŐI EST
November 5. este 6 óra. EMIH Zsidó Kulturális Központ Károly krt. 20. Polgár Ernő szerzői estje. Moderátor Schranez Rebeka. Közreműködik Virág Emese és Polyák Ágoston Ariel
* beszélgetés a szerzővel
* bemutatásra kerül A Clotilde Szalon c. egyfelvonásos
* felolvas a szerző: A tenger hangja c. elbeszélés
* ajándékköteteket dedikál a szerző
* kóser állófogadás
[kml_flashembed fversion="8.0.0" movie="wp-content/uploads/video/polgar2.swf" targetclass="polgar" publishmethod="dynamic" width="600" height="436"]
[/kml_flashembed]
NŐ Madame Clotilde zsidó nőket bújtatott bordélyházban.
FOGORVOS (ordít) Fejezze be, kérem! És távozzon!
NŐ A kurvákkal együtt a szalonban bújtatott Rózsa lányokat is deportálták. Erről sem tudott?
FOGORVOS (elsápad) Tudtam… (Hirtelen sírva fakad) A feleségemrõl és a kicsi Máriáról van szó… (Erőtlenül a rekamiéra esik, a rosszulléttől fuldokolva kérdezi) Most boldog?… Menjen el!
NŐ (kiszalad a nappaliból, s egy pohár vízzel a kezében jön vissza) Igya meg!
FOGORVOS Mi ez?
NŐ Víz.
FOGORVOS Öntsön hozzá whiskyt!
NŐ (tölt az asztalkán álló üvegből) Tessék.
FOGORVOS Köszönöm.
NŐ A felesége nincs itthon?
FOGORVOS Tévedésből a feleségemet is elvitték.
NŐ És nem jött vissza?
FOGORVOS Nem.
NŐ És nem nősült meg újra?
FOGORVOS Nem… De most már tényleg fejezze be, kérem!
NŐ Bocsásson meg!
Hosszú csend után
NŐ Értem.
Feláll, a férfit figyelve, a falról levesz egy fényképet. Magához öleli, de amikor az orvos hátranéz, megijed, s leejti.
NŐ Bocsánat!
FOGORVOS (dühösen) Mit művel?
NŐ Véletlen volt. Bocsánatot kérek!
FOGORVOS Tudja, ki van a képen?
NŐ Tudom.
FOGORVOS (megdöbben) Honnan tudja? (Kis szünet után) Ki küldte magát ide? Kicsoda maga voltaképpen?
NŐ Ne izgassa fel magát! Kímélnie kell a szívét. Az orvosok magának ezt már gyermekkorában megmondták.
FOGORVOS Ezt is tudja?
NŐ “Kicsoda maga?” Ezt akarta kérdezni, ugye?
FOGORVOS Ezt… (Lehajol és felveszi a bekeretezett képet) A kislányom fényképe.
NŐ Kislánya?! Klára huszonnégy éves volt, Mária pedig tizennégy. Csak nem azt akarja mondani, hogy a felesége tízéves korában szült? Ez még Afrikában se divat!
A TENGER HANGJA
(részlet)
Az új-kaledóniai a hátsó fedélzetre kikészített cápahorgot élesítette. Ruiz vödröket tett le mellé. Egyikben disznó- és bárányhús cafatok úszkáltak a vérben, a másikban marhacomb. Nonito repülőhalakat szedett össze a fedélzeten. Gyakorlott metszésekkel nyitotta a hajóra zuhant példányokat, s mozdulatai Adlert sakter dédapjára emlékeztette.
Adler kadét, mint aki még soha nem látott tengert, s mint aki nem tud betelni a látvánnyal: csak nézte, bámulta e különös és valószerűtlen lényeket, amelyek nem úgy repülnek, mint a madarak, hanem erős farkcsapásokkal katapultálnak a vízből, és siklószerűen lebegve száz métert is könnyedén megtesznek a levegőben.
Főleg ha üldözik őket.
Éjjel csoportokban emelkedtek ki a vízből, s mint parányi vitorlázó repülőgépek, kecsesen szálltak, táncoltak az óceán fölött, s néhányan a fedélzeten landoltak.
A polinéz hozzálátott a beetetéshez. A nap első sugarai éppen előbújtak a horizonton.
A napfelkeltét, ha teheti, mindenki megnézi a hajón… a nap a világ legnagyobb csavargója. A tengerészen is túltesz. Fényével, melegével mindenkit minden nap meglátogat. Bekukucskál az ablakokon, bejárja a tengereket, a homokos és sziklás partokat: sugaraival minden nap mindenkit megajándékoz.
Jó szokás szerint reggel kilenc órakor emelkedik az Indiai-óceán látóhatára fölé: szétteríti köntösét, bevilágít a tengermélyi üregekbe, ahol az óceán rejti titkait, mint a történelem, mely öröktől fogva létezik. Mindkettő jelenében ismétlődik a múlt, jövőjükben a jelen. Minden, mi bennünk létezik, öröktől fogva él, akár az univerzum.
A polinéz a repülőhalak béltraktusát dobálta először a vízbe, aztán várt, nézte, bámulta a tengert. Az MS Philemon kitartóan szelte a vizet, s a délkelet-ázsiai partok már pici, kivehetetlen foltokká zsugorodtak a horizonton.
Zebracsíkos pilótahalak úsztak el az óceánjáró mellett. „Jó jel”, gondolta. Néhányszor belemarkolt a csalétekbe, s a húscafatokat a vízbe dobálta.
Niepelt kapitány ablakából gyönyörködött az ébredő Nap sugaraiban. A tengeren az ablak olyan, mint a mitológiában.
Jelkép. A fénynek, a világosságnak és a nagyfokú látás képességének a szimbóluma. Ha a tengerész tekint ki az ablakon, kapcsolatot teremt az égitestekkel, az Istennel… az ablak a hajó szeme, örökké éber tekintete. Az ablakból belátható a víz, az égbolt, a horizont, s a tengerész kellő időben tudomást szerezhet a közelgő veszélyről. S ha mitológiai szereplő nyitja ki az ablakot, lát mindent, egészen a Napig.
A polinéz a korlát mellé állított táskából késeket és egy fűrészt vett elő.