(ZSÉ SZEMMEL) A CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN I.
(ZSÉ SZEMMEL)
A CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN
I.
ISMERKEDÉS A BUNKÓSBOTTAL
Neander-völgyi már ügyesen markolta a buzogányt, rájött, leütheti vele a mamutot is, most mégsem sikerült neki: állatias dühvel magasra hajította a bunkósbotot, mely sebesen repülve saját fejére esett vissza, és meglékelte a koponyáját.
Ha a bunkósbot röpte alatt tízezer év telt volna el, s a durva fadarab helyett egy számítógép hullott volna az égből, akkor sem tudott volna rajta keresztül kijutni az internetre, hogy rövid órák alatt az emberi tudás határtalan bázisát hívja le. Pedig agyállományának működése nem lehetett primitívebb egy mai Machintosénál! Csak hát a Neander-völgyi még nem tudta azt, amit Bill Gates, hogy minden emberi tudás tárolható, s – például az interneten – mindenki számára hozzáférhető.
Egy budapesti szerkesztőségből percek alatt a washingtoni kongresszusi könyvtár adatbázisába juthatunk, s mintha ülnénk az amerikai nemzeti könyvtár katalógustermében: kutakodhatunk az óriási gyűjtemény címei között.
A Neander-völgyi is – ha tehette volna -: találhatott volna kellő információt bajai orvoslására. De csak feküdt vérző koponyával, talán élt még egy-két napig, de nem ment érte a mentő: agy-transzplantációra nem vitték, szepszis ellen gyógyszert nem kapott, antibiotikumot nem írt fel számára a háziorvos, a Flinstone család rajzfilmsorozata sem tudósított a fejleményekről, így akár még az is megtörténhetett, hogy megették őt a Neander-völgyiek vagy még éhesebb vadállatok. Asszonya azután másnak szült kis Neander-völgyieket, akik talán már óvatosabban hajítgatták fölfelé a durungokat, s az ő leszármazottaik is – majd a cro-magnoniak – dobtak néha egy-egy talentumot az emberi tudás kincses ládájába, s az emberré válás sok-sok ezer éves története agyműködésük tudattalanjának feltöltését eredményezte. Ebben a hatalmas „kulturmúzeumban”: évezredek tárgyai, eseményei, felfedezései kerültek a tárlókba. Könyvek milliói, szabadalmak százezrei, tudományos felfedezések felsorolhatatlan vívmányai, melyek, mint az angliai British Museum termeinek tárgyai néznek ránk. Bejárhatjuk a gyűjteményeket egy nap alatt, hogy végül hullafáradtan üljünk le végre egy kávéra, de rátehetjük egész életünket is – akár annak tanulmányozására, hogy az egyiptomi gyűjtemény bemutatta ókori világ ismeretének birtokába jussunk, s egy másik életet a kínai megismerésére s még annyit a sémi arab tanulmányozására. S a felsorolás maga kötetet tenne ki.
Utazás, kalandozás, élvezhető „városnéző túra”, melyre olvasóimat hívom.
Gyermekkoromban példaképeim egyike volt a bajai Jelky András, s bennem már akkor erősödött a vágy: a tudás vágya, s felnőttként ma is értékelem Jelky utazásait, idegennyelv-ismeretét, diplomáciai képességét.
Gyermekorom óta szenvedélyem az utazás, s e „tudástörténeti” világ körüli utazást nagy utazóink emlékének ajánlom.
Ajánlhatnám Homérosz, Dante, Leonardo, Newton,
Einstein, Neumann és mások emlékének is, akik e körút végtelen tengereinek messziről is látható szigetei, hegycsúcsai.
S ki lenne az, aki e föld valamennyi szárazföldjét bejárni tudná?
Az út a Neander-völgyön át az internetig egy világ körüli csavargás, de hol van a mély tengerek világa, a világűr meghódíthatósága, s az emberi tudás vége?
Sorozatom fejezeteiben, mint egy tengeri hajóúton, kikötünk „egy-egy szigeten” majd, s mint kíváncsi turisták: a múlt, emberi tudattalanunk őserdeiben, romok, kultúrák földjén barangolhatunk.