5/B

11

5

Bánóczi József

Magyar zsidó Atlantisz?

IX.

Írta és összeállította

Polgár Ernő

(A képen Osvát Ernő portréfotója látható)

A Hegedűs Gyula utcai zsinagógában Sávuot 2. napján Tóra-olvasás után Mázkirt tartottunk, s megemlékeztünk halottainkról. Dr. E. O., aki rabbi nagyapjára emlékezett, hozzám fordult:

- A Soá nyolvanckilenc megszentelt emlékű magyar rabbit

pusztított el. Másnap levelemre válaszolva írta: „Ez azért is hátborzongató, mert a “halálmadár” héber szó számértéke éppen 89.”

89 magyar rabbi?!. 89 cádik! 89 szent áldozat… Miért?! Miért?!

S mások? Ők miért?

Nevek. Sorsok. Életek. Emberek. Akik a magyar zsidóság színe-javát alkották.

Nyomozni, kutatni kezdtem.

Ó, Örökkévaló! Az egész olyan, minta lelki szemeim előtt a magyar zsidó Atlantiszt látnám. 1910-es népszámláláskor a történelmi Magyarországon még egymillió magyar izraelita élt, s azóta…

Pedig hányan és hányan és mennyi mindent tettek hazánkért: Magyarországért! Gyárosok, kézművesek, földművesek, művészek, tudósok, rabbik…

Járjuk végig együtt a „védett” budapesti izraelita sírokat, s tapasztalni fogjuk, hogy csupán ezen a sétán – s a tíz részes sorozatban – mennyi és mennyi nagyszerű zsidó lelket találunk! Akikre ebben a hazában mindenki büszke lehet. Emlékük legyen mindörökké áldott!

IX.

Bánóczi József, Alexander Bernát, Wittmann Ferenc, Perlmutter Izsák, Gábor József, Tornai Gyula, Szomaházy István, Ágai Adolf, Szabolcsi Miksa, Hári Pál, Magyar-Mannheimre Gusztáv, Pálmai Lajos, Halász Ignác, Hatsek Ignác, Balassa József, Scheiber Hugó, Ostvát Ernő, Mermann Miksa, Sas Ignác, Somlyó Ignác, Donáth Gyula, Erdős Pál,

irodalomtörténész, filozófus, címzetes egyetemi tanár, tanítóképző-igazgató, az MTA tagja

Weisz néven Szentgálon született 1849. július 4-én és Budapesten halt meg 1926. november 20-án. Bánóczi László rendező apja. Budapesten, Bécsben, Berlinben, Lipcsében, Párizsban és Londonban tanult. 1875-től budapesti középiskolai tanár, 1878-tól a budapesti egyetemen a filozófiatörténet magántanára, majd címzetes tanára. 1887-től az Izraelita Tanítóképző igazgatója. A Kisfaludy Társaság tagja. 1884-től 1893-ig Bacher Vilmossal szerkesztette a Magyar Zsidó Szemlét, alapításától haláláig az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat évkönyvét, Alexander Bernáttal együtt a Filozófiai Írók Tárát (1881–1919). Sajtó alá rendezte Mikes Kelemen, Berzsenyi Dániel, Zrínyi Miklós műveit. Érdemeket szerzett a filozófia klasszikusainak, különösen Kant műveinek hiteles tolmácsolásában.

Művei:

Révai Miklós élete és munkái (Bp., 1878)

Kisfaludy Károly és munkái (I–II., Bp., 1882–83)

A magyar romanticizmus (Bp., 1882).

Irodalom:

Zlinszky Aladár: B. J. l. tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1932)

Kiss Arnold: B. J. egyénisége (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve Bp., 1932).

5/B

11

10

Alexander Bernát

filozófus, esztéta, irodalomtörténész, egyetemi tanár, dékán, a Magyar Filozófiai Társaság elnöke, az MTA tagja

(Pest, 1850. ápr. 13.–Bp., 1927. okt. 13.)

1911-től a Nemzeti Színház drámabírálója, 1922-től a Színművészeti Akadémia dramaturgia tanára volt. Színikritikái a Budapesti Hírlapban és a Pester Lloydban jelentek meg. Filozófiai tárgyú munkássága mellett Shakespeare-, Corneille-, Diderot- és Madách-tanulmányai és magyarázatai jelentősek.

Főbb művei:

Shakespeare Hamletje (1902)

Shakespeare (1907)

Madách Imre (1923)

5/B

11

12

Wittmann Ferenc

fizikus, feltaláló, egyetemi tanár, az MTA tagja

Hódmezővásárhely, 1860. január 19. – Budapest, 1932. március 23.
A Műegyetemen a rádiótechnika és a távközlés első professzora. Húros és Braun-csöves oszcillográfot készített.

5/B

11

13

Perlmutter Izsák

festő, grafikus

(1866, Pest – 1932, Budapest)

Magyar Mannheimer Gusztávnál és Karlovszky Bertalannál tanult, majd 1891-ben néhány hónapot Párizsban a Julian Akadémián töltött. Hazatérve Bihari Sándorhoz került, de 1894-ben ismét Párizsba ment. 1898-tól 1904-ig Hollandiában élt, ahol főleg tájképeket (Utca Larenben) és életképeket festett (Vasárnapi látogatás, Ima …) Hazatérése után egy ideig Szolnokon, majd Besztercebányán élt, később Rákospalotán. Mozgalmas városképe: a Vásár Besztercebányán nagy sikert aratott. 1921-ben és 1930-ban gyűjteményes kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Festészetére a francia impresszionizmus és realizmus hatott. Jelentős műveit: Parasztszoba, Önarckép - a firenzei Uffizi Képtár őrzi.

5/B

11

15

Gábor József

operaénekes, rendező, műfordító

(Balassagyarmat, 1879 – Illéspuszta, 1929, május 14.)

Színművészeti akadémiát végzett, 1899-ben a Vígszínház tagja lett. A Népszínházban: operettekben lépett fel. 1900. őszén az Operaházhoz szerződött. 1908-ban Olaszországba utazott tanulni. Később Berlinben énekelt. 1913-ban ismét az Operához szerződött, ahol haláláig magánénekes volt. 1922-ben az Operaház anyagi támogatásával megalapította az Operaház Barátainak Társaságát (később Magyar Operabarátok Egyesülete). Énekesi pályafutása mellett az 1926–27-es évadban rendező is volt. Lengyel Menyhért Taifun c. drámáját fordításában játszották Olaszországban.

Fontos szerepei:

Loge (Wagner: Rajna kincse)

címszerep (Wagner: Tannhäuser)

David (Wagner: Nürnbergi mesterdalnokok) Herodes (R. Strauss: Salome)

Pedrillo (Mozart: Szöktetés a szerájból).

5/B

11

16

Tornai Gyula

festő, grafikus

(Görgő, 1861. ápr. 12. – Bp., 1928. nov. 24.) Bécsben, Münchenben és Budapesten Benczúr mesteriskolájában tanult. Eleinte életképeket

festett: Jó falat, Kaméliás hölgy. Később hosszú utazásai során: Olaszország, Spanyolország, Algéria, Marokkó, India, Japán – egzotikus témákat kezdett festeni. Képein többek között háremőrök, szerecsenek jelentek meg. Művészete, mely Benczúr Gyula stílusára emlékeztetett, korában népszerű volt. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.

1907-ben, Párizsban és Londonban, 1909-ben Budapesten, a Műcsarnokban, 1917-ben a Nemzeti Szalonban volt kiállítása. 1929-ben az Árverési Csarnok rendezett hagyatéki kiállítást műveiből.

Irodalom:

Lyka Károly: Tornai Gyula (Magyar Művészet, 1928.)

5/B

11

17

Szomaházy István

író, publicista

(Veszprém, 1864. febr. 28. – Bp., 1927. nov. 10.) Tanulmányait Veszprémben és Bp.-en végezte. 1881-től az újságírói pályán működött, előbb a Nemzet, majd a Pesti Napló és a Magyar Hírlap, valamint Kiss József Hét c. lapjának munkatársa. Pályája későbbi szakaszán több bp.-i napi- és hetilap állandó tárcaírója. A szórakoztató könnyű irodalom egyik legtermékenyebb és legnépszerűbb képviselője. Rendkívül nagyszámú regénye és novelláskötete jelent meg. Néhány színdarabját is játszották. F. m. Szöktetés a zárdából (elb., Bp., 1887); Előadások a feleségképző akadémián (Bp., 1904); A méltóságos asszony lovagja (elb., Bp., 1909); A Sas-utca (r., Bp., 1911); A muzsikáló óra (Bp., 1917); Ágota férjhez megy (r., Bp., 1918); A csipkeverő leány (r., Bp., 1921); Hamvas Béla: Sz. I. (Tavasz 1920. 22. sz.). – Irod. Sz. I. (Új Idők, 1937. II.)

5/B

11

19

Ágai Adolf

író, publicista, humorista

Ágai Adolf

(Jánoshalma, 1836. március 31. – Budapest, 1916.) Orvosnak tanuét, a Kisfaludy Társaság tagja volt.

Apja lengyel származású orvos volt, aki maga is foglalkozott irodalommal. Ágai négy éves koráig Orahovicán, Eszék mellett nevelkedett és csak horvátul beszélt, majd az apja Pécelre költözött, és itt ő is megtanult magyarul. Elemi és középiskolai tanulmányait Pécelen, Nagy-Abonyban, Pesten és Nagykőrösön végezte. Az orvosi tudományokat Bécsben hallgatta. Beutazta Európát, Ázsia és Afrika egy részét, több nyugati nyelvet megtanult. Írói pályáját 1854-ben Antoinette című eredeti hangvételú munkájával kezdte a Hölgyfutárban. Ezután bécsi leveleket írt a Hölgyfutárba (1854–57) és a Vasárnapi Ujságba (1857–81). Dolgozott német lapoknak is (Wanderer, Humorist, Donau, Gartenlaube, Fliegende Blätter). Humoros tárcáival először a Honban jelentkezett 1865-ben Porzó álnév vel, majd a Pesti Naplóban, a Vasárnapi Ujságban a Magyarország és a Nagyvilág lapokban folytatta. Utóbbinak (1870–79) szerkesztője is volt.

1857-től minden nevezetesebb szépirodalmi napi és élclapban jelentek meg írásai. Fordított német és francia regényeket is. Ő indította el a Borsszem Jankó című élclapot. 1871-től szerkesztette a Kis Lap című gyermeklapot Forgó bácsi néven. Szerkesztette Bródy Zsigmonddal a Látcső c. napilapot és a Regélő füzetes regénykiadás vállalkozást. Munkásságáért a Kisfaludy-társaság 1877-ben tagjává választotta. Kifogyhatatlan lelemény, humor jellemezte tevékenységét. Porzó néven írt leveleit kedvelte a közönség és a kritika is elismerte. Az írások összegyűjtve megjelentek Budapesten, 1876-ban, két kötetben. Tárcái tartalma: társadalomrajz, családi jelenetek, úti élmények, napi érdekű események és saját élményei. De nem csak tárgyuk tette őket vonzókká, hiszen néha alig volt van tárgyuk, hanem a stílus és hangvétel, amivel hatni tudtak. Előadásmódja fordulatokban gazdag, élces volt: a szójátékokat pazarul szórta.

Ágai ügyesen tudta ostorozni, nevetségessé tenni a politikai és társadalmi „anomáliákat”. A Borsszem Jankó alakjait nagyrészt maga teremtette.

Kedvelték humorisztikus naptárait, 1867-től kezdve, melyek többnyire a Borsszem Jankó alakjainak cégérével jelentek meg:

Spitzig Icig naptára

Mokány Berci

Mihaszna András naptára

Püff neki! Abrincs! Csihaj! Drukk! Cu tumm! Poszkiszli naptár

Dsentri naptár

Virtus naptár

Muszáj naptár

Fáin! Hoch! stb.

Népszerű gyűjteménye volt a: Diák ismeretek tára is.

A gyermekirodalom köréből könyvei:

Gyermekhumor (Budapest, 1874)

Forgó bácsi gyermekszinháza (1882)

Forgó bácsi képes könyve (1877)

Az én kis világom (1887)

Mint fordító Gerstäcker Fr., Apraxin Julia, Sand George, de la Tour, Kock Pál és Montépin műveit ültette át magyarra.

5/B

11

20

Szabolcsi Miksa

író, publicista,

(Tura, 1857. aug. 17. – Balatonfüred, 1915. jún. 17.) Először a Debreczeni Ellenőr munkatársa volt. A tiszaeszlári per idején rendszeresen tudósította saját lapját, de a Pester Lloydot és a bécsi Neue Freie Pressét is. Cikkei miatt antiszemita körök merényletet követtek el ellene. 1884-től a Jüdische Pester Zeitung, 1886-tól haláláig az Egyenlőség felelős szerkesztője volt. Irodalmi munkásságának területe főleg zsidó vallási és történeti tárgyakra terjedt ki.

5/B

11

25

Hári Pál

orvos, biokémikus, egyetemi tanár

Budapesten 1869. augusztus 29-én született, itt majd Bécsben végezte el az egye­temet, végül Tangl tanár kórtani intézetében adjunktus lett, miután már 1907. az élet- és kór-vegytana tanszakból magántanárrá habilitálták. 1918-ban a biológia nyilvános rendes egyetemi ta­nára lett. Főműve:

Az élet-és kórvegytan tafi-könyve (1913 és több kiadás)

Budapesten halt meg 1909-ben.

5/B

11

30

Magyar-Mannheimer Gusztáv

festő, grafikus

Pesten született 1859-ben. A legsokoldalúbb magyar festők egyike volt, aki egyaránt festett figurális és tájképeket. Eredeti egyénisége nemcsak változatos témaválasztásiban, de egyéni feldolgozásmódjában is megnyilvánult, amit finom aprólékos rajz, a fényhatások és foltok nagyszerű játéka jellemzett. Romantikus természet volt, akit a valóság színes megjelenése ihletett. Már tizenhat éves korában foglalkozott litográfiával és illusztrálással. A pesti mintarajziskola után a bécsi akadémián tanult, majd gépgyári rajzoló és fényképész lett, végül Münchenben tanult. Visszatérve Budapestre illusztrálással és arcképfestéssel foglalkozott, később Bécsbe került Makarthoz, s a Művészettörténeti Múzeum képei létrejöttét segítette. Ezt követően állami ösztöndíjjal Rómába utazott és hazatérése után a Benczúr mesteriskola tagja lett. Alapító tagja volt a Szinyei Merse Társaságnak. Első nagy sikerét 1901-ben Nyár c. képével érte el. Budapesten a Műcsarnokban Esti hangulat c. képe a Társulat díjat, Scherzo c. képe a kis, Erdő szélén c. képe (Szépművészeti Múzeum) a nagy aranyérmet nyerte. Gyűjteményes kiállítása 1896-ban, a Műcsarnokban volt, majd a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban. Illusztrátorként gazdag életművet hozott létre.

Ismert művei:

Mózes kitérése

Venus és Tannhäuser

A maharadzsa lánya.

Olaszországi képei:

Mosónők a római Campagnán (Szépművészeti Múzeum).

Tájképei:

Körmöcbánya a toronnyal

Vágvölgyi táj

Alföldi táj, Zivatar a Balatonon

A Szépművészeti Múzeumban láthatók:

Carmella caprii vízhordó leány (1902)

Thébeni Sz. Pál

Pásztoridill. Mulatozó gyerekek, Anna-Caprii tér holdvilágnál

Háborgó tenger

Erdő szélén

Reggel a Balatonon

Rőtszakállú férfi

Budapesti részlet

Több képét I. Ferenc József vásárolta meg.

Irodalom:

Művészet”" (1904)

Malonyai, “”A fiatalok”" (Budapest 1906)

Lázár, “”Tizenhárom magyar festő”" (u. o. 1912) “”Múlt és Jövő”", (1913).

5/B

11

32

Pálmai Lajos

jogász, közjegyző, 1919-ben az aradi, majd a szegedi ellenkormányok minisztere

(Arad, 1866 – Budapest, 1937)

Az Aradi, majd a Szegedi nemzeti kormány minisztere lett, melynek Eckhardt Tibor volt az államtitkára. A későbbiekben az Országgyűlés közjegyzője volt 1926 és 1936 között.

7

1

20

Halász Ignác

nyelvész, irodalomtörténész, folklorista, egyetemi tanár, író, műfordító, az MTA tagja

Tésen született 1855-ben és Budapesten halt meg 1901 április 9-én. Veszprémben és Székesfehérváron járt gimnáziumba. Az egyetemet Budapesten végezte el: középiskolai tanári képesítést szerzett, Székesfehérváron lett tanár, de már 1893-ban kinevezték a kolozsvári egyetemen a finn-ugor és magyar nyelvészet nyilvános rendes tanárává. 1880 és 1890 közt háromszor küldte ki a Magyar Tudományos Akadémia a lappok közé Svédországba és Norvégiába, ahol az összehasonlító nyelvészethez számos adatot gyűjtött.

Főbb művei:

Ritkább és homályosabb képzők (akadémiai díjjal jutalmazták, 1880-ban)

Svéd lapp nyelvtan és olvasmányok (1881) Visszahódított magyar szók (1883)

Kazinczy, mint fordító (1883)

A svédországi lapp nyelvjárások

Magyar szók az északi szláv nyelvekben (1886-98) Svéd-lapp nyelv (6 kötet 1885 – 95)

Az ugor-szamojéd nyelvrokonság kérdése (1892-93) Kármán József (1878)

A Grimm-meséket Móka bácsi álnévvel adta ki és ő is írt gyermekmeséket, amelyek ma is ismertek. Kiadott és fordított finn népdalokat. Számos tanulmányt írt, főleg a Nyelvtörténeti Közleményekben.

Halála után egyetemi előadásait A magyar szófejtés története c. kiadták.

7

3

21

Hatsek Ignác

térképész, mérnök, 1848-as honvéd

(Vágújhely, 1828 – Bp., 1902. márc. 5.) Olmützben, majd Budán végezte a műegyetemet. A szabadságharcban, mint főhadnagy vett részt és fogságba esett. Szabadulása után a bécsi földrajzi intézetben dolgozott. 1867-től Budapesten a Kereskedelmi Minisztérium, később a Statisztikai Hivatal szolgálatában állt. Sok száz térképet tervezett. A magyar kartográfia egyik megalapozója.

7/A

4

10

Balassa József

nyelvész, pedagógus

(Baja, 1864. febr. 11. – Bp., 1945. febr. 26.)

A budapesti és a bécsi egyetemen végzett tanulmányok után Budapesten 1885-ben bölcsészdoktori, 1886-ban tanári oklevelet szerzett. 1886-tól székesfehérvári, 1892-től debreceni, 1896-tól 1918-ig budapesti középiskolai tanár.

1920-tól 1940-ig a Magyar Nyelvőrt szerkesztette. A hazai nyelvtudomány egyik jelentős képviselője volt. Fonetikával, nyelvjáráskutatással foglalkozott. Számos értekezésben, tanulmányban népszerűsítette a magyar nyelvre vonatkozó ismereteket; több iskolai nyelvkönyv szerzője, továbbá németek számára német nyelvű magyar nyelvtant szerkesztett Pálóczy Lipóttal (megjelent: Berlin, 1911) és német-magyar szótárt Simonyi Zsigmonddal. A Toussaint–Langenscheidt nyelvoktatási tanfolyamok sorozatában a magyar tanfolyamot írta.

Főbb művei:

A fonetika elemei (Bp., 1886)

A magyar nyelvjárások osztályozása és jellemzése (Bp., 1891)

Magyar fonetika (Bp., 1904)

A magyar nyelv életrajza (Bp., 1937)

A nyelvek élete (Bp., 1938)

A magyar nyelv szótára (I-II., Bp., 1940)

A magyar nyelv könyve (Bp., 1943, oroszul 1951) Irodalom:

Beke Ödön–Benedek Marcell–Turóczi-Trostler József: Emlékkönyv B. J.-nek, a Magy. Nyelvőr szerkesztőjének 70. születése napjára, műveinek bibliográfiájával (Bp., 1934)

Rubinyi Mózes: Emlékezések és tanulmányok (Bp., 1962); Prohászka János: B. J. emlékezete (Magy. Nyelvőr, 1965. 2. sz.).

11

31

26

Scheiber Hugó

festő, grafikus

(Bp., 1873. szept. 29. – Bp., 1950. márc. 7.)

A budapesti Iparművészeti Isk.-n Papp Henrik volt a tanára. Berlinben a Sturm c. folyóirat helyiségében rendezett műveinek nagy sikerű kiállítása volt. Amerikában és Rómában is járt. Eleinte impresszionisztikus, plein air képeket festett, majd utolsó gyűjteményes kiállításain a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múz.-ban futurista, expresszionista képeket állított ki. A Képzőművészek Új Társasága (KUT) tagja volt. 1964-ben az MNG-ben műveiből emlékkiállítást rendeztek. – Irod. Patai Edit: Sch. H. művészete (Múlt és Jövő, 1921); Barát Endre: Sch. H. és képei (Múlt és Jövő, 1941); Haits Géza: Sch. H. emlékkiállítása (Művészet, 1965).

15/A

35

3

Osvát Ernő

műkritikus, író, publicista, a Nyugat szerkesztője

Osvát Ernő

(Nagyvárad, 1877. április 7. – Budapest, 1929. október 28.)

Rövid ideig a nagyváradi jogakadémián tanult. 1895-ben Budapestre költözött, jogásznak készült, de hamarosan átiratkozott a bölcsészkarra. Első cikke 1897-ben jelent meg az Esti Újságban. 1898-tól a Budapesti Hírlap közölte irodalmi kritikáit, majd A Hét belső munkatársa lett 1889-től. Az 1900-as években az Új Magyar Szemle munkatársa volt. 1901-ben önálló folyóiratot indításába kezdett, de csak az előfizetési felhívásig jutott el. Elképzelését a következő évben, 1902-ben tudta megvalósítani. 1902-1903 között a Magyar Géniuszt szerkesztette. 1905-ben megalapította a Figyelő című folyóiratot. Az 1908-ban indult Nyugat munkatársa lett: (főszerkesztő akkor Ignotus és Fenyő Miksa volt) majd főszerkesztő lett. Számos tehetséget fedezett fel: Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Németh László stb.

Később megélhetési gondjai voltak. 1929-ben lánya halála miatti elkeseredésében öngyilkosságot követett el: szíven lőtte magát.

Könyvei halála után jelentek meg. Kivételes tekintélyt szerzett magának kortársai körében, ami a mai napig „mérce.” Kazinczy Ferenc mellett a magyar irodalom egyik legnagyobb irodalomszervezője, kritikusa volt.

Díjai

Baumgarten-díj (1928)

Művei

Az elégedetlenség könyvéből, Gyoma, 1930.

Összes írásai, kiad. O. Kálmán, (1945)

Irodalom

Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 9638607106

Új magyar irodalmi lexikon, 2. köt., Főszerkesztő: Péter László, Bp., Akadémiai, 1994.

16

3

29

Bermann Miksa

gépészmérnök, feltaláló

(Győr, 1861. nov. 1. – Bp., 1925. aug. 2.)

A budapesti műegyetemen végzett. Tanulmányai után, 1892-től a MÁV északi főműhelyének osztályvezetője, 1910-től vezető helyettese volt. 1912-től vezetője. Később a laboratóriumi anyagvizsgálat igazgatója. Új eljárást dolgozott ki az acél fajtáinak gyors felismerésére. Az edzés és hegesztés problémáival is foglalkozott.

Művei:

Az edzésről (Bp., 1906)

A vasanyag felismerése szikrapróba alapján (A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közleményei, 1908)

A szikrapróba elmélete és gyakorlati alkalmazása (Anyagvizsgálók Közl., 1915)

A tökéletes hegesztés (Bp.; 1922).

Irodalom:

Bermann-féle szikrapróba (Bány. és koh. L. 1933)

17

1

17

Rott Sándor

színész, kabaréigazgató

(Pest, 1868 – Bp., 1942. dec. 16.)

Pályáját, mint komikus a Folies Captice-ben kezdte (A „kis Rott”). Partnerével, Steinhardt Gézával együtt hamarosan a főváros legnépszerűbb művészei közé emelkedett. Többször vendégszerepelt Bécsben, mégis a gyorsan elmagyarosodó pesti kabaré egyik klasszikusa lett. 1927-ben, a Fővárosi Operettszínházban Ábris rózsája c. előadásban lépett fel, 1928-ban az Andrássy úti színházban tragikus szerepet játszott nagy sikerrel.

Művei

A „kis Rott”-ról (Bp., 1941).

Suszterherceg (író, színész, Bp. 1914)

Jobb erkölcsöket (író, színész, Bp., 1916)

Az önkéntes lázoltó (író, Bp., 1918).

Irodalom:

Nagy Endre A kabaré regénye (Bp., 1935)

Boross Elemér: A „nagy” Rott (Film Színház Muzsika, 1966. 28. sz.)

17

2

6

Sas Ignác

Nótaszerző

Budapesten született 1875. március 29-án és 1926. őszén halt meg. Népszerű dalszerző volt. Dalait mindenütt ismerték és játszották az országban. Háromszáznál több dalt írt. Sas élete végén megvakult.

17/A

5

17

Donáth Gyula

orvos, ideg- és elmegyógyász, kémikus, orvostörténész, címzetes egyetemi tanár

Az európai hírű orvosprofesszor apja, Donáth Ábrahám kiskereskedő volt, anyja divatárus volt. Szülei az egykor Fő utca (ma Szabadság utca) 369. számú házban laktak. Szorgalmas, szerény és vallásos emberek voltak, két fiúgyermeküket nevelték. Öccse – Móric – érettségi vizsgája után tüdővészben meghalt. A szülők példája nagy hatással volt Donáth Gyulára, aki Baján született 1849. december 23-án.

Gyermek- és ifjúkora nagy részét szülővárosában töltötte, orvosi gyakorlatot is folytatott Baján. A “Bajai Katolikus Főgimnáziumba az 1860/61-es évtől járt. Kitűnő tanuló volt. Orvosnak készült. Bécsben, 1867-ben beiratkozott az egyetem orvosi karára. Világhírű orvostanárok tanították: Hebra, a bőrgyógyászat, Brücke, a fiziológia, Hyrtl, az anatómia, valamint Skoda és Oppelzer, a belgyógyászat professzorai. Orvosdoktori oklevelet 1873-ban kapott Innsbruckban.

1885-ben Budapesten telepedett le, és ideg- és elmeorvosi gyakorlatot folytatott. Megbízták az Általános Munkás Betegsegélyező Pénztár ideglaboratóriumának vezetésével, majd felkérésre 1896-ban berendezte és vezette a Szent Rókus Kórház ideglaboratóriumát és az általa létesített első magyarországi röntgenlaboratóriumot. A Szent István Kórház idegosztályának főorvosává 1902-ben nevezték ki. Megnyerte a New York állam Craig-Colony nemzetközi jutalomdíját az epilepszia területén végzett kutatásaiért.

1944. április 11-én halt meg Budapesten, 95 éves korában.

17/A

6

29

Erdős Pál

matematikus, az MTA tagja

(Budapest, 1913. márc. 26. – Varsó, 1996. szept. 20.)

Századunk ragyogó elméje volt, a „matematika Mozartja” (könnyed és virtuóz), „napjaink Eulere” (termékeny és sokoldalú), a „tudomány Don Juanja” (akit mindennap más probléma tett boldoggá). Életét feláldozta tudománya oltárán, családot nem alapított, a matematikáért élt szenvedéllyel és kitartóan. A magyar matematika utazó nagykövete volt. Nála többet senki sem tett azért, hogy a magyar matematikát, tehetséges matematikusainkat a határainkon túl is megismerjék.

Szülei – Erdős Lajos és Wilhelm Anna – középiskolai matematikatanárok voltak, Fejér Lipót és Kármán Tódor kortársai, velük együtt jártak egyetemre. Erdős sokat tanult széles látókörű, igazságszerető szüleitől. Matematikai tehetsége már ötéves korában megmutatkozott, igazi csodagyerek volt, a kötöttséget azonban nehezen tűrte, az iskolát nyűgnek tartotta.

A Szent István Gimnáziumban érettségizett, neve a húszas évek végén már a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok legjobb feladatmegoldói között szerepelt. Tanulmányait 1930 szeptemberétől a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika–fizika szakán folytatta.

A háború kitörése előtt 1938. szeptember 3-án látogatott haza utoljára. Nem tetszettek neki az események, azonnal visszaindult, majd az Egyesült Államokba utazott, ott talált otthonra. Magyar állampolgárságát azonban mindvégig megtartotta.

Elismerések

a) Tagság:

Magyar Tudományos Akadémia tagja (1956, 1962),

amerikai akadémia (1974),

holland akadémia (1977),

ausztrál akadémia (1985),

indiai akadémia (1988),

Royal Society tagja (1989).

Díszdoktora volt az alábbi egyetemeknek:
University of Wisconsin (USA, 1973)

Technische Hochschule, Hannover (1977) University of Western Ontario (Kanada, 1985) Université de Limoges (Franciaország, 1986) Cambridge University (Nagy-Britannia, 1991) Technion, Haifa (Izrael, 1992)

Western Michigan University, Kalamazoo (USA 1992), Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest (Magyarország, 1993)

University of Illinois, Urbana-Champaign (USA, 1993)

Haifa University (Izrael, 1994)

Emory University Atlanta (USA, 1995).

b) Kitüntetések:

Cole-díj (1951),

Kossuth-díj (1958),

Szele Tibor-díj (1971),

Állami Díj (1983),

Wolf-díj (1983),

Akadémiai Aranyérem (1991).

Irodalom

a) Saját írások:

Erdős Pál, Surányi János: Válogatott fejezetek a számelméletből. Budapest: Tankönyvkiadó, 1960. Második, átdolg. kiadása: Szeged: Polygon, 1996.

Paul Erdős: The Art of Counting. MIT Press, 1973.

P. Erdős, R. L. Graham: Old and New Problems and Results In Combinatorial Number Theory. In: Monographies de L’Enseignement Mathématique. Genéve, 1980, Vol. 28.

Paul Erdős, Joel Spencer: Probabilistic Methods in Combinatorics. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1974.

P. Erdős, A. Hajnal, A. Máté, R. Rado: Combinatorial set theory: partition relations for cardinals. Studies in Logic and the Foundations of Mathematics 106. Amsterdam: North–Holland, 1984.

Erdős Pál: A számelmélet nagy problémáiról. In: Magyar Tudomány. 1985, 3. sz. p. 169–171.

Erdős Pál: Néhány megoldatlan elemi geometriai problémáról. In: Matematikai Lapok. 1992, 2. sz. p. 2–10.

Erdős Pál: A matematika aktuális problémái. In: Eötvös-napi füzetek. 1993, 3. sz. p. 13–21.

Erdős Pál: Hogyan lettem matematikus és világvándor? In: Természet Világa. 1997, 2. sz. p. 78–79.

P. Erdős, P. Turán: On interpolation. In: Annals of Maths. 1937, 38. évf.

P. Erdős: On sequences of integers no one of which divides the product of Erdős Pál, Freud Róbert: A Sidon-problémakör. In: Matematikai Lapok. 1991, 2. sz.two others and on some related problems. In: Inst. Math. Mec.Tomsk. 1938, 2. évf.

P. Erdős, P. Turán: On a problem of Sidon in additive number theory, and some related problems. In: J. London Math. Soc. 1941, 16. évf.

P. Erdős, R. Rado: Combinatorial theorems on classifications of subsets of a given set. In: Proc. London Math. Soc. 1952, 2. évf.

P. Erdős, A. Rényi: On random graphs. In: Publ. Math. Debrecen. 1959, 6. évf.

P. Erdős: On some applications of probability to analysis and number theory. In: J. London Math. Soc. 1964, 39. évf.

P. Erdős, A. Rényi: Probabilistic methods in group theory. In: J. D’Analyse Math. 1965, 14. évf.

P. Erdős, A. Hajnal: On chromatic number of graphs and set systems. In: Acta Math. Acad. Sci. Hung. 1966, 17. évf.

P. Erdős, P. Vértesi: On the almost everywhere divergence of Lagrange interpolatory polinomials for arbitrary system of nodes. In: Acta Mat. Acad. Sci. Hung. 1980, 36. évf., 1981, 38. évf.

P. Erdős, A. Sárközy: Problems and results on additive properties of general sequences I. In: Pacific J. Math. 1985, 118. évf., II. In: Acta Math. Hung. 1986, 48. évf.

P. Erdős, A. Sárközy, V. T. Sós: Problems and results on additive properties of general sequences III. In: Studia Sci. Math. 1987, 22. évf.

Erdős Pál, Freud Róbert: A Sidon-problémakör. In: Matematikai Lapok. 1991, 2. sz.

b) Róla szóló irodalom:

R. L. Graham, J. Ne�etril (eds.): The Mathematics of Paul Erdős. Springer Verlag, 1993.

Dr. Miklós, V. T. Sós, T. Szőnyi (eds.): Combinatorics, Paul Erdős is Eighty. Budapest: Bolyai Society Mathematical Studies, 1993, vol. 1., 1996, vol. 2.

L. Babai: In and Out of Hungary: Paul Erdős, His Friends and Times. In: Combinatorics. Paul Erdős is Eighty. 1996. vol. 2. p. 7–95.

Turán Pál: Erdős Pál 50 éves. In: Matematikai Lapok. 1963, XIV. évf., 1–28.

Michael Golomb: Paul Erdős. In: Addenda, Science. 1977, vol. 196. p. 938.

E. G. Straus: Paul Erdős at 70. In: Combinatorica. 1983, 3. p. 245–246.

John Terney: Paul Erdős is in town. In: Science. October, 1984, p. 40–47.

Paul Hoffmann: The man who loves only numbers (Paul Erdős). In: The Atlantic Monthly. November, 1987, p. 60–74.

Staar Gyula: A világegyetemi tanár. In: A megélt matematika. Budapest: Gondolat, 1990. p. 11–31.

Robert Freud: Paul Erdős 80 – a personal account. In: Periodica Mathematica Hungarica. 1993, 26. p. 87–93.

Bollobás Béla: Paul Erdős (1913–1996). In: Natura. 17. October, 1996. Magyarul megjelent: In: Természet Világa. 1997, 2. sz. p. 77.

Gina Kolota: Paul Erdős, 83, a Wayfarer In Math’s Vanguard, Is Dead. In: New York Times. 24. September 1996.

Lovász László: A sejtés művészete. Erdős Pál emlékére. In: Népszabadság. 1996. október 18.