Magyar zsidó Atlantisz? VIII.

5/B

9

1

Grünwald Fülöp

Magyar zsidó ?

Atlantisz?

VIII.

Írta és összeállította

Polgár Ernő

Gózon Gyula

A Hegedűs Gyula utcai zsinagógában Sávuot 2. napján Tóra-olvasás után Mázkirt tartottunk, s megemlékeztünk halottainkról. Dr. E. O., aki rabbi nagyapjára emlékezett, hozzám fordult:

- A Soá nyolvanckilenc megszentelt emlékű magyar rabbit

pusztított el. Másnap levelemre válaszolva írta: „Ez azért is hátborzongató, mert a “halálmadár” héber szó számértéke éppen 89.”

89 magyar rabbi?!. 89 cádik! 89 szent áldozat… Miért?! Miért?!

S mások? Ők miért?

Nevek. Sorsok. Életek. Emberek. Akik a magyar zsidóság színe-javát alkották.

Nyomozni, kutatni kezdtem.

Ó, Örökkévaló! Az egész olyan, minta lelki szemeim előtt a magyar zsidó Atlantiszt látnám. 1910-es népszámláláskor a történelmi Magyarországon még egymillió magyar izraelita élt, s azóta…

Pedig hányan és hányan és mennyi mindent tettek hazánkért: Magyarországért! Gyárosok, kézművesek, földművesek, művészek, tudósok, rabbik…

Járjuk végig együtt a „védett” budapesti izraelita sírokat, s tapasztalni fogjuk, hogy csupán ezen a sétán – s a tíz részes sorozatban – mennyi és mennyi nagyszerű zsidó lelket találunk! Akikre ebben a hazában mindenki büszke lehet. Emlékük legyen mindörökké áldott!

VIII.

Grünwald Fülöp, Kubinyi Mózes, Zsoldos Jenő, Fokos-Fuchs Dávid Rafael, Gózon Gyula, Vihar Béla, Marczali Henrik, Pfeifer Ignác, Kóbor Tamás, Mahler Ede, Kunos Ignác, Szép Ernő, Réthy Mór

történész, pedagógus, muzeológus, a budapesti Zsidó Múzeum igazgatója

(Sopron, 1887. aug. 31. – Bp., 1964. jan. 3.)

A budapesti egyetemen nyert bölcsészdoktori oklevelet. 1913-tól a pesti zsidó hitközség polgári iskolájában tanított. 1919-től a zsidó fiúgimnáziumban tanár, 1948 után igazgató. 1959-től az Országos Rabbi képző Intézet történeti tanszékének vezetője volt. Harminc éven át volt igazgatója a Magyar Zsidó Múzeumnak. Történelmi tanulmányaiban a magyarországi zsidóság múltját tárta föl. A Magyar Zsidó Oklevéltárból – Scheiber Sándorral – négy kötetet rendezett sajtó alá.

Főbb műve:

A zsidók története Budán (Bp., 1938).

Irodalom:

Scheiber Sándor: G. F. (Soproni Szle. 1964. 2. sz.)

5/B

9

2

Rubinyi Mózes

nyelvész, irodalomtörténész, folklorista, címzetes egyetemi tanár,  az MTA tagja

Debrecenben született 1881. április 1-én. Az egyetemet Budapesten és Lipcsében végezte. A bölcsészdoktori és tanári oklevél megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából a bukovinai és romániai csángó vidéket tanulmányozta 1901-1903 között. Azután a fővárosban lett középiskolai tanár. Számos nyelvészeti és irodalomtörténeti tanulmányt írt szaklapokba és folyóiratokba. Sajtó alá rendezte Mikszáth Kálmán irodalmi hagyatékát 17 kötetben és Mikszáth Kálmánné visszaemlékezéseit (1922), s Mauks Kornélia A borzvári kastély titka c. művét (1924).

Munkái:

Adalékok a moldvai csángók nyelvjárásához (1901)

Újabb adalékok a moldvai csángók nyelvjárásához (1902)

Két tanulmány a nyelvészet s a nyelvművelés történetéből (1903)

Révai Miklós élete és nyelvészeti törekvései (1904)

Tanulmányok a romániai csángókról (1906) Általános nyelvtudomány (1907)

A világnyelv kérdése (1907 németül 1914) Nyelvesztétika (1908)

Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve (1910)

Az erdélyi magyar nyelvművelő társaság története (1911)

Révai Miklós magyar nyelvi és irodalmi kézikönyve (1912)

A hangutánzás problémájának története (1912, németül 1913)

Mikszáth Kálmán élete és művei (1917); Ibsen Henrik (1918)

Vajda János (1922)

Kiss József (1923)

Herczeg Ferenc (1926)

Kiss József élete és munkássága (1925)

5/B

9

4

Zsoldos Jenő

történész, irodalomtörténész, nyelvész

(Bp., 1896. ápr. 2. – Bp., 1972. nov. 20.)

A budapesti tudományegyetem bölcsészeti karát végezte magyar–latin szakon, 1923-ban doktorált. 1919-ben a Tavaszmező utcai gimnáziumban tanított, 1920-tól a Pesti Izraelita Hitközség leánygimnáziumának (később Anna Frank Gimnázium) tanára, 1939-től 1965-ig, nyugdíjazásáig igazgatója volt. 1936-tól 1943-ig a Libanon c. folyóiratot szerkesztette. Részt vett a Magyar–Zsidó Oklevéltár szerkesztésében. Nyelvészeti munkásságot is folytatott. 30 évig állandó munkatársa volt a Magyar Nyelvőrnek. Főleg szótártörténeti munkákat publikált, a reformkor és a munkásmozgalom szókincsének kutatásával foglalkozott. Nyelvkönyveket írt. Kiadott Scheiber Sándorral közösen: Kosztolányi-, Mikszáth-leveleket.

Művei:

A biblia, a midrás és a zsidó Mikes Törökországi leveleiben (Bp., 1931)

Kazinczy Ferenc és a zsidóság (Bp., 1934)

A felvilágosodás német zsidó írói és a magyar irodalom (Bp., 1934)

Száz év előtt. Az első magyar-zsidó írónemzedék (szerk. Turóczi-Trostler Józseffel, Bp., 1940)

Magyar irodalom és zsidóság (szerk., Bp., 1943)

A héber mese jelentkezése a magyar irodalomban (Bp., 1946)

1848–49 a magyar zsidóság életében (Bp., 1948)

Palesztina-szótár (Gellért Endrével, Bp., 1948) Magyar nyelvtan (Bp., 1951)

Vajda János levelei Milkó Izidorhoz (Scheiber Sándorral, Bp., 1958)

Ó mért oly későn. Levelek Kiss József életrajzához (Scheiber Sándorral, Bp., 1972).

Irodalom:

Scheiber Sándor: Zs. J. irodalmi munkássága (Magy.–Zsidó Oklevéltár, XIV., Bp., 1971)

Zs. J. (Magy. Nyelv, 1972. 4. sz.); Dán Róbert: Zs. J. (Irod. tört. Közl., 1972. 5–6. sz.) Vargha Balázs: Zs. J. búcsúztatása (Élet és Irod., 1977. 50. sz.)

Tompa József: Zs. J. (Magy. Nyelvőr, 1973. 1. sz.).

5/B

9

5

Fokos-Fuchs Dávid Rafael

nyelvész, pedagógus, az MTA tagja

(Bizens, 1884. dec. 10. – Bp., 1977. júl. 11.): Az MTA tagja (levelező: 1945–49), a nyelvészeti tudományok doktora (1957). Pozsonyi diákévei idején ismerkedett meg a magyar nyelvvel. Pedagógus, gimnáziumi igazgató, később címzetes egyetemi tanár lett. Munkácsi Bernát támogatásával jutott el először 1911-ben, majd 1913-ban a zürjének által lakott területekre. Az I. világháború alatt Magyarországra került hadifoglyok között folytatta a gyűjtést. Zürjén népdalgyűjteménye, német nyelvű zürjén szótára a zürjén-kutatás alapműve. Gyűjtései és anyagközlései az uralisztika legjobb eredményei közé tartoznak. Elsősorban a permi és obi ugor nyelvek szakértője volt, de valamennyi ural-menti nyelvre irányult figyelme: az összehasonlító finnugor mondattanra és a magyar nyelvrokonság kérdéseire. Török, mongol és tunguz tanulmányokat is folytatott, s járatos volt az indogermán és sémi nyelvészetben is. Az Acta Linguistica – amelyet éveken keresztül szerkesztett – emlékkötetet szentelt személyének, a Nyelvtudományi Közlemények 1974-es összevont számával köszöntötte 90. születésnapja alkalmából.

Főbb művei:

Laut- und Formenlehre der süd-ostjakischen Dialekte (Bp., 1911)

Zürjén népköltészeti mutatványok (Bp., 1913) Zürjén szövegek (Bp., 1916)

Finnugor-török mondattani egyeztetések (Bp., 1934)

Volksdichtung der Komi(Syrjänen) (Bp., 1951) Syrjänisches Wörterbuch (Bp., 1959)

Osztják hősénekek (Zsirai Miklós hagyatékából közzéteszi F. D., Bp., 1963)

Aus dem Gebiete der finnisch-ugrischen Verbalnomina (klny., Bp., 1963)

Osztják hősénekek (Zsirai Miklós hagyatékának felhasználásával közzéteszi F. D., Bp., 1965)

Das syrjänische Komitativ-suffix (klny., Bp., 1966).

Irodalom:

Erdődi József: Köszöntjük F. F. D. R.-t kilencvenedik születésnapján (Magyar Nyelvőr, 1975. 1. sz.)

Korenchy Éva: F. F. D. (Magyar Nyelvőr, 1977. 4. sz.)

Bereczki Gábor: F. F. D. (Nyelvtudományi Közlemények, 1978. 1. sz.).

5/B

9

27

Gózon Gyula

Színész

(Érsekújvár, 1885. április 19. – Budapest, 1972. október 8.)

Rákosi Szidi színiiskoláját végezte el. Pályáját Nagyváradon kezdte, ismertté Nagy Endre kabaréjában vált Budapesten. Egy évad után átszerződött a Népoperához, majd a kabaré, s 1919-ben a Király Színház tagja lett. 1917-ben vette feleségül Berky Lilit, aki vállalkozásukban elindított Muskátli Kabaré primadonnája volt. A házaspár gyakran lépett fel együtt. 1927-től a Belvárosi Színház, 1929-től az Új Színház tagja lett.

Az operetten kívül a drámai színjátszás is érdekelte: a Nemzeti Színház először 1935-ben szerződtette. A zsidótörvények őt is „leparancsolták” a színpadról, 1945-ben visszatért a Nemzeti Színházhoz, amelynek élete végéig tagja maradt.

Összesen 90 filmben játszott főszerepet (már a némafilm korszakban megjelent a filmvásznon.) Filmalakításai növelték népszerűségét. Hattyúdala az Egy öreg színész emléke c. írása volt, amely halála előtt nem sokkal, 1972. február-márciusban jelent meg a Nők Lapjában.

Főbb szerepei

Filmjei

Játékfilmek

Tévéfilmek

Nagy filmművészeink – Gózon Gyula (1961 – rendező: B. Megyeri Gabriella)

A pékinas lámpása (1961)

Az utolsó vacsora (1962)

Két találkozás (1965)

Kitüntetései

Kossuth-díjas (1954),

Érdemes művész (1951),

Kiváló művész (1955).

5/B

9

29

Vihar Béla

Költő

(Hajdúnánás, 1908. máj. 23. – Bp., 1978. nov. 24.):

József Attila-díjas (1966).

Tanítóképzőt, majd tanárképzőt végzett Budapesten. Hajdúsámsonban, majd Miskolcon tanított. Verseivel tizenhat évesen a Magyar Írás c. avantgárd folyóiratban jelentkezett. A Vági-féle Magyarországi Szocialista Munkáspárt tagja lett. Politikai szemináriumokon vett részt. A II. világháború alatt munkaszolgálatra vitték. 1945-1948 között iskolaigazgató volt. 1949-1954 között a Népművelési Minisztériumban a nemzetiségi művelődésügy referense, 1954-56 között szabadfoglalkozású író. 1956-1959 között a Műterem c. lap olvasószerkesztője. 1959-1968 között az Élet és Irodalom belső munkatársa. Összeállította a Sárga könyv (São Paolo 1945) c. antifasiszta dokumentumgyűjteményt.

Főbb művei:

A szerelem születése (versek, Bp., 1958)

Baráti asztal (versek, Bp., 1960)

Önarckép 1962 (versek, Bp., 1962)

A négy felelet (versek, Bp., 1965)

Párbeszéd az idővel (válogatott és új versek, Bp., 1968)

Szamárháton (versek, Bp., 1976)

Egy katona megy a hóban (gyűjteményes kötet, Bp., 1978)

Elröppent lakodalom (vál. versek Bp., 1984).

Irodalom:

Kardos Pál: V. B. (Alföld, 1968. okt.)

Alföldy Jenő: V. B. (Élet és Irodalom, 1970. márc. 14.)

Bata Imre: V. B. költészete (Napjaink, 1974. 8. sz.)

Somlyó György: V. B. (Kritika, 1979. 1. sz.). Gergely Ágnes: V. B. alkonyórái (Élet és Irod., 1985. 25. sz.)

Antal Gábor: Nyolcvan éve született V. B. (Magy. Nemzet, 1988. 121. sz.).

5/B

10

1

Marczali Henrik

történész, egyetemi tanár, az MTA tagja

(Marcali, 1856. április 3. – Budapest, 1940. július 21.)

Az MTA levelező tagja (1893).

Iskolai tanulmányait otthon, édesapja segítségével, középiskoláit Győrött és Pápán (a Pápai Református Kollégiumban) végezte el. 1870-ben a pesti egyetemen bölcsészkarára iratkozott be, 1875-1878 között külföldi egyetemeken tanult (Berlin, Párizs, 1878). Hazatérése után a budapesti tanárképző intézet gyakorló gimnáziumában magántanárrá, majd 1880-ban rendes tanárrá nevezték ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1893. május 12-én választotta levelező tagjává. 1895. február 14-étől a Magyar Történelmi Társulat igazgató választmányi tagja volt. Ugyanebben az évben a budapesti magyar királyi tudományos egyetemen az Árpád-kori magyar történelem nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Szaktudósként az Árpád-kori és az újabb kori magyar történelem és világtörténelem lett választott tárgya. A Pallas Nagy Lexikona cikkírója volt. 1898-tól szerkesztette és Újkor fejezetben írta a Nagy Képes Világtörténet című sorozatot. Első volt, aki feldolgozta hazánk XVIII. sz. történelmét.

Művei:

A földrajzi viszonyok befolyása Magyarország történetére (Budapest, 1874. Különnyomat a Földrajzi Közleményekből);

A magyar történeti kútfői az Árpádok körában (Budapest, 1880, németül Berlin, 1882);

Regesták a külföldi levéltárakból (1882. Külön lenyomat a Történelmi Tárból);

Gr. Pálffy Miklós főkancellár emlékiratai (Budapest 1884. Ért. tört. XI. 9.).

Magyarország története II. József korában (3 köt., u. o. 1882-88. 1-2. köt., 2. kiad. 1885-88); Mária Terézia (u. o. 1891. Magy. Tört- Életrajzokban)

A legújabb kor története 1825-1880 (u. o. 1892);

A magyar állam ismertetése (u. o. 1892);

A magyar állam ismertetése (u. o. 1892);

Anonymus iskolai kiadása (1892);

Magyarország története isk. használatra (u. o. 1894);

Magyarország a királyság megalapításáig és Magyarország az Árpádok korában (u. o. 1895-96. A Szilágyi S. szerkesztésében megjelenő Milleniumi magyar történet 1-2. köt.).

Gróf Bánffy Dénes emlékiratai az 1848. évi forradalomról: közzétette magyarul Marczali Henrik a Budapesti Szemlében (1889).

Legfontosabb műve:

Nagy Képes Világtörténet (1898-1905, főszerkesztő: Marczali Henrik) -

A magyar történet kútfőinek kézikönyve (Angyal Dávid és Mika Sándor társaságában szerk., Bp., 1901);

Az 1790 – 91. országgyűlés (I – II., Bp., 1907); Hungary in the Eighteenth Century (Cambridge, 1910);

Ungarisches Verfassungsrecht (Tübingen, 1911).

Irodalom

Hajnal István: Marczali Henrik (Századok, 1940. 4 – 6. sz.);

Lederer Emma: Marczali Henrik helye a magyar polgári töténettudományban (Századok, 1962).

5/B

10

2

Pfeifer Ignác

vegyészmérnök, feltaláló, egyetemi tanár, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt (Tungsram) kutatólaboratóriumának igazgatója

Pfeifer Ignác 1868. szeptember 30-án Szentgálon született. A Műegyetemen tanult, majd Wartha Vince mellé került a Kémiai Technológiai Tanszékre. A Műegyetemre bejárt, miután 1894-ben a MÁV Anyagvizsgáló Intézetében kapott állást. 1904-ben magántanári képesítést szerzett. 1904-1912 között magánlaboratóriumot tartott fenn, ahol ipari elemzéseket végzett. 1912-ben Wartha utódjának nevezték ki a Műegyetem Kémiai Technológiai Tanszék élére.

Az I. világháborúban, mint mérnökkari tiszt vett részt, egyetlen fia elesett.

1922-ben az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának vezetését vette át, és nagy szerepe volt a gyár termékeinek fejlesztésében, s a magyar ipari kutatás megindításában. Tudományos munkássága: víztechnológiai, gázgyártási, szénkémiai kérdésekkel foglalkozott. A nemesgázok és vákuumtechnika területén elért eredményei hozzájárultak a magyar izzólámpaipar nemzetközi hírnevének megalapozásához.

1941. szeptember 7-én halt meg Budapesten.

5/B

10

5

Kóbor Tamás

író, publicista

Családi nevén Bermann Adolf, Pozsonyban született 1876 aug. 28-án. Reáliskolai és jogi tanulmányai után a Magyar Általános Hitelbank tisztviselője lett. Irodalmi munkásságát sógora, Kiss József mellett A Hét szépirodalmi lap megindulásával kezdte, majd a Magyar Hirlapnál, Pesti Naplónál, Pesti Hirlapnál és Magyar Újságnál folytatta. Több lapba dolgozott: a Magyar Ujságnak rendes belső munkatársa volt, a Pesti Hirlapnak tárcairója, A Hétnek kritikusa. Filozófiai és társadalmi témájú tárcák megjelentetésével tűnt fel, s éles, szatirikus stílusával gyorsan ismertté vált álnevével, melyet Arany János egy műfordítása címéből vett. Később szépirodalmi műfajokban: novella és regény folytatta pályafutását.

Önálló kötetekben megjelent könyvei:

Muzsika és Parfum (regény, 1893)

Aszfalt (tárcagyüjtemény, 1894)

Fagy (novellagyüjtemény, 1895)

Marianne (regény, 1895).

5/B

10

15

Mahler Ede

ókortörténész, egyiptológus, orientalista, csillagász, egyetemi tanár, muzeológus, az MTA tagja

(Eduard Mahler) (Cziffer (ma Cífer helységben – Szlovákia – 1857. szeptember 28-án született és Budapesten 1945. június 29-én halt meg.

Egyiptológiával, asszirológiával, s ókori kronológiával foglalkozott. Kezdetben matematikát és csillagászatot tanult a bécsi egyetemen, később a kronológia tanulmányozása kapcsán az ókori keleti népek történetével kezdett foglalkozni 1878-tól. 1888-ban a Magyar Háromszögméreti Számító Hivatal segédmérnöke, majd mérnöke volt. 1880-ban a budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1898-ban az egyiptológia és asszirológia magántanára lett.

Főbb művei

Babylónia és Assyria (Bp., 1906);

Az ókori Egyiptom (Bp., 1909);

Ókori chronológiai kutatások (Bp., 1915).

5/B

10

22

Kunos Ignác

turkológus, nyelvész, folklorista, címzetes egyetemi tanár, a budapesti Keleti Akadémia igazgatója, az MTA tagja

(Hajdúsámson, 1860. szept. 22. – Bp., 1945. jan. 12.)

Az MTA levelező tagja (1893)

1882-ben szerzett a budapesti egyetemen tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1885-től öt évig Konstantinápolyban élt, közben járt Egyiptomban, Szmirnában, Kis-Ázsiában, a Balkánon. A török népköltészet eddig ismeretlen anyagát gyűjtötte össze. 1890-ben a budapesti egyetem magántanára volt, majd a török nyelv és irodalom tanára. Közben 1890-től a kereskedelmi akadémia keleti tanfolyamán a török nyelv tanára, 1899-től igazgatója. 1900-ban a Munkácsi Bernáttal közösen indított Keleti Szemle szerkesztője volt. Kutatómunkájának eredményeit német, angol és török nyelven is közzétették. Folklorisztikai és nyelvtudományi munkáin kívül keleti meséket is írt.

Főbb művei:

Nyelvőr kalauz (Munkácsi Bernáttal Bp., 1883)

Három karagöz játék (Bp., 1886)

Oszmán török népköltési gyűjtemény (I–II. Bp., 1887–89)

Orta-Ojunu. Török népszínjáték (Bp., 1889) Török mesék (Bp., 1889); Kisázsiai török nyelv (Bp., 1890)

Anatóliai képek (Bp., 1891)

Kisázsiai török nyelvjárások (Bp., 1892) Kisázsiai török népregények (Bp., 1892) Köroglu, Ázsia rablóhősének regénye (Bp., 1893)

Kisázsia török dialektusairól (Bp., 1896); Naszreddin Hodzsa tréfái (Bp., 1899)

Sehejk Sulejman effendi’s Tschagataj-osmanisches Wörterbuch (Bp., 1902)

Ada-Kalei török népdalok (Bp., 1906) Türkische Volksmärchen aus Ada-kale (Leipzig-New York, 1907)

Beiträge zum Studium der türkischer Sprache und Literatur (Leipzig-New York, 1907) Boszporusi tündérvilág (Bp., 1923)

Halk edebiandi numuneleri. Turkee Ninniler (török nyelven, Stambul, 1925)

Mosolygó napkelet (Bp., 1930).

5/B

10

28

Szép Ernő

költő, író, publicista

(SZÉP ERNŐ)

A litera online irodalmi újság egyszer elírta a nevem, s Szép Ernő lettem. De nem haragudtam. Ellenkezőleg.

Szép Ernő Huszton 1884. június 30-án született és Budapesten halt meg 1953. október 2-án.

Édesapja tanító volt a hajdúszoboszlói izraelita iskolában, édesanyja varrónő. Gyermekkorában szüleivel Debrecenbe költöztek. Iskolai tanulmányai közben kedvelte meg az irodalmat. 1902-ben jelent meg első verseskötete. Iskolai tanulmányait befejezve Budapestre költözött és újságíró lett.

1908-tól a Nyugat, 1910-től az Est munkatársa volt. Az I. világháborúban, 1914-ben önkéntes katona volt. 1925-től Az Újság munkatársa, s a polgári liberális eszmék szószólója volt.

Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztek róla.

Ady Endre egyik legjobb barátja volt, de ugyanúgy tartozott Molnár Ferenc legszűkebb baráti körébe is. Babits kezdettől fogva nagy költőnek tartotta, Hatvany Lajos a hazai városi irodalom egyik főalakjának. Versei ugyanúgy kaptak helyet a legkomolyabb antológiákban, mint a kabarék színpadán. Ő maga pedig rendkívül szerény modorú, alacsony, sovány ember volt, aki félszeg mosollyal mondta el ironikus véleményét. Aki ismerte, szerette, mindenki nagyra becsülte, de azért senki sem vette egészen komolyan. Ő maga se vette egészen komolyan sem magát, sem a világot.

1944 augusztusában csillagos házba internálták: a svéd követség mentelmi útlevelével rövid időre szabadult. 1944. október 20-án a nyilasok munkaszolgálatra hurcolták.

1948 után szegénységben élt; a Petőfi Társaság tagja volt.

Művei:

Első csokor – versek és műfordítások (1902)

Kabaré-dalok (1908)

Kucséber kosár – versek, karcolatok (1911)

Énekeskönyv – verseskötet (1912)

Irka-firka – karcolatok (1913)

Az egyszeri királyfi – dráma (1914)

Sok minden – karcolatok (1914)

Élet, halál – karcolatok (1916)

Emlék – versek (1917)

Egy kis színház – dráma (1917)

A jázminok illata – elbeszélések (1917) Kenyér – karcolatok (1917)

Patika – dráma (1919) Lila ákác – regény (1919)

Régi kedvünk – versek (1919)

Szilágyi és Hajmási – dráma (1920) Szegény, grófnővel álmodott – regény (1921)

Az Isten is János – elbeszélések (1921) Magyar könyv – elbeszélések (1921)

A világ – versek (1921) Vőlegény – dráma (1922)

Két felől angyal – elbeszélések (1922) Bűneim – karcolatok (1924)

Elalvó hattyúk – versek (1924) Hetedikbe jártam – regény és elbeszélés (1926)

Egy falat föld, egy korty tenger – elbeszélések (1927)

Valentine – regény (1927) Jó szó – versek (1929)

Azra – mesedráma (1930)

A Hortobágy – karcolatok (1930) Magyar drámák a bécsi színpadon – drámák (1930)

Aranyóra – mese (1931)

Dali dali dal – regény (1934) Ádámcsutka – regény (1935)

Szeretném átölelni a világot – elbeszélések (1936)

Balett – elbeszélések (1938)

A tajtékpipa története – elbeszélések (1938)

A negyedik nyúlláb – elbeszélések (1940)

Úrinóta – versek (1940)

Felnőtteknek – önéletrajzi elbeszélés (1941)

Züm züm – elbeszélések (1942) Emberszag – regény (1945)

Czüpős Kis János – elbeszélések (1947) Vétkeztem, válogatott elbeszélések (1951)

Úriemberek vagyunk – válogatott elbeszélések (1957)

Gyereknek való… – versek (1958) Egyszer volt Budán kutyavásár – mesék (1972)

Színház – dráma (1975)

De kár… -versek, karcolatok (1978) Szép Ernő válogatott versei – versek (1978)

Most szeretnék gyerek lenni – versek (1983)

Járok-kelek, megállok – válogatott művei (1984)

Két kezdő bohóc – válogatott elbeszélések (1985)

Hét szín – válogatott versek (1989) Kispanasz – publicisztikai írások (1992)

Szép Ernő nagy értéke irodalmunknak.

5/B

11

3

Réthy Mór

fizikus, matematikus, egyetemi tanár, dékán, az MTA tagja

Rothbaum néven Nagykőrösön született, 1848. november 3-án és Budapesten halt meg 1925. október 16-án.) A heidelbergi egyetemen doktorált 1874-ben. 1865 – 70 közt a bécsi és budapesti műszaki főiskola, 1872 – 74 között a göttingeni és heidelbergi egyetem hallgatója. A kolozsvári egyetemen 1874-től elméleti fizikát adott elő. 1886-tól a műegyetemen az elemi matematika, 1891-től az analitikai mechanika és elméleti fizika tanára. 1919-ben nyugalomba vonult. Matematikai munkásságának kiemelkedő része a két Bolyai hagyatékának feldolgozása és továbbfejlesztése (Kőnig Gyulával, Kürschák Józseffel és Tötössy Bélával együtt).

Főbb műve:

A háromméretű homogén tér (ún. nem euklidészi) síktani trigonometriája (Ért. a Matem. Term. Tud. Köréből, 1876).

Irodalom:

Rados Gusztáv: R. M. (Akadémiai Értesítő 1925.)